Címzett: Budapesti Rendőr-főkapitányság, Általános Jogi és Perképviseleti Osztály
Dr. Csiba Károly ka.
Hivatkozási szám: 111-14/30-109/2008

Tisztelt dr. Csiba Károly!

Ön levélben tájékoztatott engem, hogy a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Pfv. IV.20.900/2010/4. számú ítélete alapján 185 000 Ft elsőfokú, másodfokú és felülvizsgálati eljárás költségtartozásom áll fenn.

„Tekintettel arra, hogy a nyilvántartás szerint a teljes összeg megfizetésére a mai napig nem került sor, felszólítom, hogy a fennálló mindösszesen 49 893 Ft összegű tartozását legkésőbb jelen felszólító levél kézhezvételétől számított 15 napon belül a BRFK Magyar Államkincstárnál vezetett 10023002-01451430 számú számlájára befizetni szíveskedjen, közleményként feltüntetve jelen ügy számát (111-14/30/2008.).”

Továbbá megfenyeget azzal, amennyiben kötelezettségemnek nem teszek eleget, késedelmi kamattal növelt összegű végrehajtást kezdeményez, amelynek költségei szintúgy engem terhelnek.

Ezúton tájékoztatom az illetékest, hogy a Fidesz kordonbontási ügyével kapcsolatban kezdeményezett felülvizsgálati eljárást a legfelsőbb bíróság, amely egy általunk jogerősen megnyert pert követett, s amelyről nekem tudomásom nem volt. Dr. Magyar Attila, aki akkor jogi képviselőként szerepelt, akkor tájékoztatott a megszületett ítéletről, amelyről az ő állítása szerint neki sem volt tudomása, amikor azt elvesztettük. Tehát a per úgy zajlott, hogy sem az érintett felek, sem jogi képviselőjük nem értesültek az eljárás lefolytatásáról. Ön azt állítja, ez lehetetlen, dr. Magyar Attila állítja, hogy lehetséges. Én meg mindent el tudok képzelni.

Tekintettel arra, hogy évek óta munkanélküli vagyok, és okkal feltételezhetem, hogy nemzetünkért való küzdelmem oka volt elbocsátásomnak, jelenleg az aktív korúak ellátásában részesülök, amely 20 800 Ft havonta, és a jog, hogy megillet, az orvosi ellátás. Férjem kb. nettó 40 000 Ft havi illetményével mint konzervatóriumi tanári fizetés, ez nagyjából 60 800 Ft havi jövedelem.

Csatolom férjem fizetési kimutatását, és kérem, hogy részletfizetési kedvezményben részesítsenek.

Mielőtt azonban ezt megtennék, vizsgálják felül még egyszer elszámolásukat, mert ön azt állítja, kimutatásukban kevesebb mint 530 000 Ft befizetett összeg szerepel, holott Bakó János végrehajtó 599 746 Ft-ot hajtott be rajtunk. Ezzel az ügy lezárult, hihettük, mert nem kaptunk sem a rendőrségtől, sem Bakótól értesítést arról, hogy ezzel még nincs vége a dolognak. A befizetett utalványt és a Bakó-féle elszámolás másolatát mellékelem.

Hozzáteszem még azt, hogy a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága súlyosan jogsértő ítéletet hozott, amely ítéletről dr. Magyar Atilla is lesújtóan nyilatkozott. Ő ugyan a nekünk megítélt kártérítés felét zsebre tette, de azóta már ügyvédként nem dolgozik. Így a Magyar Ügyvédi Kamarával hiába is venném fel a kapcsolatot, kudarcot vallanék, tekintettel arra, hogy az illető úr már bíróként végzi bizonyára áldásos és politikailag teljesen független munkáját.

Egy mondatot idéznék a Barikád május 9-i számából a Hegedűsné Kovács Enikő által lebonyolítandó rendezvényével kapcsolatban:

„A demonstráció megtartására végül sor kerülhet, mivel a rendőrség feltételezésekre hivatkozva tiltotta be a rendezvényt, ami súlyosan szabálysértő.”

Nos, én egyetlen mondatot idéznék a ránk szabott, Magyarországon már megtámadhatatlan ítéletből (ezt az egyetlen mondatot van szerencsém ismerni a szövegből): A felek szabálysértést ugyan nem követtek el, de az alperes (ti. a rendőrség) joggal feltételezhette, hogy majd megtesszük.

Tehát a rendőrség a bírósággal egyöntetűen meg nem történt, feltételezésekre hivatkozva véreztet ki bennünket, mert ilyen anyagi körülmények között ez másnak aligha nevezhető.

Mivel más tapasztalatom is van a független bíróság működésével kapcsolatban, hadd osszam meg önökkel ezt is, dacára annak, hogy az ügyben nem érintettek, és vele dolguk sincsen, de kiszolgálói ennek a rendszernek, hát nem árt, ha tudnak róla.

Dr. Schiller József egy gárdához fűződő ügyben marasztalt el, mégpedig olyan módon, hogy a tárgyalás megkezdése után a teremben tartózkodott, a szünetben a szemünk láttára az udvaron, majd ismét a teremben. A beidézett rendőrtanúk egyike sem emlékezett rám, valamelyikük simán a szemembe hazudott, más meg semmire, de semmire nem emlékezett. Ő volt az, aki Roverrel jött Kisvárdáról. Az utolsó tanú utolsó mondatának elhangzását követően a bíró úr felállt, felvett egy papírost, és szépen szabatosan felolvasta az engem elmarasztaló ítéletet. Hogy mikor írhatta, nem tudom, de talán a reggeli kávé iszogatása közben diktálhatta, mert más ideje erre nem adódott. Nekem pedig ki kellett fizetnem a tanúk útiköltségét, amely egyszerű bemondáson alapult, sem egy vonatjegy, sem egy üzemanyagszámla nem szükségeltetett.

Ezzel kapcsolatosan ajánlom figyelmükbe a www.kuruc.info oldalon a Zsuzsi, az elítélt című írásomat.

Hátha mást is érdekel a történet.

Zalamerenye, Rákóczi u. 55., 2013. május 16.

Tisztelettel,

Kucsera Zsuzsa