A hivatásos rettegők, pánikbetegségben szenvedők, a múlt állampárti és állambiztonsági kövületei, torz-korcs lelki alkatúak, genetikailag nemzetietlen magyargyűlölők, rossz kisugárzású médiabohócok, kaftános kufárok, haszonleső ügyvédek, történelemhamisító történészek, Dohány utcai és Károly körúti aktivisták, ATV (Alantas Tóra Vállalkozás) körüli paraziták, vérszívók és más cionisták az idei márciuson is kitüntették egymást. Március 21-én, az Antirasszista Világnapon a XIII. kerületi Radnóti Miklós Művelődési Házban a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége tizenegyedik alkalommal adta át a Radnóti Miklós Antirasszista Díjakat.

Ki kaphatja ezt a díjat? Szerintük az, aki "munkásságával, véleményformáló kiállásával, személyes példamutatásával fellép a rasszizmus, az antiszemitizmus és a kirekesztés bármely formája ellen." Az alapítók szándéka szerint a díj a társadalom és a demokrácia "élő lelkiismerete" szerepét tölti be.

A devalvált plecsniket nyomó Zoltai Munkásőr Művek 2000 óta a cionistákat támogató alap pénzét költi olyan amorális "antirasszista" alakokra, mint amilyen - többek között: a hazug fogdaügynök Göncz Árpád; a besúgó Szebik Imre evangélikus püspök; a lopásért elítélt, korrupt Juszt László; a bíróság szerint is enyveskezű Mészáros Tamás újságíró; az MTV-től csalás és más pénzügyi visszaélések miatt eltávolított Regős István; a szánalmas megélhetési cigány "politikus" Horváth Aladár; a zsidó összeesküvést szervező Barát Tamás; a szellemi prostituált Debreczeni József; továbbá Róbert (Róth) László, a MÚOSZ volt elnöke, hálózati besúgó és szigorúan titkos operatív hírszerző tiszt; a visszataszító, zavaros esztéta György Péter; Kunos Péter pénzügyi szélhámos, a baracskai börtön vendéglátását is élvező bűnöző; a lófarkas Kovács Zoltán elbutult szabadkőműves főszerkesztő; Gerendás Péter kivándorolni készülő ajvékoló ajser-kóser zenész (hírhedt ÁVH-százados fia); Vágó István sófáron játszó ős SZDSZ-es; a középiskolai érettségivel önmagát tanárnak nevező Mester (Messinger) Ákos; már-már a Moszad kihallgató tisztjének is tekinthető Kálmán Olga; s az ÁVH, a politikai rendőrség, a BM és a HM olyan korhatag-ásatag maradványai, mint Szenes Iván zeneszerző, Zalai Emil III/III-as őrnagy, Ilcsik Sándor altábornagy, belügyminiszter-helyettes, Sárközi Sándor ezredes és sorolhatnánk még a sárosakat.



A MÚOSZ harsona hírül adja…

És most március idusán a cionista B'néj Brit (a Szövetség fiai) által irányított Magyar Újságírók Országos Szövetsége elektronikus faliújságján az eMASA híradása már a címében kiemeli, hogy "Aczél Endre is Radnóti Miklós Antirasszista-díjas". (A MÚOSZ-t ténylegesen irányító Vincze Mátyás tiszteletbeli elnök a cionista B'néj Brit vezető magyarországi háttérembere, míg a Tel-Avivból vezényelt homoszexuális Breuer Péter a B'nai B'rith Budapest Páholy alelnöke, s egyúttal a Fidesz (korábban Hiller István) tanácsadója a zsidósággal összefüggő társadalmi kérdésekben. Breuernek mindössze vendéglátóipari végzettsége van, de újságírónak adja ki magát, és zsidó vallási műsort vezet a lakáj közrádióban. Egyaránt jól teljesít a Fidesznél és egyidejűleg a nagy felvásárlónál is, ahol mellékesen a mindenkori budapesti izraeli nagykövet tolmácsa..)

Kik nyalták körbe egymást az idén feltűnő magyarellenességükkel?

Az MSZP parlamenti alelnöke, a kis kaliberű Ujhelyi István megnyitó beszédében figyelmeztette a magyar fiatalokat, hogy rossz vége lesz, ha a Horthy-korszak példáját akarják követni, s a szocialisták úgy látják: Magyarország a nácizmus kapujában áll. (Mondja ezt az a helyezkedő Ujhelyi, akiről most derül ki a Zuschlag-ügy kapcsán, hogy az ifjúság ügyeivel foglalkozva nyakig érintett az egykori Gyurcsány-féle minisztérium pénzeinek párton belüli lenyúlásában.)

