Megfejtés: Milotay István (Nyírbátor, 1883. május 3. – Bregenz, Ausztria, 1963. február 10.) publicista, politikus. A kolozsvári egyetemen szerzett jogi doktorátust. A diploma megszerzése után rövid ideig közigazgatási gyakornok, szolgabíró Szabolcs vármegyében, majd újságírói pályára lépett. 1907-től a Rákosi Jenő szerkesztette Budapesti Hírlap munkatársa, 1913. decemberétől az Új Nemzedék szerkesztője. A Tanácsköztársaság bukása után követeli a keresztény középosztály igényeinek kielégítése jelszavával a zsidó egyetemi hallgatók számának radikális korlátozását (numerus clausus).

1920. októbertől Andrássy Gyula lapja, a legitimista Magyarság szerkesztője. Jobbról támadta a bethleni konszolidációt, üdvözölte az 1923-as németországi sörpuccsot és a román fajvédők éledését. 1920-ban országgyűlési képviselő a Keresztény Nemzeti Egységpárt programjával (1922-ig). Gömbös Gyula miniszterelnökkel megegyezve 1934 augusztusában új kormánylapot indított Új Magyarság címmel.

1933-tól keresztény párti, párton kívüli, majd kormánypárti képviselő. A ’30-as évek második felétől Imrédy Béla egyik legközelebbi híve, s annak bukása után is – noha az Új Magyarság továbbra is kormánylap – az imrédysták egyik vezéralakja. Az 1944. október 15-i hatalomátvétel után tagja maradt a Törvényhozók Nemzeti Szövetségének. 1944 végén a szovjet csapatok elől Ausztriába, majd Németországba, innen Dél-Amerikába menekült. Az ’50-es években Svájcban telepedett le. Nagyszámú cikkeit kötetekben is kiadták, a könyvek címe: Tíz esztendő, Az ismeretlen Magyarország, A függetlenség árnyékában. A jobboldali publicisztika egyik legkorábbi, harcos tollú vezéralakja.

Szinte minden jelentős nemzeti magyar újságíró az ő tanítványának nevezhető, mint pl. Marschalkó Lajos, Dövényi Nagy Lajos és sokan mások.

(Metapédia nyomán)

Előző feladványunk itt található.