A Toronto Star című lap 1991. november 26-i számában Ian J. Kagedan, a világot behálózó B’nai B’rith nevű szervezethez tartozó zsidó kikottyantotta az igazságot arról, mi célt szolgál a dübörgő holokauszt-kampány: az „új világrend” megteremtését. Ami „újbeszél” nyelvről magyarra fordítva annyit jelent, hogy a holokauszt mítosza a zsidók kiváltságainak biztosítását és hatalmuk további erősítését szolgálja. A meglepően őszinte vallomás tehát nem egy „antiszemita, holotagadó nácitól” származik, hanem egy cionista zsidótól.

„A holokauszt a nyugati civilizáció legnagyobb kudarca. Természetes következménye volt a rasszizmus és az antiszemitizmus évszázadainak. A Holokauszt tagadása egyúttal tagadása annak, hogy a rasszizmus képes aláásni civilizációnk alapjait és a demokráciát. Az új világrend létrehozása attól függ, képesek vagyunk-e levonni a Holokauszt tanulságait” – írta Ian J. Kagedan, egyértelművé téve azt a tényt, hogy az új (cionista) világrend a holokauszt-vallásra épül.

A történelemben minden kisebb-nagyobb állam, minden birodalom uralkodó elitje megteremtette a maga mitológiáját, melynek célja az oligarchia hatalmának igazolása volt. A római arisztokrácia például Róma alapításának mondájával igyekezett világuralmi törekvéseit megindokolni. De még jól emlékezhetünk arra is, hogy egy valóságos mondakör épült a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom”, a bolsevikok, Vlagyimir Iljics Lenin és elvtársai, valamint a „Nagy Honvédő Háború” köré. Ha a vörös birodalom alattvalói közül bárki is kételkedni merészelt a kommunista mitológia alapvető állításainak hitelességében, alaposan megnézhette magát.

A félrevezetően „új világrendnek”, „globalizációnak” nevezett cionista birodalom uralkodó rétege is megteremtette a maga mítoszát: a holokausztot. (Melyet ugyanúgy kötelező nagy kezdőbetűvel írni, mint ahogyan nagy kezdőbetűvel kellett írni annak idején a kommunista ünnepek elnevezéseit.) A holokauszt-mítosz – függetlenül attól, mennyi valóságtartalma van (mert valamennyi valóságtartalma minden mitológiának van – három jól körülírható célt szolgál:

1. A holokauszt révén lehet igazolni a zsidó állam megteremtését, a palesztinok elűzését a szülőföldjükről, a Közel-Kelet feletti izraeli hegemónia kiterjesztését szolgáló újabb és újabb háborúkat, valamint az izraeli hadsereg emberiségellenes bűntetteit.

2. A holokauszt a nyugati világot uralma alatt tartó zsidóság bírálhatatlanságának legfőbb biztosítéka, hiszen bárki, aki a legcsekélyebb mértékben is kételkedni merészel a holomitológia alapelemeiben, azonnal antiszemitának, rasszistának, sőt tömeggyilkosságra készülődő bűnözőnek nyilváníttatik, akit ki kell rekeszteni a cionista ellenőrzés alatt álló társadalmakból. A holokauszt tehát a zsidó oligarchia hatalmának az alátámasztására szolgáló mítosz.

3. Végezetül pedig a holokausztra hivatkozva egy óriási iparág is kifejlődött, mely a „kárpótlás” nevében és a nem zsidók lelkében képtelen mértékben fölerősített „bűntudatra” építve hatalmas összegeket zsarol ki a nyugati világ nem zsidó alattvalóitól. A holokauszt-ipar létezése és működése egy példátlan méretű csalássorozat következménye és az élősködés iskolapéldája.

1945 előtt keletkezett újságcikkek, melyeken már a hatmilliós áldozati szám szerepel

Az egyik legnagyobb tekintélyű revizionista történész, Robert Faurisson 2006 decemberében, a teheráni holokauszt-konferencián az alábbiakban foglalta össze a holokauszt-mitológia céljait: „Arra szolgált, hogy Palesztina földjén igazolja egy háborús gyarmat létrehozását, amely a „Zsidó Állam” nevet vette fel és egy „zsidó hadsereggel” látta el magát. A nyugati világra egy zsidó vagy cionista zsarnokság igáját kényszeríti, amely az értelmiségi, egyetemi és médiavilág minden területén érezhető. Egészen a lelkéig megmérgezett egy nagy országot, Németországot. Lehetővé tette, hogy ez utóbbitól, valamint sok más nyugati országtól hatalmas összegeket zsaroljanak ki márkában, dollárban és euróban… Lehetővé teszi csaknem az egész világ megvádolását, és hogy mindenhol „megbánást” és „kárpótlást” követeljenek akár a „Jahve választott” népe ellen irányuló állítólagos cselekedetek, akár a bűntettben tanúsított állítólagos cinkosság, akár a második világháború során a zsidók sorsa iránt mutatott állítólagos közöny miatt. Számlájára írandó koncepciós perek sorozata, kezdve a gyalázatos nürnbergi perrel. Lehetővé tette legyőzött katonák ezreinek felakasztását, egy kegyetlen tisztogatást, őseik földjéről elűzött civilek millióinak deportálását, elmondhatatlan fosztogatásokat, botrányos jogi eljárások tízezreit, beleértve azokat, amelyeket manapság folytatnak nyolcvan vagy kilencven éves aggastyánok ellen, akik ellen hamis tanúvallomásokat tettek „csodálatos módon” megmenekült zsidók. E borzalmaknak, ennek a mértéktelen gyűlöletnek és hazugságnak, ennek a „hübrisznek”, amelyet a sors egyszer még mindenképpen megbüntet, röviden, mindezeknek a túlzásoknak véget kell érniük. Egyetlen nép sem volt türelmesebb ezzel a zsidó vagy cionista „hübrisszel”, mint az arab nép; márpedig ez a nép eljutott a türelme végére. Meg fog szabadulni az izraeli igától, és meg fogja értetni a Nyugattal, hogy eljött az ideje egy valódi béke megkeresésének, ahelyett, hogy fegyveresen támogatnak egy mesterséges államot, amely csak erővel képes fenntartani önmagát. Nyugaton is és az Egyesült Államokban is felnyílik egyesek szeme, és az emberek rádöbbennek arra, hogy mit is kockáztat a nemzetközi közösség, ha ilyen hosszú időn át aláveti magát a „holokauszt” hamis vallásának, amely Izrael Állam elsőszámú fegyvere, pallosa és védőpajzsa.”

Lehetséges-e vajon racionális érvekkel, tudományos elemzésekkel összedönteni a holokauszt-mítosz építményét? A kérdés másképpen megfogalmazva így hangzik: amíg a cionista oligarchia szigorú ellenőrzést gyakorol az élet minden területén, lehetséges-e a nagy tömegek számára is elmondani az igazságot a holokausztról? Nos, attól tartok, nem lehetséges. A történelmi tapasztalatok ugyanis egyértelműen arra utalnak, hogy a legitimációs célokat szolgáló mítoszok akkor foszlanak csak semmivé, amikor a hatalmat bitorló oligarchiákat elsöpri a történelem forgószele.

Perge Ottó - Kuruc.info