/Az „Österreich” című osztrák napilap pünkösdi interjúja alapján/
"Hirtelen kiesett a karom a pulóverből"
A Bécsi Általános Kórház (AKH) orvosai számára is kisebb csoda Aradi Tibor „önmentése”. Az itteni orvosok úgy vélték: „mindenki más elájult volna, és néhány perc múlva halott” – meséli A. Tibor. Május 11-én, a Fertő tó melletti Feketeváros (jelenleg Purbach) mellett dolgozott egy építkezésen, egy törmeléktördelő munkagép futószalagját akarta megtisztítani. Eközben beakadt a pulóvere, jobb karja a lamellák közé került, és levágódott. „Ez a könyöknél történt, és közben az idegek a vállaktól kezdődően kiszakadtak” – magyarázta Oskar Aszmann, az AKH plasztikai sebésze. Ekkor kezdődött A. Tibor „eszelős önmentése”: karját autója csomagtartójába dobta, és maga vezetett a 20 km-re lévő Kismarton (jelenleg Eisenstadt) kórházába. Onnét helikopterrel szállították Bécsbe, a kilenc óráig tartó operációra. Először megvizsgálták, hogy a könyökízület újra működőképes lehet-e, s csak utána kezdték rekonstruálni a kar többi részét. (A Mosonmagyaróvár melletti Halásziban pedig felesége, Aradiné, Tímár Zsuzsanna várta izgatottan a híreket…)
Österreich: Tibor úr, egész Ausztria az Ön hihetetlen, félkarú autóútjáról beszél. Önnek „Superman” ereje van?
A. Tibor: Nekem a világon a legnormálisabb dolog volt autóba szállni. Egyedül voltam az építkezésen, körülöttem csak mezők, és a közelben sehol egy ház. A pillanatra kellett fókuszálnom, nem éreztem fájdalmat. Az ötlött fel bennem, hogy autómmal legalább a legközelebbi településig el kéne jutnom.
Ö.: Mért nem hívta a mentőket?
Tibor: Mivel elég rosszul beszélek németül, féltem, hogy a mentők nem fogják elhinni, ha azt mondom, hogy az egész karom leszakadt.
Ö.: Hogyan élte meg a balesetet?
Tibor: A baleset a futószalag tisztításakor történt. Pulóvert hordtam, és ez valahogy beakadt. Már nem emlékszem, hogy pontosan hogyan történt. Arra emlékszem, hogy hirtelen kicsúszott a karom a pulóverből. A földre esett és teljesen befedte a por. Mikor megértettem, mi történt, megpróbáltam a pulóver karjával az erős vérzést valahogy csillapítani. Aztán megragadtam levált karomat, bedobtam autóm csomagtartójába, és a kormány mögé ültem.
Ö.: Purbachtól Eisenstadtig, nem volt olyan érzése, hogy talán leáll a vérkeringése és elájul?
Tibor: Nem volt olyan pillanat, mikor azt éreztem volna, hogy elvesztem eszméletemet. Út közben két liter vizet megittam, talán ez segített eszméletnél maradnom.
Ö.: És hogyan sikerült a kormányzás, sebességváltás, vízivás, ha jobb karja a csomagtartóban feküdt?
Tibor: Ha út közben ittam, vagy váltottam, próbáltam az autót térdeimmel kormányozni.
Ö.: Nem vesztett rendkívül sok vért útközben?
Tibor: Természetesen, egész ruházatom átitatódott vérrel, és az autó is tele volt vérrel.
Ö.: Nem esett kétségbe, mikor a kórház portása nem engedte leparkolni a kórház előtt?
Tibor: Ismertem korábbról a Kismartoni Kórházat, de nemrég átépítették, ezért hajtottam rossz bejárathoz. A portás úgy vélte, a másik oldalon, a parkoló garázsba kéne hajtanom. Ezt tettem hát, parkolójegyet is váltottam, parkolásnál irányt is kellett váltanom. Aztán a csomagtartóból kivettem a karomat, a földre tettem, bezártam a csomagtartót, és kezemben a karommal bementem a kórházba.
Ö.: És legalább ekkor, azonnali orvosi ellátást kapott a Kismartoni Kórházban?
Tibor: Nem. A másik portás itt a második emeletre küldött. De még a lift működtetésében sem segített, a problémát a könyökömmel kellett megoldanom. A betegfelvételi osztályon azt kérdezték: „Mi hiányzik Önnek?” (Tibor nevet.) Azt válaszoltam: „Hiányzik a karom!”
Ö.: És ez után az őrületes mentőút után mikor vesztette el eszméletét?
Tibor: Ahogyan az orvosok hordágyra fektettek, kértem, hogy a mobiltelefonomon hívják fel apámat, s értesítsék azonnal az eseményekről. Senki sem tette meg, csupán a bécsi kórházba szállítottak. Tíz óra múlva ébredtem az AKH-ban, de ekkor már, hála Istennek, és a remek orvosoknak, vissza volt varrva a karom.
Ö.: Szerencsemalacnak érzi magát?
Tibor: Tulajdonképpen igen. Már gondolkoztam rajta, hogy nem kellene-e a jövőben lottóznom, szerencsémre való tekintettel… Az AKH-ban azt mondták, az egész világon én vagyok az egyetlen, akinek ez az önmentési út sikerült.
Ö.: Milyenek az esélyek, hogy a visszavarrt kar újra teljes mértékben funkcionálni fog?
Tibor: Egy héten belül háromszor operáltak. A lamellák a vállamból is kiszakították az idegeket; hogy a jövőben tudom-e mozgatni a karomat, azt az orvosok ma még nem tudják megjósolni…
Németből fordította: Tarnóczy Szabolcs