Április végén nagy ünnepség volt Washingtonban: húsz éve nyitotta meg kapuit az amerikai holokauszt múzeum (USHMM). Az évforduló alkalmából szervezett eseményre sok "túlélő" kapott meghívást, s természetesen felszólalt – Clinton volt amerikai elnök mellett – Elie Wiesel, a múzeum szellemi atyja is.

A Nobel-békedíjas író számára igazi ünnep volt ez az évforduló: közel hetven év múltán ismét találkozott régi barátjával, Tibivel. Wiesel alapítványának (The Elie Wiesel Foundation for Humanity) a Facebook-oldalán április 28-án egy fénykép kíséretében az alábbi közlemény jelent meg:

At the USHMM 20^th Anniversary events: EW reuniting with his friend, Tibi, who he writes about in Night. They have not seen each other since Auschwitz.

Az író tehát ismét találkozott Tibivel, akit auschwitzi együttlétük óta nem látott.

De ki is ez a Tibi?

Az éjszaka című Wiesel-műben három helyen találkozunk Tibi nevével. A helyszín Auschwitz, pontosabban Buna. Itt ismerkedik meg Elie és Tibi, egy csoportban dolgoznak:

Csoportunkba beosztottak két csehszlovákiai fivért, Józsit és Tibit. Szüleiket Birkenauban elpusztították. A két fiú szívvel-lélekkel összetartott.

Hamar barátságot kötöttem velük. Egy cionista ifjúsági szervezet tagjai voltak azelőtt, úgyhogy számtalan héber dalt ismertek. Így aztán gyakran dúdoltunk – halkan – a Jordán csöndes vizeiről, meg Jeruzsálemről, a fenséges Szent Városról. És Palesztináról is gyakran beszélgettünk. Józsi és Tibi szüleinek sem volt bátorsága idejekorán felszámolni mindent és kivándorolni. Mi hárman elhatároztuk, hogy ha megérjük a felszabadulást, egyetlen napig sem maradunk Európában, az első hajóval elmegyünk Haifába.

Amit tudunk: Elie Wiesel Európában maradt, majd az USA-ba költözött, nem telepedett le Palesztinában. Hogy mi lett Tibivel és Józsival, nem tudom.

A két "csehszlovákiai" fivér legközelebb akkor bukkan fel Az éjszaka lapjain, amikor az SS ismét "szelektálást" tart a táborban:

Tibi és Józsi, akiket velem egy időben helyeztek át az építőbrigádba, odajöttek hozzám:

- Maradjunk együtt, úgy erősebbnek érezzük magunkat.

Józsi dünnyögött valamit. A jelek szerint imádkozott. Sose tudtam, hogy Józsi hívő. Sőt: mindig az ellenkezőjét gondoltam. Tibi néma maradt, és nagyon sápadt volt. 

Aztán megjelenik három SS-tiszt kíséretében doktor Mengele, a foglyok pedig elfutnak előtte, s utána azt figyelik, vajon felírta-e a doktor a számukat (hogy a szaladó-rohanó ember karjára tetovált számot hogyan lehet elolvasni, számomra rejtély). Tibi és Józsi után Elie vágtázik el Mengele előtt: 

Végre megérkeztem, erőim végén. Mihelyt lélegzethez jutottam, megkérdeztem Józsit és Tibit:

- Felírt?

- Nem – válaszolta Józsi. És mosolyogva fűzte hozzá:

- Ha akart se tudott volna, olyan gyorsan futottál…

Elnevettem magam. Boldog voltam. Legszívesebben megcsókoltam volna mindkettőjüket. 

Ugyanezen a napon, egy másik barakkban Elie Wiesel édesapja is fut. Az ő számát azonban felírják, s néhány nap múltán újabb "szelektáláson" kell megjelennie. Elie persze nagyon ideges, aggódik az édesapjáért (akinek a keresztnevét egyébként egyszer sem írja le a könyvben):

Egész nap kóvályogtam, akár az alvajáró. Tibi és Józsi szólt hozzám időnként egy-egy testvéri szót. 

Az édesapa másodszor már jól teljesít, megmenekül. Tibi és Józsi azonban eltűnnek az elbeszélésből, nem találkozunk velük többé. A tábort januárban kiürítik, a foglyok elindulnak gyalog Gleiwitz felé, végül Buchenwaldban kötnek ki. Tibiről és Józsiról ekkor már egy árva szót sem olvasunk. Auschwitzban maradtak talán?

Évek óta gyötrődtem, mi történhetett a testvérpárral. Április végén nagyot dobbant a szívem: a "csehszlovákiai" Tibi végre előkerült! Igaz, közel hetven év telt el ama testvéri szavak óta, de tudjuk jól (közhely): minden jó, ha a vége jó. A Wiesel-alapítvány Facebook-oldalán megjelent képet, a történelmi súlyú találkozás eme páratlan dokumentumát sokan kommentálták; az egyik rajongó például ezt írta: "That gives me chills and brings tears to my eyes. How awesome it is that they were reunited!" Hát bizony az én szemem sem maradt száraz….

Azt persze most sem tudom, van-e ennek a Tibinek családi neve. Azt sem tudom, mi történt vele Auschwitz kiürítése után. És arról sem számol be a Wiesel-alapítvány Facebook-oldala, hol van (él-e, hal-e) Józsi.

Érdekes, hogy a Nobel-békedíjas szerző vaskos memoárjában – Minden folyó a tengerbe siet – se Tibi, se Józsi nevével nem találkozunk, pedig az író hosszan mesél az auschwitzi élményeiről. Igaz, Az éjszaka című mű az 1950-es években íródott, az említett memoár pedig közel negyven év múlva született meg. Addigra Wiesel elfelejtette volna a két "csehszlovákiai" fivért? (Zárójelben jegyzem meg: 1944-ben nem létezett Csehszlovákia, erről Elie Wiesel valahogy nem értesült.)

Úgy hírlik, a jövőre beharangozott holokauszt-évben ismét hazánkba érkezik Elie Wiesel. Jó lenne, ha a kormány illetékesei nemcsak őt, hanem Tibit is meghívnák. És persze Józsit is, ha addig ő is előkerül a "haláltáborból".

Bistrán Demeter - Kuruc.info

Kapcsolódó:

- Elie Wiesel emlékiratai nagyítóval: így hazudik a "szavahihető szemtanú" (VII., befejező rész)

- Egy kis figyelmességi játék: találja meg Elie Wiesel auschwitzi tetoválását!