Ma reggel rákerestem az interneten a „National Security Risk” kifejezésre, ami nemzetbiztonsági kockázatot jelent angolul.

Majd' ezer találatot kaptam, szinte kivétel nélkül Gyöngyösi Márton parlamenti beszédét idézve, kifejtve a magyar viszonyokat nem ismerő "anglophone" embereknek, hogy valami olyasmi történt a távoli, sokuk szerint kelet-európai törpeállamban, amely az egész világ zsidóságára halálos veszélyt jelenthet.

Ez a veszély már magában abban a tényben is, hogy egy magyar parlamenti képviselő fölvetheti a magyar politikai életben aktív vezető emberek kettős, izraeli-magyar állampolgárságának nemzetbiztonsági veszélyét, halálos jelentőséggel rendelkezhet, amely Gyöngyösi által megkérdőjelezett „nép” a világ atomfegyvereinek a túlnyomó többségét birtokolja.

A tényeknek a politikai túllihegése szánalmas, de hazánkra nézve igen veszélyes, ismervén világunk legtöbb zsidó pénzen-pórázon tartott nemzetének a globális lakájlelkűségét.

Ezen felül miképpen értelmezhetjük a zsidó katonai arzenál, főleg a nukleáris fegyverekben mért erejét? Hihető, hogy Gyöngyösi kijelentése egy védtelen „népet” veszélyeztet, amely csupán morális fegyverzettel rendelkezik, mással aligha?

De igen, rendelkezik ezzel a hihetetlen méretű arzenállal, hiszen az amerikai politikai vezetést ők pl. az AIPAC, a "One Folk, One Reich, One Führer" dogma szerint képzelik el, természetesen zsidó vezetéssel és tulajdonjoggal. Lényegében az Egyesült Államokban korlátlan hatalommal rendelkező zsidó szervezet, az IPAC (The American Israel Public Affairs Commitee) hozzájárulása nélkül nem kerülhet egy elnökjelölt sem pódiumra, majd az elnöki székbe.

A szervezet honlapja egyenesen egy olyan listával nyit, amely bemutatja, hogy az amerikai vezetés nagyjai, erős emberei miként állnak ki a saját országuk kárára Izrael háborúinak, elnyomó gyarmatosításának védelmében.

A mai sajtószemlében (lásd itt) olvashattuk Zbigniew Brzezinski nyilatkozatát, amely e nagy tudású, politika tudományokban élen járó, „a nemzetbiztonság régi embere” részéről is annak a beismerése, hogy az Egyesült Államok korlátlan izraeli lakájlelkűsége nem szolgálja semmiféleképpen annak érdekeit, nemzetbiztonságát!

„Zbigniew Brzezinski, aki Jimmy Carter nemzetbiztonsági főtanácsadója volt 1977-1981 között, és aki számos kérdésében irányt mutatott az amerikai külpolitikában, kijelentette: „Úgy gondolom, hogy nem kötelessége az Egyesült Államoknak, hogy úgy, mint egy ostoba öszvér, bármit is cselekedjék Izrael, mindenben kövesse. Ha nekik úgy tetszik, belekezdenek egy háborúba, csak azért, mert biztosak benne, hogy úgyis követjük őket. Meggyőződésem, hogy egy barátnak kötelessége megmondani az igazat: „te csak ne hozzál nemzeti hatáskörbe tartozó döntést helyettünk. Úgy gondolom, hogy az Egyesült Államoknak joga van saját független nemzetbiztonsági politikára.”

Ezt természetesen a zsidó szervezetek, élükön az AIPAC-kel nem így látják, sőt hatalmuk birtokában az AIPAC weboldalán így írnak erről: „U.S. military leaders often seek the counsel of their Israeli peers.” Vagyis, „Az amerikai katonai vezetők gyakran (értsd: mindig) kikérik az izraeli társaik tanácsát.”

Amerikai katona izraeli IDF-igazolvánnyal

Ez a tipikus esete annak, amikor a farok csóválja a kutyát!

Ha ez nem nemzetbiztonsági csőd, akkor mi az?

Gondolhatnánk, hogy az abszolút bizalom az amerikai részről a múltban leledzik, amely nem tud rossz példákat felmutatni, olyanokat, amelyek nagyobb óvatosságra inthetnék az amerikai kormányzatot.

De ne gondoljunk vagy higgyünk sohasem, hanem tudjunk, járjunk mindennek utána, és gondolkozzunk saját fejünkkel!

Hozzunk néhány példát az Amerikai Egyesült Államok elleni kémkedések sorából:

Jonathan Pollard, aki a CIA alkalmazottjaként Aviem Sella, az izraeli légierő tisztjén keresztül adott át titkokat, amely tevékenysége több amerikai halálához vezetett. Nem sokkal később, hogy Pollard életfogytiglant kapott kémkedéséért, Izrael azonnal saját hősének és állampolgárának tekintette, házat vásárolt Izraelben számára, és nevére szóló bankbetétre komoly összeget folyósított.

Per pillanat igyekszik az amerikai vezérkar azon az alapon elengedni Pollard büntetését, hogy az "nem jelent nemzetbiztonsági veszélyt". Ismerős?

