MIÉP-emléktalálkozó volt szerdán este a Budapest XI. kerület, Bartók Béla út 96. szám alatt, a néhai párt legnagyobb, valamikor 150 tagú alapszervezetének irodájában, az országos elnökség üléseinek, Csurka István sajtótájékoztatóinak színhelyén. A találkozót jelképesen halottak napján hívta össze Novák Előd advent első hetére. Szépen összejöttek az egykori neves, vagy később a Jobbikban nevessé vált tagok, rokonszenvezők, akik érdekes párttörténeti adatokat meséltek a jelenlevőknek. Mi ennek természetesen csak egy részéről számolunk be olvasóinknak.
A Bartók Béla úti pártiroda bejárata
Kocsis Máté, a Fidesz egyik frontembere, a MIÉP egykori tagja nem jött el, így távollétében Szávay István, a Jobbik országgyűlési képviselője elevenítette föl a vele kapcsolatos hajdani élményeit. A nosztalgiázók szerették volna körükben látni a hajdani MIÉP egyik hivatalvezetőjét is, aki illedelmesen megköszönte a meghívást, mondta, hogy örömmel eljött volna, de vén fejjel még mindig dolgoznia kell, miután nemrégiben kiderült, hogy pártalkalmazottként az ígéretekkel ellentétben hivatalosan sosem volt bejelentve, s így nincs meg az elegendő szolgálati éve. Hogy ki csapta be, a megállapodásuk ellenére nem jelentette be a MIÉP egykori vezető munkatársát, azt olvasóink dús fantáziájára bízzuk.
A hallgatóság az ülésteremben
Novák Előd, a MIÉP Ifjúsági Tagozatának egykori elnöke, a Jobbik Magyarországért Mozgalom jelenlegi alelnöke, országgyűlési képviselő, a nosztalgia, vagy inkább emlékező találkozó összehívója, bevezető szavaiban hangsúlyozta, hogy a magyar nemzeti radikális oldalon máig nincs olyan jól hangzó nevű párt, mint a Magyar Igazság és Élet Pártja, beleértve a címerét is. Ezért is vállalják büszkén a szellemiségével, programjával, címerével együtt a MIÉP-et, s tették ki az előadás idejére a párt zászlóját. "A MIÉP-es idők végén volt egy olyan jelszavunk, hogy az író helyett a könyvet válaszd, így az eszméhez, a Csurka István által a nemzetépítő államról lefektetett, emelkedett modellhez hűek maradtunk", mondta Novák Előd.
Novák Előd - az emlékest összehívója és levezetője
A Jobbik alelnöke a tapintható relikviák bemutatása után a jelenlevők általános vidulására elmondott néhány, Szabó Gábor jelenlegi Jobbik-pártigazgató által hajdanában összeírt rigmust a múlt század '90-es éveinek MIÉP-es tüntetéseiről, vonulásairól: "Munkát, kenyeret, Horn Gyulának kötelet!", "Horn Gyulát a Dunába, Pető Ivánt utána!", "Vodkát a Gyulába, Gyulát a Dunába!", "A magyar nép egyet kíván, némuljon el Pető Iván!", "Most megtanulod, Iván, mit jelent a móres, minket Árpád hozott, nem pedig Mózes!", idézte föl Novák Előd az egykori MIÉP-es tömegtüntetések hangulatát. Novák Előd egy Jobbik Múzeum létrehozását is javasolta, mert az idő múlásával szép lassan elkallódhatnak a párttal kapcsolatos emléktárgyak, ahogy a MIÉP-es korszak relikviái is.
Zakó László, a MIÉP országos elnökségének volt tagja, országos alelnöke, országgyűlési képviselője, illetve jelenleg a Jobbik parlamenti képviselője elöljáróban elmondta, hogy ideológiai alapon is nagyon sokat köszönhet a MIÉP-nek, s a kellemetlenek mellett, főleg a Független Kisgazda Párt soraiból történt átülése utáni időszakból, szép emlékei is vannak a pártról. Az 1998-as parlamentbe jutás után a MIÉP minden egyes választáson egy kicsit gyengébb eredményt ért el, szögezte le Zakó László, és párttörténeti adalékként elmondta: amikor a MIÉP országos alelnökévé választották, Papolczy Gizella asszony nagyjából úgy vélekedett, hogy jobb neki egy inaktív, Budapesttől jó távol, Zala megyében élő alelnök, mint egy aktív politikus, aki szétveri a pártot... Ennek szellemében a Hercegprímás utcai országos elnökségi ülések első és második napirendi pontja mindig az volt, hogy kit zárjunk ki a pártból, aminek eredményeként fogyott a tagság, a szervezetek, s ezzel párhuzamosan a tömeg a Hősök terén. Végül már mindenki érezte, hogy a Hercegprímás utcában összeülő elnökség és az ott bekiabáló igazi hangadókon kívül egyre kevesebben vannak a pártban, emlékezett Zakó.
