Napjaikban a gazdasági-társadalmi fejlődés egyik fókuszában az energiapolitika van. Ezen a téren a következő lépés a hidrogéngazdaság kialakulása lehet. Az alább olvasható cikkem az ebben a témában írt, az oldalon megjelent „A magyar hidrogénsvindli” című cikk kritikája (is) lesz.
Miért a hidrogén? Miért most?
Napjainkban az elszabaduló energiaárak miatt egyre inkább energiaválságról írnak és beszélnek a médiában. Ez leginkább a gázárak elszabadulásával jött létre, ami az áramár növekedését is magával hozta.
Ezt az energiaválságot jelentős részben az ukrán-orosz háború miatti politikai feszültségek okozzák. Arról lehet vitázni, hogy ezt a háborút ki okozta, de ami mindenképpen vele jár, az az, hogy az oroszok politikai-gazdasági fegyverként használják a gázszállításokat.
Ennek következtében most világossá vált, hogy mekkora kockázatot jelent, hogy az Európát gázzal ellátó vezetékek Moszkvától északkeletre indulnak és áthaladnak tranzitországokon (mindkettő probléma).
Ezért most mindenképpen neki kell állni annak, hogy valahogyan csökkentsük a magyar gazdaság gázfüggőségét, ami már a 90-es évek óta hatalmas mértékű.
Lehetőségek
Jelenleg a gázárak hatalmasra nőttek, ami miatt valamilyen alternatív forrásokat kell keresni. A gáz mellett a kőolajat is keletről kapjuk, bár az adriai vezetéken elvileg tudunk arab kőolajat is importálni. De ez csak egy másik függőséget jelentene.
Ami rövidtávon egy részleges megoldást jelent, az a szénfelhasználás növelése. Európában a klímavédelmi célokat átmenetileg mellőzve sok régi szénerőművet vagy újraindítanak, vagy pedig a kihasználtságukat növelik. Magyarországnak a legolcsóbb fosszilis energiaforrása a mátrai lignit, amit most a magyar kormány is igyekszik intenzívebben hasznosítani.
Viszont ez egyrészt környezetvédelmi szempontból problémás, másrészt sok európai országban már leépítették a szénerőművi kapacitásokat. Én régebben és most is támogattam volna a mátrai lignit korszerű hasznosítását, de egy új, korszerű erőmű felépítése évekig tart, másrészt amint vége lesz ennek a válságnak, újra a környezetvédelmi célok lesznek a meghatározóak.
A Japánban megépült IGCC (szénelgázosító) erőmű. Egy ilyen erőművel úgy lehetne fenntartani a mátrai lignites termelési kapacitást, hogy közben minden tekintetben csökkennének a kibocsátások
Az elmúlt években Magyarországon hatalmas naperőmű-termelési kapacitások épültek ki. Emellett a jelenlegi áramárak mellett ezt már nem is kell anyagilag támogatni. Viszont a napenergia nem igazán alkalmas a téli gázfelhasználás kiváltására, mivel akkor süt legkevesebbet a nap, amikor a legnagyobb hideg van.
Napfénytartam Magyarországon, havi átlagokban. Ebből az ábrából látszik, hogy a napenergiából akkor van a legkevesebb, amikor a legnagyobb szükség lenne rá
Emellett a napenergia alkalmazását sem lehet tetszőleges mértékben növelni: a világ napelemgyárainak egyszerűen nincsen akkora gyártási kapacitása, amivel gyorsan át tudna a világgazdaság állni napenergiára. Sőt, a jelenlegi gyártási ütem mellett ez még 20 év alatt sem jönne össze, bár a gyártás mértéke nő.
Ennek következtében a szénfelhasználás növelése mellett marad az atomenergia és a hidrogén. Az atomenergia területén én támogatnám azt az elképzelést, amiről múltkor cikk is volt ezen a portálon, hogy a paksi atomerőmű hőjével (szakszerűbben fogalmazva: kapcsolt energiatermeléssel) fűtsük ki a távhőhálózatokat. Ez egyrészt csökkentené a gázimportot, másrészt nagyon gazdaságos lenne. Viszont annak is már évekkel ezelőtt neki kellett volna állni.
