A fiatalabb generáció ébrenlétük szinte egészét a telefonjuk képernyője előtt tölti: a 16-35 évesek átlagosan napi négy óránál is többet használnak okostelefont. A legújabb magyar kutatás rámutat, hogy bár az eszközök „pihenőideje” az alvásra korlátozódik, a túlzott és gyakran tudattalan használat összefügg a mentális jóllét romlásával, az érzelmi terheltséggel és a digitális meneküléssel – írja az Economx portál.

A digitális eszközök, különösen az okostelefonok elterjedése radikálisan átalakította a mindennapjainkat. A 16-35 évesek között az okostelefon-használat szinte teljes körű, a fiatalok körében már nehéz elkülöníteni az „online” és „offline” szférákat, hiszen a digitális interakciók a nap minden pillanatában jelen vannak – többek között ez is kiderül a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) megbízásából készült reprezentatív kutatásból.

A kutatásból többek között kiderül, hogy:

- reggel 6 és 8 óra között használjuk a leggyakrabban a telefonokat, az utolsó napi használat 22 óra körül ér véget

- az inaktív, azaz telefonmentes időszak napi átlaga 7 óra 34 perc, ami nagyjából az éjszakai alvás időtartama

- reggel elsőként a Facebookot és a Messengert nyitjuk meg, a fiatalabbak (16-19 évesek) pedig az Instagrammal és a TikTokkal indítják a napot

- minél többet ingázik valaki, annál többet használja a telefont

- akinek pozitív az érzelmi állapota, kevésbé jellemző rá, hogy a közösségi médiát unaloműzésként, menekülésként használja csak

A kutatásban résztvevő korosztály esetében nincs olyan a mobiltelefon használatban, hogy pihenőidő – jelentette ki a tanulmánnyal kapcsolatban Németh Gábor Sándor, az Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) jogi szakértője.

Csak akkor inaktívak teljesen a telefonok, amikor alszanak a használóik. A fiatalok és fiatal felnőttek naponta megközelítőleg 4 órát lógnak a telefonjuk képernyője előtt, de a háttérben is futnak alkalmazások, például, ha zenét hallgatnak vagy játszanak, ez is napi 6-7 órát jelent. A fiatalok TikTokot használnak, az idősebbek pedig a Facebookra vannak rákattanva – mondta a szakértő.

Vannak, akik a valós életből menekülnek, és arra használják az alkalmazásokat, náluk a depresszióra való hajlam erősebb. De az is kiderült, hogy akik üzenetküldő alkalmazásokat vagy nyelvtanuló appokat használnak, azoknál kisebb a mentális sebezhetőség kockázata – sorolta a szakember a kutatás eredményeit.

A több mint 60 oldalas tanulmány arra is felhívja a figyelmet, hogy a telefonfüggés miatt társadalmi és egészségügyi kérdés is felmerül, különös tekintettel a mentális egészségre, alvásminőségre és társas kapcsolatokra gyakorolt hatásai.

A kutatás egyik legfontosabb megfigyelése, hogy a telefonhasználat struktúrája napi rendszerességgel követ egy mintát. A készülékeket a legtöbben reggel 6 és 8 óra között nyitják ki először, ez az amatőr digitális királyság kezdete, míg az utolsó, napzáró használat leggyakrabban este 10 és éjfél között történik. Ez az intervallum szinte az életünk digitális kerete, amelyet reggeltől estig aktív telefonhasználat tölt ki.

Külön érdekesség, hogy a nemek között apró eltérések mutatkoznak: a nők hajlamosak korábban indítani a napot, míg a férfiak később kezdenek ugyan, de tovább is maradnak ébren.

A 16-19 évesek később kelnek, és a késő esti órákat is aktívabb használattal töltik, míg a 30-34 évesek, akik már családosok, gyakran munkából és gyereknevelésből adódóan korábban kezdenek, és kisebb digitális aktivitással fejezik be a napot.

Az okostelefon akkor is mesél a tulajdonosáról, amikor éppen nem használja. Az éjszakai inaktív időszak átlagosan 7 óra 34 percet tesz ki, ez időtartam közel áll az átlagos alvásidőhöz. Az inaktivitási intervallum nem mutat nagy eltérést sem a nők és a férfiak, sem az fiatalok és a felnőttek sem a mentális állapot szerint.