Zakó László - a szépre is emlékezett
A tarthatatlan helyzet láttán Vona Gábor megkeresésére Zakó László Nagykanizsát, illetve egész Zala megyét a Jobbik színeiben kezdte képviselni. Kilépésekor megírta levelét Csurka Istvánnak, megköszönte neki a pártban töltött éveket. A levelet fölolvasták az elnökségi ülésen, amire Győri Béla szokása szerint tett egy pejoratív megjegyzést, ám érdekes módon Zakó László volt a MIÉP-ből távozott első olyan ismert személy, aki a Magyar Fórum következő számában nem lett a KGB, a Moszád, a Securitate és egyéb titkosszolgálatok ügynökének nyilvánítva. Az elnökségi ülések általában egy vitaindító nagy bejelentéssel kezdődtek, a tagok között körbejárt a szó. Kovács László örökös elnökhelyettes, másokhoz hasonlóan, mindig Csurka István véleményét osztotta. Ám egyszer mégis csoda történt: Csurka István jobbjáról indult a hozzászólók sora. Kovács László és Fenyvesi Zoltán, mint mindig, ezúttal is egyetértett, utána következett Bogdán Emil bácsi, Schuster Lóri, Paraszt János, szegény Zsinka Laci és jó magam - emlékezett vissza Zakó László. Mire körbeértünk, mindenki más véleményen volt, mint Csurka István, s az a ritka helyzet állt elő, hogy Csurkát meggyőztük, hogy az elnökség többségének van igaza. Végül Kovács László újra szót kért, és ezt mondta: elnök úr, teljesen igazad van.
"Egy szó, mint száz, a politikai, ideológiai gyökereket a MIÉP-ben kell keresni annak, aki manapság a nemzeti magyar gondolat hordozójának tekinti magát, s hogy mi volt a színfalak mögött, azt én nem tudom, mert az elnökségi ülések után mi hazamentünk, mások pedig a Hercegprímás utcában folytatták a pártmunkát, néha az aknamunkát", mondta Zakó László, majd értetlenségének adott hangot: mi lehetett a célja annak, hogy a MIÉP vezetése föltűnő módon építette le a vidéki szervezeteket, aminek következtében szép lassan elhalt a párt? - majd végül megismételte, hogy neki kellemes emlékei vannak a MIÉP-ről.
Novák Előd szólt Szőcs Zoltánnak, a Havi Magyar Fórum volt főszerkesztőjének, a Heti Magyar Fórum állandó szerzőjének Memoártöredékek című, nemrégiben megjelent könyvéről, amelyből az is kiolvasható, hogy a ragyogó dramaturgiai érzékkel bíró Csurka a pártot is tulajdonképpen színháznak tekintette. Ha 2002-ben sikerül megtartani azt a fél százalék támogatást, például azzal, hogy nem nyúlja le a sok százmillió forintos állami támogatást a Papolczyné érdekeltségébe tartozó alapítványi rendszer, vagy elmarad a százas visszaléptetéssel való hencegés, meg lehetett volna akadályozni a kommunisták visszatérését - hívta fel a figyelmet Novák Előd, végül elolvasásra ajánlotta Szőcs Zoltán könyvét.
Szávay István, a Jobbik országgyűlési képviselője a visszaemlékezése elején elmondta, hogy 15 éves fejjel vett részt az első politikai rendezvényén, melyet Király B. Izabella tartott a visegrádi Mogyoróhegyen, s tulajdonképpen ezzel kezdődött a politikai tájékozódása, majd folytatódott a MIÉP Hősök terei nagygyűlésein. A MIÉP-es furcsaságok közül megemlítette, hogy most is őrzi azt a szórólapot, amelyen ifj. Hegedűs Lorántnak dupla válla és három lába van. Hegedűs mellett eredetileg ugyanis Balczó Zoltán állt, aki közben nemkívánatossá vált a pártban, s ezért gyenge technikával leretusálták a plakátról. Szávay elmondta, hogy a MIÉP Ifjúsági Tagozata 2004-ben azzal vádolta Orbán Viktort, hogy Ron Werberrel együtt az igazi magyar nemzeti radikális párt, a MIÉP szétverésére törekszik, s ezen célból kidolgozták a saját centrumpártjuk fölállításának tervét: ez lett a ma már pártként működő Jobbik, amely csak addig kell, amíg a Fidesz céljait szolgálja, s amelynek tagjait, ha már feladatukat elvégezték, eltiporják, vagy fölajánlják nekik az integrálódás lehetőségét, állt akkoriban a MIÉP-es fiatalok közleményében. Amikor Szávay István 2001-ben följött Soltvadkertről Budapestre, mindjárt szerette volna fölvenni a kapcsolatot a fővárosi MIÉP Ifjúsági tagozatával, s párton belül egyenesen Kocsis Mátéhoz irányították. (Novák Előd kiegészítette a történetet azzal, hogy Kocsis Máté a XI. kerületben lépett be a MIÉP Ifjúsági Tagozatába.)
