A halottak napja jó alkalom arra, hogy bejárjuk egy-egy temetőnk útjait, meggyőződjünk nagyjaink, vagy éppen kevéssé ismert elhunyt honfitársaink sírjának állapotáról. A Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben közvetlenül halottak napja előtt jártunk, s az ott tapasztalt benyomásaink közül ezúttal csak hármat említünk: a nemzeti gondoskodás egy követésre méltó, illetve két kevésbé szép példáját. Két híres és egy gazdag, s az utóbbi csupán a sírját borító boltozat művészi értéke miatt említésre méltó hajdani magyar síremlékének állapotáról szólunk.

Alpár Ignác építész, műegyetemi tanár, Nagymagyarország-szerte számos jelentős épület alkotója 1855-ben született Pest-Buda Józsefváros nevű negyedében. Gyermekkorában még Schöckl Ignácnak hívták, s ő is elmagyarosodott német, akárcsak a XIX. század második, a XX. század első felének legnevesebb hazai építészei. Alpár Ignác épített Fiumétől Fogarasig tanintézeteket, város- és megyeházakat, kastélyokat, ám leghíresebb alkotásaiként emlegetjük a Millennium idejére épített városligeti Vajdahunyad várát, a Tőzsdepalota és a Magyar Nemzeti Bank épületét.

Segesvár - az Alpár Ignác tervezte hajdani Vármegyeház

Alpár Ignác 1928-ban hunyt el, a Vajdahunyad várában ravatalozták föl, majd népes gyászoló tömeg kísérte utolsó útján a Kerepesi úti (ma Fiumei úti) temetőbe. Az igen neves, vagy nagyon gazdag embereknek végső nyughelyéül szolgáló két árkádsor között építette meg 1932-ben Szege Sándor szobrászművész és Dvorák Ede építész Alpár Ignác művészi síremlékét. A talapzaton kőszarkofág nyugszik, amelynek oldalán az építész, első és második nejének, illetve a fiának neve olvasható. A szarkofág hátsó és két végső oldallapján Alpár Ignác fentebb már említett három leghíresebb építményének bronz domborműve látható.

Az őszi Fiumei úti sírkertben sétálva a jobb árkádsor alatt megállunk a nemzet egyik legnagyobb építészének szarkofágsíremléke előtt, s pironkodva nézzük, miként mállik a föliratos oldalról a vakolat, tűnnek el róla egyre inkább a betűk, pusztul, repedezik a talapzat, szinte már a felismerhetetlenségig szürkülnek, koszolódnak, oxidálódnak az Alpár Ignác nevezetes alkotásait fölidéző domborművek.

Alpár Ignác málladozó síremléke a Fiumei úton

Alpár Ignác síremlékétől nem messze, de már a jobb oldali árkádsor fedett részében pompázatos mozaikképpel díszített családi sírbolt hívja föl magára a figyelmet. Az árkádfalnak támaszkodó síremléképítmény fölirata szerint itt Sváb György és családtagjai nyugszanak. De ki volt ez a Sváb György, aki a XX. század elején megengedhette magának egy ilyen pompás sírbolt építését? Ismert politikus, vagy művész nem lehetett, mert akkor találnánk róla valamilyen adatot a korabeli sajtóban, a később szerkesztett lexikonokban.

Sváb Györgyről, a díszes sírbolt építtetőjéről csupán annyi derül ki - az is csak a sírföliratából -, hogy 1843-ban született és 1915-ben, 72 éves korában hunyt el. A síremléképítőről mindössze azt lehet tudni, hogy a Millennium kori Pest leghíresebb, legsikeresebb cipészmestere volt, a róla szóló kevés számú dokumentum szerint Párizsi utcai cipőüzletében még Erzsébet királyné, a magyarok szeretett Sissije is az állandó megrendelői közé tartozott. Sváb György gazdagságának forrását megtudhatjuk Jankovics Zsuzsannának a Magyar Iparművészeti Egyetemen 2002-ben írt kiváló doktori értekézéséből: "A magyar cipőkészítés híre bejárta egész Európát. Sváb György állandó cipésze volt Erzsébet királynénak. Kiváló kisipari minőség jellemezte cipőit", közöl mindössze ennyit Jankovics Zsuzsanna a boldog békeidők korának egyik leggazdagabb pesti polgáráról. További infómorzsából azt is megtudtuk, hogy Sváb György jól menő cipőüzlete a belvárosi Párizsi utcában volt.

Sváb György cipészmester családi sírboltja az árkádsoron

Itt nyugszik még a sírbolt alatt Sváb György neje, az uránál fiatalabb, ám húsz esztendővel korábban elhunyt Sváb Terézia, az ötéves korában meghalt Irén leányuk, a 36 évesen eltávozott Janka leányuk, valamint az 1952-ben elhunyt, a családi kriptába utolsóként temetkező Márta leányuk. Sváb Márta férje, az 1943-ben meghalt Windisch Richárd akadémikus, tekintélyes kémikus, mezőgazdasági szakíró szintén ebben a díszes sírboltban nyugszik.