Emellett Kínában fejlesztenek fűtésre optimalizált atomerőműveket. Ezek nem elektromos áramot, hanem távhőt (forró vizet) állítanának elő és az áramtermelő atomerőművekhez képest sokkal egyszerűbbek lennének.
A kínai fűtőreaktor
A számokról
A Király József által írt cikkben szerepel néhány szám, amit a szerző horribilis összegeknek állít be. Viszont némi szakmai rálátással ezt lehet árnyalni.
Az egyik szám, ami megjelent a cikkben, az az, hogy a magyar állam nagyságrendileg 100 milliárd forintot tervez elkölteni a hidrogénstratégiára, amit a szerző horribilis pazarlásnak tart. A helyzet viszont az, hogy ez a paksi bővítéshez képest aprópénz, mivel az utóbbi 4000-5000 milliárdba fog kerülni, amit a magyar állam bevállalt.
Ráadásul a paksi bővítés abból szempontból talán még kockázatosabb is, hogy nem tudjuk, hogy mikor lesz vége és meddig emelkednek a költségek. Az infláció miatt a 2014-es építőipar árszínvonal már régen a múlté. Emellett a szerződés aláírásakor, 2014-ben még úgy terveztek, hogy 2023-ban már próbaüzem lesz. Ehhez képest most már 2030-ról beszélnek a szakemberek.
Király úr a cikkében úgy számolt, hogy a magyar földgázfogyasztás kiváltása hidrogénnel nagyságrendileg 6000 milliárdba kerülne. Ez ugyan tényleg horribilis szám, de a jelenlegi európai piaci földgázárak már ebben a nagyságrendben vannak!
Azt mondjuk, hozzátesszük az előbbiekhez, hogy tény, hogy a jelenlegi tőzsdei gázárak kirívóan magasak.
Hogyan fog elterjedni a hidrogén?
Egy további probléma, ami felmerül a Király úr cikke alapján, az az, hogy ő úgy számolt, mintha egyik pillanatról a másikra kellene kiváltani a földgázt hidrogénnel. Viszont a hidrogénre való átállás folyamata nem így fog végbemenni.
Az Egyesült Királyságban már évek óta tesztelik azt a lehetőséget, hogy 20 százaléknyi hidrogént kevernek a földgázhálózatba. A tesztek sikeresek voltak. Így úgy lehetne a hidrogénre való átállás folyamatát megkezdeni, hogy a meglévő infrastruktúrát, a földgázhálózatot lehetne használni.
Amennyiben az Európában felhasznált földgázba 20 százalék hidrogént kevernének, úgy gyakorlatilag meg lehetne szüntetni Európa orosz eredetű földgázimportját. Putyin meg mehetne alkudozni a kínaiakhoz, hogy a korábbi ár feléért vagy negyedéért veszik át a fölösleges gázmennyiséget.
Nyilván az a kérdés is felmerül, hogy miből állítanának elő a hidrogént. A Mol a százhalombattai finomítóban a leendő elektrolizáló üzemében ezt megújuló energia felhasználásával valósítja meg.
A Mol leendő elektrolizáló üzeme
Ami a hidrogéngazdaság szempontjából egy jó fejlesztés lehetne, az a nukleáris energia területén a magas hőmérsékletű reaktor. A magas hőmérsékletű reaktorokkal lehetséges lenne a termokémiai hidrogéngyártás, ami sokkal gazdaságosabb lehetne, mint az elektrolízis.
Kínában a világ legkorszerűbb magas hőmérsékletű reaktora az elmúlt egy évben csatlakozott a kínai villamoshálózatra.
Hidrogéngazdaság magas hőmérsékletű reaktorokkal
Viszont ezt a technológiát a németek eladták a kínaiaknak, vagyis ez most már nem európai kézben van.
(Olvasónktól)
Király József cikke: A magyar hidrogénsvindli
Források:
https://www.hfc-hungary.org/fontos-merfoldko-a-hidrogen-sikeres-gazhalozati-bekeverese-teren-nagy-britanniaban/
https://atombiztos.blogstar.hu/2022/04/26/a-naperomuvek-arnyoldala/116722/
https://www.iea.org/reports/solar-pv
Korábban írtuk:
- Fejlesztések a fosszilis erőművek területén az elmúlt évekből
- Napelemek és energiapolitika