Szávay István - félmilliót kért Gizellától
Szávay elmesélte, hogy 2001-ben a MIÉP-es ifjak országos táborozásra készültek Soltvadkerten. Csurkával közölték, hogy a táborozáshoz kellene 500 ezer forint, bemutatták neki a költségvetést, a programot, ám végül Csurka ígérete ellenére egyetlen fillért sem kaptak. "Az elnök úr odavezetett Papolczy Gizellához, és azt mondta neki: a srácok tábort akarnak szervezni, ötszázezret kérnek, egyetértek, intézzétek!" Gizella közölte, hogy szerinte nem lesz meg a kívánt 120 ember ebben a táborban, de ha mégis, három napon belül adjuk le a táborlakók listáját. Szabó Gáborral nagy nehezen gyorsan összeszedték előre a százhúsz nevet, leadták Gizellának, aki ezután azt mondta, hogy a listán talált két olyan nevet, akik biztos, hogy nem fiatalok, mert helyi MIÉP-elnökök. Be kellett neki bizonyítanunk, hogy MIÉP-elnökök hasonnevű fiairól van szó, de végül Gizella addig húzta az időt, míg semmi nem lett a megígért ötszázezer forintból, viszont a tábort szervező fiatalok saját pénze ráment a kezdeményezésre. Szávay István összegezésként hangsúlyozta, az ilyen történetek ellenére sem bánta meg, hogy a MIÉP tagja volt.
Bana Tibor, a MIÉP Ifjúsági Tagozatának egykori elnöke, jelenleg a Jobbik országgyűlési képviselője, a Vas megyei Jobbik elnöke 2004-ben került föl a budapesti egyetemre, s emlékezése szerint a Magyar Fórumban kezdetben a MIÉP újjászerveződő Ifjúsági Tagozatának toborzására csak fizetett hirdetést adhatott föl. A 2005. június 4-i budapesti Trianon-emlékezésen a MIÉP a Hősök terén tartott gyűlést, míg a Jobbik és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom közösen a Felvonulási térről kiindulva vonult a román nagykövetség irányába. Bana Tibor visszaemlékezett rá, hogy a MIÉP közönsége a mellettük elvonulókat árulózták, míg az utóbbiak a gyertek velünk szólamot skandálták. Bana Tibor akkor - még MIÉP-esként - írt egy érdekes módon nyomdába kerülhetett jegyzetet a Magyar Fórumban, amelyben kifejtette, hogy nem voltak annyival többen a mások oldalon, amint azt állítják, de a MIÉP-es tábor sem viselkedett egészen kulturáltan. A képviselő szerint a jegyzet megjelenése azt bizonyítja, hogy akkor már kissé teret engedtek a párton belüli ellenzéki hangoknak, így például a nemrégen elhunyt Zsinka László, a fővárosi frakció vezetője véleményének.
Bana Tibor - a MIÉP volt gyermekkori szerelme
Néhány hónappal később Csurka bejelentette, hogy a következő országgyűlési választásokon a Jobbikkal, tehát a "megátalkodott ügynökökkel, cionista szabadkőművesekkel és homoszexuálisokkal" indul a MIÉP egy választási listán. Bana Tibor végül elmondta, hogy az ideológiai alapokat, a kezdetet számára is MIÉP jelentette, ez a párt a gyermekkori nagy szereleme volt, ezért sokáig elengedte füle mellett a jogos bírálatokat.
Mestyanek Ödön a MIÉP színeiben Budapest XI. kerületében alpolgármester volt. Fölszólalásában visszaemlékezett: a bátyjától hallotta először, hogy Csurka István kiváló író, de az emberi gyarlóságai sok mindent zárójelbe tesznek. Ezután elmondta, hogy a Polgármesteri Hivatalban egy évig Kovács Dávid volt a titkára, s így akkoriban a Jobbik színe-java megfordult nála.