Izrael követeli vissza a hősét

Itamar Rabinovich, aki annak ellenére, hogy Washingtonban mint izraeli nagykövet Izraelnek kémkedett, a Wikipédia honlapján nem szerepel ez a tevékenysége. Miért nem?

Erről egy zsidó újságból kell információt szereznünk:

A Pentagon-hivatalnok Larry Franklin pontosan az AIPAC kapcsolatain (Steve Rosen és Keith Weissman) keresztül adott át érzékeny információkat, dokumentumokat Tel-Aviv amerikai nagykövetségén. Franklin lebukott, és vele bukott az AIPAC is, és mégis ma még mindig az AIPAC dönti el, hogy ki lehet a következő amerikai elnök.

Nagyon jó példa a napjainkban is az amerikai vezetésben szelet kavaró Shamai K. Leibowitz-ügy, aki FBI-alkalmazottként lehallgatott héber nyelvű dokumentumokat adott izraeli beépített embereknek, köztük amerikai-izraeli parlamenti képviselőnek, Richard Silverstein-nek.

És itt, most kerültünk legközelebb Gyöngyösi Márton beszédének lényegéhez.

Mert hogyan is van ez? Vegyük közelebbről szemügyre az amerikai állampolgárságra vonatkozó törvényeket.

Elsősorban azt, hogy miként lehet elveszíteni az állampolgárságot. Csupán a minket érintő részeket idézném:

1, Az Egyesült Államok elleni árulásnak bizonyított ténye.

2, Külföldi államban betöltött politikai poszt.

3, Idegen ország hadseregében való szolgálat, különösen ha az bárminemű agressziót valósított meg az Egyesült Államok ellen.

4, Ha a születési országod (pl. kettős állampolgárság) hadseregében tisztként szolgálsz.

Az első pont alapján jó tudni, hogy Pollard a mai napig is kettős izraeli-amerikai állampolgár.

A kettes ponthoz toldanám elrettentő példaként Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök és amerikai állampolgár esetét.

A harmadik ponthoz érve jó tudni, hogy Izrael több esetben katonai támadást intézett amerikai katonai célpontok ellen, és ennek csak egy példáját említem, a hírhedt és agyonhallgatott izraeli támadást a Liberty hajó ellen, amely támadásban 34 tengerész vesztette életét.

Nos, ennek vagy az 1983-as bejrúti bombamerényletnek a fényében bátran kijelenthetjük, hogy az „Idegen ország hadseregében való szolgálat, különösen ha az bárminemű agressziót valósított meg az Egyesült Államok ellen” - kitétel ragyogóan illik az izraeli oldalon betöltött szolgálat esetében.

A Jerusalem Post az amerikai katonák Izraeli hadseregben (IDF) betöltött szerepéről ír ITT.

A negyedik pont kimondottan klasszikus. Elég erre a fent említett Bibi Netanjahut említenünk megint, de Bibi esete nem kivételes.

Amerikában pl. a PresTV nyíltan írhatja, hogy 7 500 amerikai politikai vezető áll izraeli érdekek szolgálatában, Tel-Aviv a legnagyobb veszély az Amerikai Egyesült Államokra nézve.

Ettől a cikktől nem láttam nemzetközi elhatárolódást, zúgolódást. Miért nem?

Mint láthatjuk, az Egyesült Államok nemzetbiztonságát az cionista érdekeltségű állampolgárai rendre veszélyeztették.

Pár ismert nevet említenék: Julius Rosenberg, Morton Sobell, J. Robert Oppenheimer, Szilárd Leó, Morris Cohen, Jack Soble, Victor Perlo, Harry Dexter White, Armand Hammer … és a sor ezer és ezer névre rúgna, de a kedves olvasók többségének a nevek csak részben mondanak bármit is.

Hogy miért? Azért, mert a nevek mögött rejlő ügyek, ahol lehettek, szőnyeg alá lettek söpörve, így egy magyar olvasónak, ha csak magyar nevet nem lát a listán, aligha jelent bármit is a név.

Erről a Budapest felett repülő kémgépről melyik sárga csillagos politikusunk tud számot adni?

Ennek ellenkezőképpen ma Gyöngyösi Márton neve a nyugati világban eléggé ismerté vált, pedig sem atomtitkot, sem pedig kémhálózatot nem vezetett országa ellen.

Tehát vonjuk le a konzekvenciát!

Ha a világ legerősebb államában lehet kormányszinten is tiltakozni a nemzetbiztonságot veszélyeztető zsidó és cionista elemek ellen, akkor miért ne lehessen nálunk is így tenni?

Végtére kis hazánk az amerikai demokrácia bűvkörében ugyanazt a mestert szolgálja, azt a mestert, akinek kis vagy nagy hatalmú szolgái ellen a nagy Amerikában is nemzeti érzelmű, vagy a saját jövőjüket féltő állampolgárok fel merik emelni hangjukat, legyen az Joe Doe az utcáról vagy a maga Zbigniew Brzezinski, akinek szakterülete pont a nemzetbiztonság.

NPA - Neményi.net