Ez év április 7-én Sopronban 77 éves korában elhunyt Gerd Honsik osztrák hazafi, költő, író.

Honsik 1941-ben született. Édesapja a Wehrmacht tagjaként halt hősi halált 1944-ben. Édesanyja az apa utolsó kívánságának megfelelően hazafias szellemben nevelte a gyereket. 1949-ben, amikor Ausztriában éheztek az emberek, egy alultáplált gyerekekkel teli vonatszerelvény érkezett Spanyolországba, hogy néhány hónapon keresztül spanyol családoknál lakva föltáplálják őket. A gyerekek egyike Honsik volt. Innen erednek spanyol nyelvismeretei. Az őt befogadó spanyol családdal élete végéig szívélyes kapcsolatban maradt.

Gerd Honsik az azóta sajnos ugyancsak elhunyt Tarnóczy Szabolccsal, portálunk kiváló munkatársával

1961-ben a dél-tiroli válság idején Honsik Bécsben a dél-tiroli németség pártját fogó röplapokat osztogatott, majd szimbolikus aktusként rálőtt az osztrák parlament homlokzatára. Emiatt 4 év börtönre ítélték.

1988-ban jelent meg legjelentősebb könyve: Freispruch für Hitler? (Felmentés Hitler számára?) A könyvért több német és osztrák bíróság elítélte. A börtönbüntetés elől Honsik 1992-ben Spanyolországba emigrált. Az osztrák rendőrség többször kérte kiadatását, de a spanyol hatóságok János Károly király közbenjárására ezt megtagadták. 2007-ben a spanyol rendőrség őrizetbe vette, és egy megkérdőjelezhető jogi procedúra után kiadta Ausztriának.

Az osztrák feljebbviteli bíróság egy gyors eljárásban megerősítette az 1992-es másfél éves börtönbüntetést. 2008-ban újra vádat emeltek ellene, és újabb öt évre ítélték véleménynyilvánítása miatt. 2010-ben az ítéletet 4 évre felfüggesztették. Még abban az évben újra vádat emeltek ellene Schelm und Scheusal (Kópé és szörnyeteg), valamint Rassismus legal? (Legális rasszizmus?) c. könyveiért. Az előzőben (1993) Simon Wiesenthalt leplezi le, az utóbbiban (2005) a Kalergi-terv veszélyeire hívta föl az elsők egyikeként a figyelmet.

2006-ban az ő kezdeményezésére rendezték meg a teheráni holokauszt-konferenciát. Ő ezen nem vehetett részt, de ügyvédje, Dr. Schaller jelen volt. 2011-ben, börtönbüntetése kétharmadának letöltése után korára és egészségi állapotára való tekintettel szabadlábra helyezték.

Élete utolsó napjáig küzdött. Április 6-án még felolvasta versét egy internetes rádióban, melyben a példátlan súlyú büntetéssel sújtott Wolfgang Fröhlich (holokausztcáfoló) sorsára hívja föl a figyelmet.

Az alábbiakban ismertetjük Gerd Honsik művét.

A könyvben idéz 37 meg nem hallgatott, a gázkamra-tézis ellen valló tanút.

Alois Brunner SS-Hauptsturmführer, Eichmann jobbkeze
Honsik azért utazott Damaszkuszba, ahol Brunner száműzetését töltötte, hogy megkérdezze tőle, voltak-e gázkamrák. Mielőtt kérdéseit föltehette volna, pontosan ezt kérdezte tőle Brunner.

J. G. Burg zsidó író
Egyike a kevés becsületes, tisztességes zsidóknak. Fajtársai ezért megbélyegezték, halála után nem engedték holttestét a müncheni zsidó temetőben nyugodni.

Arthur Butz egyetemi professzor
Az egyik legjelentősebb korabeli revizionista. Könyvének címe: Az évszázad csalása.

Thies Christophersen folyóirat-szerkesztő, publicista
Mint sérült katona, Auschwitzban dolgozott kertészként. Személyes tapasztalati alapján cáfolja a gázkamrákat.

Helmut Diwald történész professzor
A német történelemről írt munkájában cáfolja az auschwitzi gázkamrákat. Akkoriban még szabad volt…

Robert Faurisson egyetemi professzor
Híres francia revizionista, cáfolja az auschwitzi gázkamrákat.

Hans Fritsche újságíró, Goebbels propagandaminisztériumának munkatársa.
A nürnbergi perekben vádlott volt, s egyike a kevés felmentettnek. 1953-ban írt könyvében leírja, hogy a náci vezetők döbbenettel nézték a Hitchcock-féle filmhamisításokat Auschwitzról. Göring öngyilkossága előtt azt mondta neki, Hitler sohasem adta volna hozzájárulását ehhez.