Mestyanek Ödön - semmi szükség a kerületi hókuszpókuszokra
Csurka István annak idején megkérdezte Mestyanek Ödönt is, hogyan gondolkodik a Budapesti Önkormányzatról, mire ő írásban röviden kifejtette, hogy semmi szükség a kerületi hókuszpókuszokra, ugyanazt kell tenni, mint az úgynevezett Horthy-fasizmus idején volt: ügyeket intéző elöljáróságok kellenek, s kell egy mindent vivő, megerősített főváros. A kerületekben jelen levő hatalmas politika teljesen fölösleges, idézte föl Mestyanek Ödön egyetemi tanár a Csurka Istvánnak egykoron eljuttatott véleményét, majd beszélt arról, hogy milyen élmény volt együtt kormányozni a Fidesszel a XI. kerületben. Juhos Katalin fideszes polgármesterre jó szívvel emlékezik, rendkívül eszes, jó kerületvezetőnek tartja. Mestyanek Ödön végül kiemelte, hogy ott helyben, a XI. kerületben sokkal jobb volt a viszony a Fidesszel, mint az országos nagypolitikában.
Szabó Gábor (Szaszi), a Jobbik országgyűlési képviselője, pártigazgatója szintén itt, ebben a Bartók Béla úti irodában kezdte a politikai pályafutását. Ha 1999 nyarán ebben az irodában sikerrel jár a kezdeményezésük, akkor ugyanazon év novemberében nem alakult volna meg a Jobbik, emlékezett fölszólalásában a politikus. Kovács Dávid, Toroczkai László, Tasnádi András, Szabó Gábor és mások az iroda hátsó konyhájában azt tervezték, hogy a MIÉP Ifjúsági Tagozata mellett önálló jogi személyként alakítanak egy ifjúsági civil szervezetet, amely pályázhat, meghirdethet önálló rendezvényeket. Engedélyt kértek a nagyoktól a terv megvalósításához, ám a MIÉP elnöksége ehhez nem járult hozzá. Végül is Kovács Dávid vezetésével ez az elkeseredettség eredményezte 1999 őszén a Jobboldali Ifjúsági Közösség (Jobbik) megalakítását. Szabó Gábor elmondta, hogy utólag köszönet jár Csurka Istvánnak és Papolczy Gizellának, amiért elfojtották az ifjúsági civil szervezet alakítását. "1999 januárjában ebben a teremben alakítottuk meg a XI. kerületi MIÉP Ifjúsági Tagozatát, amelynek köszönhetően nem sokkal később Novák Előd újjászervezhette az országos Ifjúsági Tagozatot is", mondta Szabó Gábor.
Szabó Gábor (Szaszi) - Gizella asszony padlóra küldte
Szaszi ezután szólt a MIÉP-ből, pontosabban annak gyakorlatilag kétszemélyes vezetéséből történt kiábrándulásának történetéről. Rossz érzéseiről 2002 nyarán kezdett beszélni a barátainak, miután a MIÉP a választási vereség után képtelen volt szembenézni a problémákkal. Mellbevágó élményként említette még Szentmihályi Szabó Péternek a Havi Magyar Fórumban akkoriban megjelent, Csurka Istvánt istenítő, gyomorforgató versét. Választókerületi kampányfőnökként Szabó Gábor szoros kapcsolatban volt Papolczy Gizellával és társaival, amely élménye szintén jócskán hozzájárult a kiábrándulásához. Ekkor, 2002 májusában állt elő Vona Gábor azzal a javaslatával, hogy alakítsanak egy pártot, majd az utolsó lökést az adta meg, hogy a 2002. július 4-i Erzsébet hídi blokád után a Fidesz és a MIÉP gyakorlatilag egyaránt elhatárolódott a szavatok újraszámlálásáért küzdő magyaroktól. Ekkortól már nem érezte jól magát a MIÉP-ben, s végül azonban csak 2003 februárjában lépett ki a pártból azért, hogy a XI. kerületi társaknak még segíthessen a önkormányzati választások előtt. Elmondása szerint ekkor már nem volt képes azonosulni a MIÉP vezetésével. A 2003-as országos gyűlésre még elment, ahol az összes küldött közül vele és az édesapjával együtt tízen vagy tizenegyen több témakörben is nemmel szavaztak.
