Tisztelt Miniszter Úr!

Olyan problémát illetően fordulok Önhöz, melyről magam 1990 után úgy vélekedtem, hogy az a már végleg lezárt szocialista korszak sajnálatos jelensége, s a rendszerváltoztatás utáni magyar közéletben már soha többé nem jelenhet meg. A jelek szerint tévedtem. Ami a konkrét kérdést illeti, a közalkalmazotti állások – ezen belül is a pedagógus álláshelyek – betöltésének gyakorlatáról, a pályázók alkalmasságának mérlegeléséről van szó.

In medias res eposzi kezdéssel azonnal a lényegre térve, röviden ismertetem saját esetemet, ám gyanítom, hogy Magyarországon nem szerénységem az egyetlen személy, akit ez a kérdéskör érint. 2012 decemberében megpályáztam egy magyar szakos középiskolai tanári állást Szabolcs-Szatmár-Bereg megye egyik keleti régiójában fekvő településen lévő gimnáziumban. Az intézményvezető pályázatomat a legjobbnak minősítette, s a személyes állásinterjú alkalmával is meggyőződött szakmai alkalmasságomról és rátermettségemről, így rögtön közölte is velem, hogy elnyertem a meghirdetett tanári állást, egyúttal a jelen lévő iskolai alkalmazottaknak és pedagógusoknak mint leendő kollégát be is mutatott, sőt a szükséges tanítási segédeszközöket, könyveket is megkaptam. Kompetenciája és döntési joga alkalmazásomat illetően abban az időben még kizárólag neki volt ebben az ügyben.

2013. január 1-jétől azonban jelentős strukturális és tartalmi reformokat léptetett életbe a kormány a közoktatás területén. Közismert, hogy a múlt év végén az Országgyűlés elfogadta a köznevelési intézmények állami fenntartásba vételét szabályozó törvényt.

Eszerint az oktatási intézmények ez év elejétől kerülnek állami fenntartásba úgy, hogy beolvadnak a Klebelsberg Intézményfenntartó Központba. A törvény egyebek mellett rendelkezik arról, hogy a pedagógusok az állami intézményfenntartó foglalkoztatotti állományába tartoznak 2013 elejétől, valamint az oktató-, nevelőmunkát közvetlenül segítő közalkalmazottak is. Egyidejűleg a KLIK irányítása alá kerül a kialakított 198 járási tankerület és 19 megyeközponti tankerület is, melyeket a 2012. október 31-én kinevezett tankerületei igazgatók irányítanak. A tankerületi igazgatók főbb feladata az illetékességi területükön működő köznevelési intézmények irányítása, pedagógiai munkájának koordinálása, kapcsolattartás az intézményvezetőkkel, pedagógusokkal és a köznevelés egyéb szereplőivel; rendszeres jelentések és adatszolgáltatások készítése; és bizonyos esetekben az intézmények működési feladatainak ellátása, a teljes munkáltatói jogkör gyakorlása, valamint a megüresedő álláshelyek betöltése az általuk alkalmasnak vélt személlyel.

E rövid, de témánk megértése szempontjából szükséges kitérő után visszatérek eredeti gondolatmenetemhez. Szóbeli megállapodásunk alapján új munkahelyemen 2013. január 7-én kellett megjelennem, hogy a szükséges dokumentumok aláírását követően azonnal, tehát még aznap munkába állhassak. Érthetően meglepett, amikor az intézményvezető azzal a hírrel fogadott a mondott nap reggelén, miszerint mégsem tud alkalmazni, tekintettel arra, hogy az akkor már működő Szegediné Tisza Judit vezetése alatt álló Vásárosnaményi Tankerület megvétózta a döntését. Ehhez természetesen törvényileg joga van, az ürügy azonban döbbenetes, a Rákosi-korszakot idéző érv volt: úgymond szélsőséges politikai nézeteim miatt – 2010-ig Jobbik-tag voltam – alkalmatlan vagyok a magyartanári feladatok ellátására. Ezek szerint egy álláskereső tanár alkalmasságának elbírálásakor – legalábbis bizonyos tankerületekben – napjainkban is a jelölt politikai nézetei a meghatározók, nem pedig pedagógiai-szakmai alkalmassága.

Miniszter Úrnak aligha szükséges elmagyaráznom, milyen sötét időket idéz ez az okfejtés. Mi köze van ugyanis egy tanár szakmai munkájának, nevelő-oktató tevékenysége ellátásának ahhoz, hogy miféle ideológiai álláspontot képvisel, s mely alkotmányos keretek között működő párt tagja? A dolog pikantériája ráadásul az, hogy 3 esztendeje semmiféle politikai mozgalomnak, szervezetnek nem vagyok a tagja, s nem is tartok kapcsolatot velük. A kérdésre – véleményem és hitem szerint – az a válasz, hogy egy alkotmányos jogállamban az ég egy adta világon semmi, különösen, ha a pályázó semmilyen bűncselekményt nem követett el, rendelkezik erkölcsi bizonyítvánnyal. Ráadásul egy ilyen döntés az összes létező európai uniós, valamint hazai jogszabállyal, törvénnyel ellentétes és alkotmányellenes, de etikátlan is egyben.

Tisztelettel kérem Miniszter Urat, hogy kellő eréllyel intézkedjen, miszerint az illetékességi körébe tartozó közoktatás területén az arra hivatott vezetők fordítsanak kiemelt figyelmet arra, hogy hazánkban ilyen visszásságok ne fordulhassanak elő, s a Klebelsberg Intézményfenntartó Központban, valamint a tankerületek élén szakmailag felkészült, politikai-ideológiai elfogultságoktól mentes tisztviselők álljanak, akik nem híresztelések és egyéni elfogultságok, hanem a közoktatás egyetemes érdekeit szem előtt tartó személyi döntéseket hoznak.

Tisztelettel:

Lipusz Zsolt
középiskolai tanár

Kapcsolódó: Jegyzet Orwell magyarországi tébolydájából, avagy a politikai hitvallás mint priusz