Az appok ranglistáján dominálnak a közösségi média platformok. A fiatalabb korosztályok (16-19 évesek) jelentős része Instagrammal vagy TikTokkal kezdi a napot, amely vizuális tartalmakat és gyors, könnyen fogyasztható videókat kínál – tükrözve a gyors kommunikáció és megosztás iránti vágyat.

Az idősebbek ezzel szemben inkább a Facebookot, Messengert, Gmailt vagy híroldalakat részesítik előnyben reggelente. Ez is jól tükrözi az életkorral és szereppel járó digitális szokások átalakulását: a fiataloknál a szórakozás és közösség építése, az idősebbeknél a feladatok, kapcsolattartás és információszerzés a fontosabb.

Fotó: NMHH

A kutatás másik aspektusa az önbevallás és az objektív szoftveresen mért használati idő összevetése volt. Az emberek jellemzően túlbecsülik, vagyis azt gondolják, hogy hosszabb ideig vannak a telefonjuk képernyője előtt, mint amennyi valójában a mérési adatokból kitűnik.

Átlagosan a szoftveresen mért telefonhasználat napi 3 óra 49 perc volt, miközben az önbevallás alapján 5 óra 29 percet jeleztek a résztvevők.

Az eltérés átlagosan 34-38 százalék között mozog nemek és korcsoportra bontva, amely jelentősek. Különösen érdekes, hogy a legfiatalabb 16-19 évesek önértékelése a leginkább pontos, míg az idősebb csoportok egyre inkább túlbecsülik saját használatukat, akár 56 százalékkal is.

A telefonhasználat és a mentális jóllét között van összefüggés, de ez a kapcsolat bonyolult és rétegzett. A kutatás szerint a negatív érzelmi állapotokkal – úgy, mint szorongás vagy depresszió – küzdők gyakrabban fordulnak a közösségi médiához önreprezentációra, menekülésre, vagy egyszerű unaloműzésre. Ezek a motivációk nem a kapcsolattartásról szólnak, hanem inkább az érzelmi elvonulásról.

Érdekes, hogy a napi képernyőidő és a negatív mentális állapot közötti összefüggés korcsoportonként változik. A 16-24 évesek között nincs szignifikáns kapcsolat, de a 25-34 évesek között annál inkább: minél rosszabb valakinek az érzelmi állapota, annál több időt tölt a telefon képernyője előtt – akár másfél órával is többet.

A platformhasználat alapján a fiatalabbak, akik magasabb negatív érzelmi indexszel rendelkeznek, csökken a személyes kommunikációt szolgáló appok (Messenger, Instagram) használata, miközben a passzívabb fogyasztású TikTok felhasználók aránya nő. Az idősebbeknél ehelyett a Facebook és YouTube használat aktívabb, melyek szintén inkább passzív tartalomfogyasztást jelentenek.

Mindez azt sugallja, hogy az érzelmi állapot kihat a digitális viselkedésre, és fordítva is igaz: a használati minták befolyásolhatják a mentális állapotot, így egy ördögi kör alakulhat ki.

Minél többet mozog valaki – vagyis minél nagyobb távolságot tesz meg naponta –, annál többet használja telefonját is. Érdekesség, hogy a lakóhely típusa is számít: a városokban és falvakban élők, főleg ha keveset mozgottak azon a napon, átlagosan több időt töltenek a telefon előtt, mint a fővárosiak. Ez részben magyarázható azzal, hogy a budapestiek napi távolsága kisebb, ugyanakkor az ottani tömegközlekedés lehetőséget ad a telefonhasználatra – például a buszon vagy metrón ülve –, ellentétben a vidéki lakosokkal, akik inkább autóval vagy kerékpárral utaznak, ahol nehezebb telefonozni.

Az utazás és helyi információs appok, a mobiljátékok és a videólejátszók használata jelentősen megnő utazás közben, különösen hosszabb repülő vagy buszos utakon. Ezzel szemben a közösségi média és a kommunikációs alkalmazások minden helyzetben jelen vannak, nem kötődnek jelentősen a mobilitáshoz.

A kutatás azt hangsúlyozza, hogy a telefonhasználat összetett jelenség, amelyben a technológia mellett az emberi tényezők és kontextusok meghatározóak. A digitális korszakban a tudatos telefonhasználat, amely figyelembe veszi a szociális és személyes szükségleteket, kritikus kulcsa lehet az egészséges életvitelnek.