A jobb oldali árkád alatti Sváb György családi sírbolt szemet vonzó és gyönyörködtető képzőművészeti dísze a csecsemő Jézust ölében tartó, trónoló Szűzanyát megjelenítő pompás mozaik. A Körösfői-Kriesch Aladár, Zsellér Imre és Róth Miksa jellegzetes magyar szecessziós stílusában komponált mozaikkép és a sírboltépület építészeti elemeinek alkotója kilétének kiderítésére szintén hosszasan kellett kutakodnunk, mert az ő nevét sem említik az életrajzi- és a művészettörténeti lexikonok. Róla is csak adatfoszlányokat lehet innen-onnan összeszedegetni.

A kis Jézussal trónoló Szűzanya - Schmidt D. Gyula mozaikja

Schmidt D. Gyula műépítész és rajzművész, a Sváb-sírbolt alkotója Budapesten született 1879-ben, 1901-ben építészeti oklevelet szerzett a fővárosi Műegyetemen. Horti Pál, a magyar szecessziós festészet és iparművészet szintén elfeledett alkotójával együtt Schmidt D. Gyula 1904-ben a világ kortársművészeteinek tanulmányozására bejárta Észak- és Dél-Amerikát, majd elindultak együtt a Távol-Keletre. Indiából Kínába és Mandzsúriába kívántak továbbutazni az ősmagyar emlékek kutatására, ám 1907-ben Horti Pál Bombayben sárgalázban meghalt, s ezért Schmidt D. Gyula kénytelen volt hazautazni.

A magyar szecesszió egyik gyöngyszeme pusztulóban

Schmidt D. Gyula, akárcsak a fentebb említett barátja, Horti Pál, a magyar szecesszió kevésbé ismert alkotója, pedig közvetlenül az első világháború kitörése előtt a fővárosban és vidéken több iskolát épített, s egyben keresett szakíró is volt. Az első világháborús fronton szerzett betegsége ellenére tovább dolgozott, s 1915-ben egyik utolsó műveként megalkotta abban az évben elhunyt Sváb György családi sírboltját. Ám nemsokára, még abban az esztendőben az alkotóművész is távozott az élők sorából. A két fekete márványoszloppal keretezett szépséges Madonna-mozaikképet, a magyar szecesszió értékes alkotását, lassan már egy évszázad óta ostromolják a természet pusztító erői. Jó lenne restaurálni, megmenteni az utókornak.

Balázs Árpád zeneszerző, dalköltő Ditrói Siklódy Lőrinc alkotta sírszobra

Ditrói Siklódy Lőrinc (1876-1945) szobrászművész, Gyergyóditró nagy szülöttje az anyaországban számos első világháborús hősi emlékmű, neves emberek síremlékének, köztéri és vallásos témájú alkotások művésze. Budapesten még átélte a háború végi ostromot, de mintegy fél esztendővel később, 1945 szeptemberében, 69 évesen elhunyt. A főváros még romokban hevert, tort ült, akasztott a bosszúért lihegő aljanép, amikor Ditrói Siklódy Lőrincet eltemették a Kerepesi úti (ma Fiumei úti) sírkertben. A művészt gyászoló hozzátartozóknak - ha egyáltalán voltak ilyenek -, nem volt módjuk és tehetőségük méltó emléket állítani a szobrász sírjára.

Ditrói Siklódy Lőrinc Megfeszített Krisztusa az Óbudai temetőben

Később pedig azért nem volt szabad sírját a művészi nagyságához méltóan megjelölni, mert - amint azt az egyik bosszúálló művészettörténész, Székely András írja - "Ditrói Siklódy Lőrinc a két világháború közti korszakban a nacionalista propaganda szolgálatában állt." A Fiumei Úti Nemzeti Sírkert 34. parcellájában a szobrász sírját, amíg el nem korhadt, a háború utáni időkben egyetlen fakereszt jelölte, majd az utóbbi évtizedekben már az sem. Ez lett a halál utáni sorsa annak a művésznek, aki mások emlékének megörökítésére nagyszerű sírszobrokat, feszületeket alkotott. Mások sírján a Fiumei úti temetőben is több értékes Ditrói Siklódy-alkotás van. A Nemzeti Emlékezet és Kegyelet Bizottsága nemrégiben Ditrói Siklódy Lőrinc sírjára fekete márvány emléket állíttatott. Az erdélyi művész végső nyughelye méltó megjelölésének azért is örülünk, mert sok más nemzeti és vallásos tárgyú munkája mellett ő alkotta meg Vámossy Tibor rongyos gárdistának a Farkasréti temetőben álló sírszobrát.

 

Ditrói Siklódy Lőrinc nemrégiben fölállított sírköve a Fiumei úton

Hering József - Kuruc.info