A vitát kavart interjúm margójára…
Számítottam arra, hogy nagy vitákat fog kiváltani az interjúm a radikális szavazók körében, bár a kommentek stílusa egy kicsit meglepett, de ezekkel nem kívánok foglalkozni. Előzetesen megjegyezném, hogy a Barikád interjú a tévhitekkel szemben nem a kuruc.info olvasóihoz vagy a Jobbik szavazóihoz írt levél volt, hanem egy két héttel ezelőtti interjú a pápaválasztás kapcsán egy hetilapnak. Amit nyilatkoztam most is tartom, de tény, hogy egyes mondatokat a félreértések elkerülése végett érdemes részletesebben kifejteni, azonban a nyomtatott sajtó keretei erre nem adtak lehetőséget.
A most személyemet és családomat gyalázó olvasók, mindezeken túl, a következő kritikákat fogalmazták meg, amelyek közül a leggyakrabban előfordulókat tartalmi alapon összevontam az egyszerűség kedvéért: 1. Jézus nem volt zsidó és nincsenek keresztény-zsidó közös hagyományok. 2. A Katolikus Egyház és a Vatikán színtiszta zsidó- és Izrael imádó papokból áll. 3. A zsidók ölték meg Jézust, ezért nem lehet nekik megbocsájtani. 4. Katolikus Egyház és a kereszténység évszázados bűnei. 5. A magyarok hite nem keresztény vagy másféle kereszténység volt. 6. Zsidó vagyok, a hittudományin „béke-papok” mossák az agyamat, s most megtagadtam a hitem és a Jobbikot. Az alábbiakban ezekre próbálok nagyon röviden válaszolni.
1. Azt nyilatkoztam, hogy emberi értelemben Jézus a választott nép tagja volt. Igen. Földrajzi, kulturális, neveltetési értelemben, vallási szokásaiban és nyilvános színrelépéséig, bizonyos mértékig identitásában is. Nem volt római- vagy görög- vagy bármilyen más állampolgár, sem más népnek, kultúrának a tagja. Erre vonatkozott a mondatom. Jézus genetikai származása körüli hitvitákat meghagynám az azt kutatóknak, az azokkal foglalkozó tudósoknak. A véleményem azonban markáns: teljesen mindegy, hogy Jézus milyen származású volt! Életútja, működése és egész tanítása valamint megváltó élőáldozata az egész emberiségnek szólt. Zsidóknak, magyaroknak, eszkimóknak, etiópoknak stb., tehát mindenkinek. A keresztény és zsidó hagyományok közös gyökeréről és örökségéről részletesen szóltam az interjúban, azt nem akarom újra megismételni.
2. Szeretném hangsúlyozni, hogy a keresztény hitet és az egyházat, mint intézményt, érdemes kettéválasztani. Az egyház, mint emberek alkotta és vezette intézmény, nyilvánvalóan követett és követ is el kisebb-nagyobb hibákat, de ettől még nem cionista és nem Izrael imádó. A Katolikus Egyház a világ minden népéhez és minden nemzetének gyermekéhez egyaránt szól és ugyanazt tanítja. Nem vonatkozik más evangélium és más parancs sem a zsidókra, sem a nem zsidókra. A tanítás a földgolyó bármely pontján ugyanaz. A katolikus papságban egyaránt találhatunk zsidó és nem zsidó származású személyeket, ahogy találunk színes bőrűt vagy épp ázsiait. Származásukban és vérmérsékletükben nyilván különbözőek, de ugyanazt a missziós küldetést végzik, ugyanarra tanítanak és a keresztségben ugyanazon közösséghez tartoznak. A hit az intézménytől független, de intézményi keretek között hatékonyabb.
3. Igen, a zsidók ölték meg Jézust és ő mit mondott, mit tanított!? Talán azt, hogy gyűlöljétek őket!? Talán azt, hogy soha ne bocsássatok meg!? Talán azt, hogy átkozott legyen Izrael és a zsidó nép mindörökké!? Nem! Jézus azt mondta szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok értük. Azt tanította, hogy úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. A kereszthalála előtt a legnagyobb kínok között is amikor a rómaiak és a zsidók gyalázták azt mondta: Bocsásd meg nekik Atyám, mert nem tudják mit cselekszenek. Talán nem kell több mondat ehhez a ponthoz.
4. Voltak és nyilván lesznek is még az egyháznak bűnei. Ennek ellenére azonban rengeteg példamutató szentet és csodát is adott a világnak az egyház. Kulturális, egészségügyi, szociális és közösségmegtartó tetteiket meg föl sem tudnánk sorolni. De nem akarom megkerülni a kérdést. Valóban sok bűne volt a kereszténységnek és azon belül a Katolikus Egyháznak az évszázadok folyamán, de számtalanszor, számtalan módon és helyen bocsánatot kértek már ezekért. A kritikusok ettől még a fejükre olvashatják természetesen minden nap, de a bocsánatkérés és sok esetben a jóvátétel is megtörtént már mindezekért. Nekünk, magyaroknak aligha kell ezt elmagyaráznunk…
5. Szent István uralkodásától kezdve a magyarság hite keresztény volt. Egyes történészek szerint, már korábban is találkoztak őseink a kereszténységgel és rengeteg féle és fajta tanulmány és nézet létezik. Tény azonban, hogy István tette kötelezővé, ő építtette fel intézményeiket, ő szervezte meg az egyházi közigazgatást, ő fogalmazta meg a rájuk vonatkozó törvényeket. Az külön vita tárgya, hogy hogyan terjesztették a kereszténységet, de attól még mindez igaz. Tagadjuk meg mindezt!? Tagadjuk meg Szent Istvánt, Szent Lászlót, Szent Imrét és a többi magyar szentet, akik életüket és életművüket áldozták a keresztény Magyarországért!? Tagadjuk meg Mindszentyt, Prohászkát? Tagadjuk meg a Szent Koronát amelyet II. Szilveszter pápa ajándékozott Istvánnak!? Tagadjuk meg Szűz Máriát, akinek oltalma alá ajánlotta országunkat Szent István? Tudatosítani kell, hogy aki a kereszténységet tagadja vagy gyalázza, mindezt gyalázza. Nem hiszem, hogy ez lenne a helyes megoldás.
6. Nem, tudtommal nem vagyok zsidó és neveltetésem, identitásom is keresztény. Hitem római katolikus. Tudomásom szerint a Mirkóczki lengyel név és őseim lengyel származásúak voltak, de lehet hogy lesznek majd olyanok, akik ennek ellenére „kiderítik”, hogy ilyen vagy olyan zsidó vagyok. Nem, nem tanítottak és nem tanítanak „béke-papok” sem Egerben, sem máshol. Csupa nagyszerű és nagy tudású keresztény ember tanított és remélem még fog is, akikre büszke lehet az ország. Hitem soha nem tagadtam meg és nem is fogom, ahogy a Jobbikot sem. Itt szeretném hozzátenni, hogy a Jobbik alapítónyilatkozatában a következő szerepel: A Jobbik Magyarországért Mozgalom értékelvű, konzervatív, módszereiben radikális, nemzeti-keresztény párt…
Köszönöm mindazok türelmét, akik végigolvasták amit írtam. Ezúton is kívánok mindenkinek lelkiekben gazdag, Áldott Húsvéti Ünnepeket!
Maradok tisztelettel:
Mirkóczki Ádám