Az idei kitüntetettek között sorakoznak a ballib médiasztárok, az ATV sorozat szereplői, élükön a kettős szerepkörben tetszelgő Alföldi Roberta; a zsidó szépségideál: Heller Ágnes; a magyar nevet megcsúfoló pénzéhes és arrogáns ügyvéd: dr. Magyar György; a romlott erkölcsű hitgyülis prédikátor: Németh Sándor, a minden hazaárulásra képes „történész”: Krausz Tamás és a többi, említésre nem annyira méltó Dohány utcai és Károly körúti futtatott senki.

Van két kitüntetett, aki régi rossz emlékű ismerősünk, sötét tevékenységük fellelhető archívumunkban.



Garai-Édler Eszter
Az egyik a 99 éves Csatáry László halálba segítője, a szenvtelen gyilkos: Garai-Édler Eszter aktivista, akinek embervadászatáról - többek között - itt írtunk. Ő férjével, a pályatévesztett amatőr színésszel, Garai Róberttel együtt kapta meg a Radnóti-díjat. Sokáig tapsoltak nekik a sikeresen vérszomjas meghívottak.



Garai Róbert
A másik díszpéldány: Harmati Béla ny. evangélikus püspök, aki 1963-tól a rendszerváltásig, 27 éven át súgta be paptársait és az ártatlan hívőket itthon és külföldön, előbb a III/III, majd a III/I, végül ismét a III/III foglalkoztatottjaként, jelentéseit „Rudas Gábor” és „Gál Lajos” fedőnéven írta. Lelkiismereti árulását nem menti, hogy néhány püspöktársa sem csak az Urat szolgálta, hanem a BM. III-as főcsoportfőnökségét is, így például: Káldy Zoltán, Ottlyk Ernő, Vető Lajos, Nagy Gyula és a már említett „antirasszista” Szebik Imre. (Itt írtunk Harmati Béláról.)



Harmati Béla ny. evangélikus püspök
Itt jutunk el a Zacélbandihoz, akit szándékosan hagytunk a végére. Bandika már hetven éves, mindig is antitelevíziós volt, de nyitott szájjal, bamba tekintettel, rossz hangú kásás beszéddel ma is gátlástalanul megjelenik az ATV-ben, méghozzá annak a Buzerikusz Alexandrának az esti műsorában, amelyben Sanyi cica időnként lecsürhézi a Jobbik szavazótáborát. Cicus ma is beszédhibás, s ezt már nem fogja kinőni, hiszen 56 éves, s már régóta csak felejt. Elfelejtette például azt az alapigazságot, hogy hiába hívja meg a zsidó értelmiség évtizedeken át tövig rágott hohmecolóit, azok ma sem tudnak semmi újat mondani, csak ismételnek, gyűlölködnek, gyalázzák a goj magyarokat. A fiatalabb metszett emblémájú stúdió vendégek azonban ezt jobban csinálják, de más műsorvezetőknél tűnnek fel, és ott balhésabban dobják fel a jiddis perceket.



Aczél Endre antirasszista

Nos, a Zacélbandi végzett orosz szakos tanárként 1968-ban rögtön az MTI-hez került, ahol rátették a futószalagra és felépítették. Ami azt jelenti: fogjuk rá, hogy igen tehetséges, írjunk róla jó kritikákat, adjunk neki szakmai elismeréseket és állami kitüntetéseket, aztán ugrik és fut, akárcsak a dérijancsi. A hírszerzés hamar felfedezi használhatóságát, és „Acsádi Endre” fedőnéven beüti, amit a karrierre vágyó Aczél önként és dalolva aláír. 1971-től már pekingi tudósító, majd 1981-ben - ugyanabban az évben, amikor a Nyíregyházáról felkerült Sanyi cicus a Duna parti szállodasoron új húsként a kislány szerepében megkereste az első millióit - kiküldik tudósítónak Londonba, ahol 1985-ig dolgozik. Az MTI-nek, a hírszerzésnek és időnként a kémelhárításnak is.

Ha valaki nem ír alá a titkosszolgálatoknak, akkor csak a kiküldő munkáltatójával áll kapcsolatban, bármi történik vele külhonban, a munkáltatóját értesíti, segítségért hozzá fordul. Ha viszont aláír, akkor a „Cég”, az éberebb gazda figyeli, rajta tartja a szemét, s nyomban intézkedik, függetlenül az amatőr munkáltatótól, amely lassú és naiv. Nos, ennek a sajátosan primer kapcsolatnak a dokumentációja buktatta le előttünk Bandit minden kétséget kizáróan.

Előtte azonban el kell mondani az avatatlan olvasónak, hogy Aczél-„Acsádi” hosszú éveken át ismételgetett minden magyar televízióban egy legendát arról, hogy ő, aki régi párttag (MSZMP) miért nem lehet(ett) állambiztonsági hálózati személy. Ez így hangzott:

Már Kádár elvtárs megmondta, hogy párttagot tilos beszervezni ügynöknek!

Ez a hazug legenda a mai napig él, legutóbb a dilettáns bájgúnár: Rákay Fülöp „Szabadság tér 89”’ című gyermeteg agitációs műsorában hangzott el egy kis képességű fideszes történész hölgytől.

