A "Hagy mondjam el", esetleg "Had mondjam el" (helyesen: "Hadd mondjam el")* mellett talán az egyik leggyakrabban előforduló nyelvtani hiba a birtokszó számbeli egyeztetésére való képtelenség, esetleg lustaság. Szerkesztőink nap mint nap javítják az olyan fordulatokat, mint pl. a lányoknak kedve lesz valamihez, a méhecskéknek kaptára van, vagy a zsidóknak nincs fitymája - holott nyilvánvaló, hogy a lánynak kedve lesz, de a lányoknak kedvük lesz, a méhecskének kaptára van, de a méhecskéknek kaptáruk, a zsidónak pedig nincs fitymája, de a zsidóknak fitymájuk nincs.

A jelenség annyira elterjedt, hogy naponta találkozni vele nemcsak a hétköznapi beszédben, hanem MTI-hírekben vagy politikusok megnyilatkozásaiban is. Ezért, hogy felhívjuk rá a figyelmet, s megpróbáljuk felvenni a harcot ellene, levélben kerestük meg az olvasóinknak már többször ajánlott e-nyelv.hu-t, melyben kikértük a nyelvészek véleményét.

A kérdés és a válasz egy rövidített változata felkerült a honlapjukra, ez itt található, a teljes levélváltást pedig alább olvashatják (ezúttal is köszönjük nekik a terjedelmes választ). Az idézett Grétsy László egyébként eléggé megengedő a kérdésben, mi nagyobb problémának tartjuk ezt a fajta pongyolaságot, mert attól tartunk, hogy újabbakat fog maga után vonni, melyek tovább rontják majd gyönyörű anyanyelvünket.

Tisztelt Tanácsadók!

Elöljáróban annyit jegyeznénk meg, hogy nagyra becsüljük munkájukat, honlapjuknak rendszeres látogatói vagyunk, mely rengeteg segítséget nyújt azon törekvésünkben, hogy minél helyesebben szerkesszük portálunkat ebből a szempontból is.

Egyszer már fordultunk Önökhöz, akkor készséggel segítettek, ez az eset egy picit nagyobb lélegzetvételű, talán önálló tanulmányt is megérne, de mindenképpen jó lenne foglalkozni a kérdéssel, akár úgy is, hogy közzétesszük a(z esetleges) válaszukat - ahogy jónak látják.

Arról a rendkívül bosszantó problémáról lenne szó, hogy mostanában (de talán régebben is így volt, ez is megérne egy vizsgálódást) politikusoknál, MTI-hírekben és szinte mindenhol azzal a zavaró jelenséggel lehet találkozni, hogy a beszélő vagy gondolatait "papírra vető" egyszerűen képtelen a számegyeztetésre. Egy friss példa a HVG oldaláról, egy cikk címe: A művészeknek nincs szüksége a hatalom kegyeire. De százával lehetne hozni a példákat minden nap "terméséből".

Mit gondolnak, mi az oka ennek a jelenségnek, mióta terjedt el ilyen széles körben, van-e esély az ellene való fellépésnek, nyelvtani szempontból mennyire tekinthető súlyos hibának, milyen hatással lehet ez hosszabb távon nyelvünkre stb.?

Válaszukat várva,

tisztelettel,

a szerkesztőség

Tisztelt Szerkesztőség!

Ajánlom figyelmükbe Grétsy Lászlónak az Édes Anyanyelvünkben 2006-ban megjelent Van-e még jövőjük a fiataloknak? című írását, amely teljesebb képet ad a jelenségről. Igyekeztem a lényeget kiragadni, de megadom a linket, ahol a teljes cikk (sőt, lapszám) elolvasható: „Én sem rokonszenvezem ezzel a „Van-e még jövője a fiataloknak?”-féle szerkesztésmóddal. Négy évtized óta számos helyen szóvá tettem, megróttam már, pl. még a 2005-ben megjelent, Kemény Gábor által s általam szerkesztett Nyelvművelő kéziszótárban is ekképpen: „Pongyola így, bár nagyon terjed: a szomszéd lakóknak még nem jött meg a gázszámlája; a képviselőknek ilyenkor van a legtöbb dolga.” Ám ez a változás nemhogy visszaszorult volna, hanem inkább erősödött, s főleg a fiatalok körében majdhogynem általánosnak tekinthető. Már nem egészen naprakész az az állapotrajz, amelyet a Keszler Borbála szerkesztésében 2000-ben megjelent, alapműnek számító Magyar grammatika ad, vagyis annak jelzése, hogy az ilyenféle mondatszerkezetekben „a többes szám 3. személyű birtokoshoz szabályosan egyeztetjük a birtokot (bár a mai beszélt nyelvben ez időnként elmarad)” (i. m. 451).

