Csorna Charles Bronsonjának: Áder János köztársasági elnöknek kellett találni már egy hazafias eseményt, ahol lájkolhatják, ahol javíthat néhány tizedet népszerűségi mutatóján. Mert feltűnően sok időt és pénzt költött a Tel-Aviv - Páva utca - Schweitzer lakás közötti háromszögben. Tel-Avivban körüludvarolta és budapesti látogatásra hívta Magyarország felvásárlóját, Simon Perez elnököt, a Páva utcai Holokauszt múzeumban túlszárnyalta Sólyom László nyelvcsapásait, szegény "megfenyegetett" Schweitzer főrabbit pedig úgy felbátorította annak lakásán, hogy azóta minden héten bemószerol a vén huncut egy-egy  magyar embert antiszemitizmus miatt valamelyik főhatóságnál.

Szombaton a recski volt kényszermunkatábor területén lévő Nemzeti Emlékparkban megemlékeztek a kommunista diktatúra áldozatairól, az internáltak szenvedéseiről. Az ünnepi szónok Áder János volt. Rajta kívül a protokoll lista még két nevet említ : Boross Péterét és Tellér Gyuláét. Áder méltó társakat kapott, egészen ünnepieket, igazán odavalókat. Boross Péter, a Délpesti Vendéglátóipari Vállalat igazgatója (1971-1989) az 1990 előtti politikai rendőrség, a III/III hivatali kapcsolata volt. Tellér Gyula, most Orbán Viktor politikai főtanácsadója, a kormányfőt képviselte az ünnepségen, korábban SZDSZ-es országgyűlési képviselő, azé az SZDSZ-é, amely hat állambiztonsági besúgót vitt magával  az első szabadon választott magyar országgyűlésbe.

A fideszes köztársasági elnök, akire az izraeli felvásárlók megszerettetőjének szerepét osztotta Orbán, sablonos közhelyeket mondott, beszédírója tévedése nyomán pedig azt a butaságot, hogy Recsken volt a legnagyobb internálótábor 1300 rabbal. (Köztudott, hogy Kistarcsán átlagosan 2000 fogvatartott volt, de előfordult, hogy 5-6000 embert zsúfoltak össze.) Bronsonunk egyebek között azért ostorozta a kommunista diktatúrát, mert az az elnyomásra,  az elfojtásra, az elhallgattatásra épült, ami a tábor bezárása után is a társadalom mindennapi rossz élménye maradt.

A Recski Szövetség elnöke: Krasznay Béla felidézte, hogy már csak 19-en vannak életben az egykori foglyok közül, a felnövekvő nemzedékekkel meg kell ismertetni a Recsken történteket, mert csak a történelmi alapokra, a múlt alapjaira építhetnek életképes nemzetet a jövő generációk.

Nos, akkor ideje megismertetni a Recsken történtekből mindenekelőtt azt, amit elhallgatnak immár 22 esztendeje a rendszerváltó diktátorok Borosstól Orbánig.

Azt, hogy ki is volt valójában a Recski Szövetség és a Történelmi Igazságtétel Bizottság egyik alapítója 1988-ban, a recskieknek később főtitkára is, akit 1989-ben a POFOSZ (Politikai Foglyok Országos Szövetsége) társelnökévé választottak, s akit a Recski Szövetség és az MDF választási megállapodása értelmében az MDF - amely nem ellenőrizte képviselőjelöltjeinek állambiztonsági múltját - országos listáján bevitt a parlamentbe 1990. májusában?

A politikai műveltséggel rendelkezők már tudják, hogy Zimányi Tiborról (1922-2007),  van szó, akinek nevéhez még egy említésre méltó jelentős esemény fűződik: Nagy Imre újratemetésén, 1989. június 16-án a koncepciós perek túlélőinek nevében beszélt a Hősök terén. Az ő szájából hangzott el az a kulcsmondat, miszerint: "Nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék, ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, hiszen a lelket nem tudják megölni." (Az álszent besúgó ráadásul Lukács evangéliumából - Lk 12.2 - vette az idézetet.)

Igaza volt, nincs olyan titok, mely idővel ki ne derülne. A Igazság szabaddá tesz, s nemcsak a jövő nemzedékének, hanem valamennyiünknek jogunk van megismerni, mert történelmünk része.

Zimányi Tibor 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, s kérte felvételét a párt irányítása alatt álló rendőrséghez is, ahol két év alatt főhadnagyi rangig jutott, majd 1947-ben folytatta korábban megkezdett tanulmányait a közgazdasági egyetemen. 1948-ban tiltott határátlépés kísérlete miatt letartóztatták, internálták. A Buda-déli és a kistarcsai tábor után Recskre került, ahonnan a többieket megelőzve, még a tábor bezárása (1953) előtt, 1952-ben szabadulhatott

Zimányit az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában található 6-os nyilvántartó kartonja szerint 1951. december 20-án szervezte be ügynöknek Radványi Kálmán államvédelmi százados az I/2-a alosztályról "Evezős" fedőnéven. 1955 áprilisában átvette Budapest XIII. kerületének államvédelmi osztálya, majd a forradalom után tovább foglalkoztatta ügynökként a BM. Politikai Nyomozó Főosztály II/4-d alosztálya.

Tevékenysége 1958. szeptember 5-ig követhető nyomon a nyilvántartásban. Nyilvántartó kartonja jól látható módon feltünteti "B" azaz Beszervezési dossziéjának számát, s azt, hogy írásos jelentéseit az M-29757 számú "M", azaz Munka dossziéba gyűjtötték össze.

Zimányi Tibor 2004-ben egy könyv (Madaras Ferenc: "Recsken diplomata voltam, török követ") ajánlásában 36 besúgót említett név nélkül a recski táborból, de saját magát nem sorolta közéjük. 1991-ben gyanúba keveredett állambiztonsági múltja miatt volt rabtársai körében, akiket aztán Boross Péter leintett, hogy most nincs itt az ideje ilyen vádaskodást napirendre tűzni. Az MDF-frakció egy-két tagjának kérdésére Kónya Imre frakcióvezető azt válaszolta: "Nem kell foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, majd a Jóska megoldja.” Jóska: Antall József miniszterelnök azonban nem tudta és nem is akarta megoldani az ügynök kérdéskört. Utódjai pedig immáron 22. esztendeje söprik  szőnyeg alá az agyonhallgatott titkokat, megbecsülik, helyzetbe hozzák  és kitüntetik a besúgókat, miközben átmentették egész rendszerüket, múlttal fertőzve jelent és jövőt.

Kuruc.info