Ezzel szemben az a valóság, hogy a Rákosi- és Kádár-rendszer legmegbízhatóbb támaszairól, a kommunista párttagokról a proletárdiktatúra államrendőrsége sem volt hajlandó lemondani. Így tette ezt nagy példakép, a csekista terrorszervezet emlőin nevelkedett szovjet titkosszolgálat is. Az erre vonatkozó parancsot a most bíróság elé került Biszku Béla erősítette meg 1958-ban.



Biszku Béla és Leonyid Brezsnyev

Oly eredményesen, hogy tíz évvel később, 1968-ban a BM III. Főcsoportfőnökség kb. 12 ezer tagú hálózatának egyötöde (2648 fő) volt párttag, akik közül persze elsősorban a megtévedteket, a szabálysértést vagy bűncselekményt elkövetőket, a zsarolhatókat szervezte be az Állambiztonsági Főcsoportfőnökség valamelyik csoportfőnöksége. A rendszerváltás előtti utolsó évben, 1989-ben - amikor Aczél-„Acsádi” már elég nagy károkat okozott a Magyar Televízióban - a BM III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség hálózati személyeinek létszáma 8478 volt (ebből ügynök: 219, titkos megbízott: 7203, titkos munkatárs: 1056), egynegyedük MSZMP- és KISZ-tag. (A hivatásos állománynak - az 1957-1990 közötti időszak átlagában - 31 százaléka volt párttag, a rendszerváltás előtti öt esztendőben már csaknem kétharmada.)

S most térjünk vissza arra korábbi megállapításunkra, hogy aki eladta lelkét az állambiztonságnak - ami nem volt kötelező az MTI-nél sem -, annak minden lépéséről az állambiztonsághoz futottak be a jelentések.

Az 1981-ben Angliába küldött Aczél ügynökre hamar felfigyelt a brit kémelhárítás, s szokása szerint első figyelmeztetését úgy hozta az ő tudomására is, hogy követték gépkocsiját Londonban, majd közlekedési rendőrök megállították, alkoholszondás próbának vetették alá, sőt vérvételre is bevitték az őrszobára. Ahol aztán megjelent a magyar konzul is, oly gyorsan, ahogyan civil magyar turisták esetében soha. De hát az MTI tudósítója különleges megbízást teljesített, tehát fontos a magyar követség számára, ahol a rezidentúra nem is késlekedett, helyszínre küldte Kallós Péter konzult.

1981. szeptember 2-án minderről nem más, mint Bogye János r. vezérőrnagy, a BM III/I. hírszerző csoportfőnökség vezetője, egyben a BM III. (Állambiztonsági) Főcsoportfőnökség helyettes vezetője készített operatív tájékoztató feljegyzést, amit megküldött a kémelhárító csoportfőnökségnek (III/II.) is. Itt olvashatják:



Bogye vezérőrnagy 1981. szeptember 2-i feljegyzése

Aczél Endre ügyében a következő operatív tájékoztatót 1981. október 14-én írta Bogye vezérőrnagy, miután a londoni magyar nagykövetség jelentette, hogy „… a laboratóriumi vizsgálat eredményeként az eljárást megszüntették, véralkohol szintje a megengedett határon belül volt. Ez megerősíti azt a feltételezést, hogy az esemény tudatos zaklatásnak minősíthető.”



Bogye vezérőrnagy 1981. október 14-i feljegyzése

1985-ben tért haza a sikeres ügynök, nyomban a Magyar Televízió munkatársa, 1990-ig a Híradó és a Hét főszerkesztője. 1991-től a ballib újságírás kedvence a Népszabadságnál, a NAP TV-ben, a Klubrádióban, nem szólva az ATV-ről. 1988-ban Rózsa Ferenc-díjat kap, 2005-ben Szabad Sajtó Díjat, 2012-ben Joseph Pulitzer emlékdíjat. A Népszabadság „a közéleti újságírás doyenjének” nevezte.



Szabó György állambiztonsági nyilvántartó kartonja

Az a Népszabadság, amely még 2000 után is ügynököt vett fel és alkalmazott magazinja olvasószerkesztőjének Szabó György személyében (1932. január 10, Kapuvár, Éhn Olga), aki „Zalka” fedőnéven 1967-ben kémelhárítóként kezdte titkos munkatársi karrierjét az „Új Írás” szerkesztőségében, ahol rovatvezető volt, majd 1972-ben átvette a politikai rendőrség, a III/III, s a kiemelt sajtóobjektumok területén foglalkoztatta. A Magyar Nemzet című napilap kulturális rovata éléről ment nyugdíjba 1992-ben. Csak kissé megkésve fedezte fel képességeit a Népszabadság. Még nem kapott Radnóti-díjat.

(Kuruc.info)

Frissítés: "Magyar" György: "újra csattognak a csizmák!"