Tudomásul kell vennünk, hogy nem időnként marad el, hanem a nyelvhasználók jelentős részét illetőleg rendszeresen, s már nem is csak a beszélt nyelvben, hanem az írott nyelvben is. Ezért most már lassan be kell látnunk: ez olyan változás, amely nem fékezhető meg. Még küzdhetünk ellene, még megpróbálhatjuk lassítani a terjedését, de ez már csak arra szolgál, hogy a régi és új nemzedékek közti nyelvhasználati különbségeket csökkentsük, tompítsuk.

Ennek a változásnak ugyanis megvan az előzménye is. Tudvalevő, hogy napjainkban a több birtokost jelölő birtokos szerkezetben nincs teljes számbeli egyeztetés a birtokos és a birtok között. Azt mondjuk: a királyok itala, a szomszédék kutyája. A régi, tehát több évszázaddal ezelőtti nyelvhasználatban nemcsak előfordult, hanem igen gyakori volt ez a fajta teljes egyeztetési forma (pl.: az apostoloknak szavok). A teljes átfejlődés több évszázadig tartott, mint ahogy a vita is arról, hogy melyik a helyesebb forma. [...] Nos, arról van szó, hogy ez az évszázadok óta tartó változás nem állt meg. Tovább folytatódik, s mindinkább kiterjed a lazább birtokos szerkezetekre; az olyanokra, amelyekben a birtokos és a birtokszó közé más elemek is beékelődnek; vagy amelyekben a birtokszó megelőzi a birtokost; vagy amelyek – mint levélírónk példái – már nem annyira birtokos, hanem inkább birtoklást kifejező részeshatározói szerkezetek.

Ezekben a múlt század második-harmadik harmadáig még többé-kevésbé természetesnek számított s érvényesült a szigorú, teljes egyeztetés, azóta ellenben olyan rohamosan tűnik el az ilyenféle szerkezetek birtokszaváról a többes szám 3. személyű birtokosra utaló -k személyjel. Tudom, nehéz ezt a változást elviselniük azoknak, akiknek az a természetes, hogy „még fél percük van a versenyzőknek”, nem pedig – ahogy ma hallják egyre gyakrabban – még fél perce van a versenyzőknek. Ne is vegyék át ezt az új módit! Nem is kívánja ezt senki. De higgyék el: ha ez a változás, amely egy több évszázados változásfolyamat szerves része, s így semmiképpen sem romlástünet, a nyelvművelők lassító törekvései ellenére mégis tovább folytatódik – márpedig ez a valószínű –, attól még anyanyelvünk korántsem lesz kevésbé kifejező. Attól még fiataljainknak is lehet jövőjük (vagy legalábbis jövője).”

http://edesanyanyelvunk.anyanyelvapolo.hu/pdf/ea0612.pdf

Úgy gondolom, Grétsy László cikkét olvasva minden lényegi kérdésre választ kaphatunk a jelenséggel kapcsolatban.

Üdvözlettel, Hujber Szabolcs

* A végére pedig "hagy" idézzünk egy rövid magyarázatot, ugyancsak az e-nyelvről, a bevezetőben említett jelenségre:

hadd örüljön

2006. 05. 22.

Egy kérdésem lenne, melyben nem tudok egy barátommal megegyezésre jutni. Nem tudjuk, hogy a hagy és a had(d) között mi a konnotatív különbség. Miért nem jó a “hagy örüljön!”, és miért jó a “hadd örüljön!”? Legalábbis szerintem a “hadd” a helyes. Tényleg, ez a szó helyes lenne egy d-vel is ugyanilyen értelemben?

Az igényes nyelvhasználatban és az írásban a “Hadd örüljön!” forma a helyes. A “hadd” szó csakis két d-vel helyes ebben az esetben, egy d-vel hadsereget jelent. A bizalmas szóbeli megnyilvánulás során elfogadható a “Hagy örüljön!” is.

(A tanácsadóknak ide kattintva lehet hasonló jellegű kérdéseket - díjmentesen - feltenni, de előtte érdemes rákeresni az oldalon, talán mások is kíváncsiak voltak már ugyanarra.)

(Kuruc.info)

Korábban írtuk: 

- Nem FIDESZ, nem JOBBIK, nem MAZSIHISZ!

- Olvasóink figyelmébe: ingyenes helyesírási és szinonimaszótár, nyelvi tanácsadás a világhálón