Alább olvasható Budaházy György felhívása:

Szabadság, hazafiak, most ezerszeresen is szabadság! Úgy látszik, a történelem megint esélyt ad nekünk, hogy visszavegyük elrabolt földünket. Ukrajna a széthullás határán. A Krím félsziget megszavazta, hogy Oroszországhoz kíván csatlakozni, és Oroszország befogadta új területét. Donyeckben is a Donyec-medence sorsáról szóló népszavazást akarnak.

Ez egyértelműen történelmi lehetőség a mi számunkra is. Hazaárulóink 1990 óta már három nagy történelmi esélyt szalasztottak el, amikor változtathattunk volna a trianoni igazságtalanságon, ezt a negyediket már meg kell ragadnunk. Meggyőződésem, hogyha bárhol megtörjük a trianoni gyűrűt magunk körül, az lavinát fog elindítani a többi elszakított területünk vonatkozásában is.

Egy barátom mondta a napokban, hogy "nem azon kell gondolkozni, hogy mit tegyünk majd, ha szakad Ukrajna, hanem azon, hogy mit tegyünk most, hogy szakadjon". Nagy igazság!

Az államtól ne várjunk cselekvést, ott fent a hazafiságot legfeljebb hírből ismerik (vagy még abból sem). Már fújják a Nyugat által vezényelt nótát. De mi, hazafiak ne törődjünk ezzel, mi nyilvánítsuk ki, hogy elismerjük a krími népszavazást, és el kell kezdeni követelni egy kárpátaljai népszavazást a terület jövőbeli hovatartozásáról, de úgy, hogy a magyarok által lakott határ menti rész külön is kinyilváníthassa, hogy mit szeretne. Tüntetéseket kell szervezni ez ügyben, minden nemzeti szervezetnek teljes mellszélességgel be kell ebbe szállni, ez most minden másnál előrébbvaló.

Ukrajna vezetése most nyilatkozta, hogy romokban a hadserege, jó ha 6000 fő gyalogságot ki tudnak hirtelen állítani, miközben az oroszok 200 000 főnyi hadereje áll a határok mellett. Ukrajna területetek fog veszíteni keleten, ez biztos. Ha ezzel együtt nem lépünk a nyugati részen is, akkor az ukrán nacionalisták majd itt fogják a keleti vereségükből fakadó keserűségüket kiélni. Ezt már megéltük egyszer a rácoknál a Délvidéken nemrég, tanulnunk kell a történelemből. Erre a tesze-toszaságra, hazaárulásra már nem lenne mentség.

A magyar állam ugye nem fog kezdeményezni, de ne feledjük, hogy még Horthyék sem voltak ehhez elég elszántak 1920-21-ben, még akkor is kellett a Rongyosok által teremtett kényszerhelyzet. Azaz ha erre van szükség, akkor lépéskényszert kell teremteni a magyar állam számára.

Nosza hát, támadj fel, Rongyos Gárda! Itt a lehetőség, hazafiak, hogy hőssé váljatok! A beregszászi járás nem olyan nagy, hogy ne tudnák hamarjában ellepni a rongyosok egységei. Mi másért lett volna haszna az elmúlt évek gárdáinak, seregeinek, ilyen-olyan hazafias szerveződéseinek, ha nem azért, hogy most minden ilyen szervezet ki tudjon állítani kisebb-nagyobb csapatot, amelyek készek a magyar igazság érdekében cselekedni, ha kell.

A Rongyos Gárda - csoportkép 1921-ből

A Nyugat szánalmas leszereplése az emberi jogokból meg egyszerűen röhej. Olyan, hogy "történelmi Ukrajna", nem létezik, ebből kifolyólag ukrán alkotmányos hagyomány sem. A valamilyen módon megalkotott ukrán alkotmány pedig nem nemzetközi szerződés, hogy azzal összhangban kéne mindenképpen lenni. Viszont ezzel szemben közel 50 éves nemzetközi egyezmény a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, ami kimondja, hogy "minden népnek joga van az önrendelkezésre". Vagy ez csak akkor érvényes a Nyugat szemében, ha az ő hatalmi érdeküknek megfelelő döntést hoz egy nép? Nevetségesek.