Erdélyi József életével és költészetével kapcsolatos, tegnap megjelent írásomra egy kedves olvasótól Medvigy Endre védelmében a következő kritikát kaptam:

„A jó Isten áldja meg magát, Dobszay!

Medvigy itt él, a Lajtán innen és nem Dortmundban! Tán élni szeretne. Maga tényleg azt hiszi, hogy itt 90 után - maga akkor már régen télakot vett - szólásszabadság lett?

Ugyan, ember, maga tényleg nem veszi észre, hogy a háborút nem az amerikai színész, hanem a Barroso-k és a Cohn-Bendit-ek nyerték?

Kívülről könnyű pofázni! Gondolkozzon csöppet, maga miért nem merte Erdélyitől idézni a következő négy sort:

"Ilyen-olyan kommunizmus
nem fog ki a héberen,
száraz lábbal kelt át Mózes
már a Vörös tengeren!"

Segítek: mert maga is be van szarva, és Dortmundban is Barroso, Cohn Bendit és Merkel diktál."

Kedves Kritikus Úr!

Köszönöm észrevételeit, amelyekkel természetesen nem tudok egyetérteni. Ha valaki otthon 1990 után sem meri leírni az igazságot, akkor legalább ne hazudozzon.

Különben pedig senki sem kényszerítette, hogy ezekkel a témákkal foglalkozzon. Továbbá, kétszer kettő akkor is négy, ha történetesen egy „kipusztulóban lévő nyilas ősbölény" mondja!

Ha elkerülte volna figyelmét, egy írás keretében nem lehet csatolni Erdélyi József összes „elfelejtett" (vagy inkább elhallgatott!) költeményét, mert ezek egy külön kötetet is megtöltenének.

De mivel hiányolta, így kérésére rögtön itt pótolom Erdélyi József Vörös május címü, 1919-ben írt remek versét is, bizonyítva, hogy mennyire „be vagyok szarva".

Erdélyi József: VÖRÖS MÁJUS (1919)

Ne féltsétek a zsidókat,
az Egyiptom-pusztítókat!
Mit nekik a vörös terror? —
Vörösebbet látlak egykor!
Ilyen-olyan kommunizmus
nem fog ki a héberen:
szárazlábbal ment át Mózes,
már a Vörös-tengeren!...

Tegnap olyan nemzeti volt,
s nemzetközi ma már a bolt,
vörös díszben a kirakat,
vakítja az »elvtársakat.«
Ilyen-olyan kommunizmus
nem fog ki a héberen:
szárazlábbal ment át Mózes,
már a Vörös-tengeren!...

Szemes szemtelenek jussa
a világ minden izmussa.
Eszme ide, eszme oda,
csak a bolond gójnak csoda. –
Ilyen-olyan kommunizmus
nem fog ki a héberen:
szárazlábbal ment át Mózes,
már a Vörös-tengeren!...

Az uccákon halál baktat,
minden ajtón bekopogtat.
Zsidó ajtón int a Tóra,
s megy a halál más ajtóra
Ilyen-olyan kommunizmus
nem fog ki a héberen:
szárazlábbal ment át Mózes,
már a Vörös-tengeren!...

De csak tűrjünk: a türelem,
sírhalmunkon rózsát terem.
Lovak vagyunk vörös hámba,
zsidót viszünk Kánaánba.
Így aztán a kommunizmus
nem fog ki a héberen:
szárazlábbal gázol ismét,
át a Vörös-tengeren!...

(Megjelent a VILLÁM ÉS VIRÁG c. verseskötetében. Turul Kiadás, 1943.)