Ötven éve újabb fokára lépett a DNS-kutatás. Nézzük, milyen út vezetett el a felfedezéstől napjaink génkutatásaiig.

A ma is sok titkot rejtő örökítőanyag, a dezoxiribonukleinsav, ismertebb nevén a DNS története egészen 1869-ig nyúlik vissza. A nukleinsavak csoportjába tartozó, a genetikai információt tároló összetett molekulát először 1871-ben azonosították a Rajnában élő pisztráng spermájából. Bár pontos szerepe az öröklődésben akkor még tisztázatlan maradt. E felfedezés előtt 1869-ben Johann Miescher talált nukleinsavat egy gennyes kötszer fehérvérsejtjeiben. Ez a momentum vezette később a kutatókat arra, hogy a DNS lehet az örökítőanyag egy élő organizmusban.

Az 1870-es évek után nagyszabású áttörés e területén sokáig nem történt. Aztán a 20. század derekán egyszerre három csoport is céljául tűzte ki a DNS szerkezetének felfedezését. Az első csoport a londoni King’s College-en alakult, és Maurice Wilkins vezette. Később Rosalind Franklin is csatlakozott ehhez a körhöz. Egy másik, Francis Crickből és James D. Watsonból álló formáció a Cambridge Egyetemen alakult. A harmadik csoport Caltechen volt és Linus Pauling vezette.

Közülük James Watson és Francis Crick 1953-ban fedezték fel az élet titkát. A két kutató fizikai modelleket készített fémrudakból és golyókból, majd elkezdtek kettős csavarvonal elrendezéseken gondolkodni, de nem volt elég információjuk a csavarodásról és a távolságról a két szál között. Rosalind Franklinnek fel kellett fednie néhány felfedezését ahhoz, hogy e téren tovább tudjanak lépni. Franklin munkája igazolt egy kettős hélixet, ami a molekula külsején volt, és betekintést nyújtott a szimmetriájába, pontosabban, hogy a két spirális szál ellenkező irányba fut.

E híres kettős spirál felderítése nyitotta meg a molekuláris genetika aranykorát. Az utat a génsebészet, a klónozás, az őssejtkutatások, a DNS-ujjlenyomatok vagy a DNS-alapú evolúciós vizsgálatok előtt. Watson és Crick történelmi felfedezésükért 1962-ben közösen orvosi Nobel-díjat vehettek át. James Watson mindezt követően jelentős szerepet vállalt az emberi genetikai állomány feltérképezését célzó humán genomprogram beindításában is.

1967 december közepére a tudomány eljutott odáig, hogy a szakértők DNS-t hoztak létre egy kémcsőben. Ez az esemény egy újabb üvegplafont tört át, és lehetővé tette azt is, hogy napjainkban apasági tesztek segítsenek eligazodni a problémás ügyekben. De a DNS-kutatás eredményei járultak ahhoz is hozzá, hogy megoldhatatlannak tűnő bűncselekményeket is felgöngyölítsen a rendőrség.

(Híradó)