A 2003-as MIÉP országos gyűléséről Szabó Gábor arra is emlékszik, hogy a küldötteknek kiosztottak egy szavazólapot, amelyre egyedül Csurka István neve volt fölírva. Pontosabban, a Csurka István nevét tartalmazó matricát kellett ráragasztani a lapra. Szaszi megjegyezte, hogy a gyűlésterem második sorában ülő ifj. Hegedűs Loránt és neje, Kovács Enikő akkor milyen mérges tekintettel nézett ránk, az úgynevezett lázadókra. Az országos gyűlés utáni napokban taggyűlés volt a XI. kerületben, amelynek végén Szabó Gábor írásban átnyújtotta Fenyvesi Zoltánnak a kilépési nyilatkozatát. "Ebbe az irodába ezután egészen 2006-ig, a MIÉP-pel való közös választási indulásig nem tettem be a lábamat", mondta a politikus, majd hangsúlyozta, hogy a MIÉP-pel való 2006-os közösködés a tizenkilenc éves politikai pályafutásának leggyötredelmesebb időszaka volt. Az említett közös indulást megelőző tárgyalásokon a Jobbik részéről Szabó Gábor, míg a MIÉP részéről Papolczy Gizella volt az egyeztető delegáció vezetője.
"Napi kapcsolatban voltam Papolczy Gizellával, s nekem a sok árulást, szószegést, be nem tartott ígéretet, hazugságot le kellett nyelni, mert a MIÉP volt a nagyobb erő", mondta a pártigazgató, majd további élményeként megosztotta a hallgatósággal, hogy a MIÉP-ben mindent Gizella asszony irányított. "Csurka Istvánnal és Gizellával sokszor napokat töltöttünk el együtt vitatkozva, egyeztetve. A tárgyalások folyamán Csurka István egyszer megéhezett, s mondta, hogy elmenne valamit enni és inni, de nem volt nála pénz. Gizella a jobbikos tárgyalódelegáció szeme láttára húzta a száját, hogy adjon neki, majd végül nagy kegyesen leszámolta a pénzt, s ebből kiderült, hogy még a házi kasszának is Gizella a birtokosa", mondta a politikus a hallgatóság derültsége közepette.
A MIÉP-Jobbik 2005-ös választási összefogásának létrejöttéről is hallhattunk érdekességet Szabó Gábortól. Körömi Attila, a Fideszből kilépett, akkor független országgyűlési képviselő 2005 augusztusának végén találkozott Csurka Istvánnal (a MIÉP elnökének kezdeményezésére), hogy közvetítsen a Jobbik és MIÉP között. Szeptemberben már megindultak a gyakorlati tárgyalások a két párt között a részletekről. Bégány Attila, Nagy Ervin és Szabó Gábor alkotta a Jobbik delegációját. "Fölmentünk a Meredek utcába tárgyalni, ahol leültünk Fenyvesi Zoltánnal, Zsinka Lászlóval és Papolczy Gizellával. Hét-nyolc órás tárgyalások voltak, amikor Gizella megállás nélkül beszélt, minden ellenérvet azonnal lecsapott, kiforgatott. Amikor az első ilyen tárgyalás után elmentem a szüleimhez vacsorázni, csak annyit mondtam nekik: könyörgök, ne kérdezzetek semmit. Ez a nő totálisan megsemmisített minket", mondta Szabó Gábor. "Két-három tárgyalási forduló kellett ahhoz, hogy rájöjjek: ha Gizella belebeszél a mondandómba, akkor is folytatnom kell. Pörgött a nyelve neki is, meg az enyém is, ha rám kiabált, én is rákiabáltam. De annál rosszabb élményem sosem volt, mint amikor a Jobbik kampányfőnökeként Papolczy Gizellával kellett küzdenem", emlékezett Szabó Gábor. A Meredek utcai tárgyalások egyik hozadékaként bepillanthatott az akkoriban még Varga Imre fantom-főszerkesztésében napvilágot látó Magyar Fórum készítésének titkaiba is. Gizella minden nyomdába küldendő cikket átolvasott, így Csurka István vezércikkeit is emberesen meg-meghúzta, mire a hallgatóság közül valaki bemondta, hogy Papolczy Gizella újságírói álneve a Magyar Fórumban manapság Csorja Gergely.
Hering József - Kuruc.info
Kapcsolódó: - Beperelték Csurka szeretőjét a leszármazottak
- A rágalmazó Magyar Fórum ellen is pert nyert a Jobbik
- Csurka-mosdatás, hírhamisítás a Hír TV-n
- Meghalt Csurka István - halottról jót vagy semmit?
- Szőcs Zoltán: Csurka színházat várt a Fidesztől a Jobbik mocskolásáért
- A III/III-as Csurka jelentéseket is írt - itt a 6-os kartonja