Esther Grossmann auschwitzi fogvatartott
Esther Grossmann nem tapasztalt gázkamrákat Auschwitzban. Ezt nyilatkozta 1979-ben németországi látogatása során a Deutsche Wochenzeitungnak.

Richard Hardwood egyetemi professzor
Angol revizionista, a "Valóban 6 millióan haltak meg?" c. könyv szerzője

David Hoggan professzor (West Point)
Katonai akadémiai professzor minőségében betekintése volt olyan dokumentumokba, amelyekhez köznapi ember nem fér hozzá. Ennek alapján állította: Auschwitzban nem voltak gázkamrák, Hitlert a nyugati szövetségesek és Sztálin manőverezték bele a világháborúba.

David Irving történész
Számos revizionista mű szerzője.

Benedikt Kautzky közismert szociáldemokrata politikus
Négy évet töltött Auschwitzban. Nem tapasztalt gázkamrákat, azok létét nem vitatja, de kiemeli, hogy itt csak másoktól hallottakra támaszkodik.

Heinz Mazakarini
Wehrmacht-tisztként esik szovjet fogságba, ilyen minőségben kerül fogolyként Auschwitzba 1945 májusában. Mivel a szóbeszéd már akkor terjed a gázkamrákról, megkérdezte kihallgatóit, hol van a gázkamra. Ami tusolót neki mutattak, erről rögtön megállapította, hogy az nem lehetett gázkamra.

Savitri Devi Mukherji indiai diplomatafeleség, írónő
Könyvében leleplezi, hogyan kényszerítették az angolok a "felszabadítás" után Bergen-Belsenben a volt KZ őröket hamis vallomások tételére a gázkamrákat illetően, illetve hogyan kínozták ugyanezeket az őröket halálra.

Francis Parker Yockey USA-államügyész
A vád képviselője a wiesbadeni háborús bűnös pereknél. Miután látja, hogy milyen képtelen vádakkal illeti az amerikai vezetés a németeket, lemond hivataláról. Ezután írja meg fő művét, "Káosz vagy birodalom." 1960-ban letartóztatják, de mivel nem találnak jogalapot a vádemelésre ellene, elmegyógyintézetbe zárják. Itt néhány nap múlva holtan találják, minden valószínűség szerint meggyilkolták. Halálát öngyilkosságnak állítják be.

Polacco de Manasce franciaországi zsidó, pszichológiaprofesszor, szabadkőműves
A revizionista művek tanulmányozása keltette föl figyelmét a gázkamrák iránt. Tanulmányai alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy nem voltak elgázosítások.

Paul Rassinier francia szocialista, ellenálló, éveken keresztül fogoly Buchenwald-Dora-ban.
A háború után professzor. Kritikusan tanulmányozza a gázkamrákról szóló híreket. Bejárja az összes volt koncentrációs tábort. Neki tűnnek fel először a kék elszíneződések a ruhafertőtlenítő kamrákban (amelyek hiánya az állítólagos gázkamrákban a gázkamrák cáfolatát eredményezte).

Henri Roques, az irodalomtudományok doktora
Könyvében Kurt Gerstein vallomásainak elemzése alapján jut arra a meggyőződésre, hogy Gersteint, az auschwitzi elgázosítások egyik koronatanúját kényszerítették hamis vallomások tételére, majd meggyilkolták.

Hans Ulrich Rudel ezredes, a II. világháború legtöbb kitüntetést kapott katonája
A háború után többször hangot adott véleményének, hogy a zsidók fizikai kiirtása szemeszedett hazugság.

Dr. Franz Scheidl történész
A "Geschichte der Verfemung Deutschlands" (Németország megbélyegzésének története) c. könyv szerzője. Ebben történészként bizonyítja, hogy a németek nem irthatták ki a zsidókat.

Gerhard Schirmer, a Bundeswehr ezredese, a lovagkereszt kitüntetés tulajdonosa
Schirmernek a háború után hadifogolyként kellett Oranienburgban elgázosító berendezést és tarkónlövő berendezést építenie. Tarkónlövő (Genickschussanlage): az Ilja Ehrenburg-i szovjet propaganda fantáziaszüleménye.

Herbert Schwaiger FPÖ-politikus
Recht auf Wahrheit (Jogunk van az igazsághoz) c. írásában rámutat: a holokauszt-propaganda oka, hogy a Harmadik Birodalom gazdasági és pénzpolitikája alapjaiban rengette meg a zsidó hitelpolitikát.

Dr. Wilhelm Stäglich nyugalmazott bíró
Az Auschwitz-mítosz c. könyv szerzője.

Helmut Sündermann, a birodalmi német kormány helyettes sajtófőnöke
"Hier stehe ich" (Itt állok) c. könyvében vitatja a gázkamrák létezését.

Udo Walendy okl. politológus, történelmi témájú könyvek szerzője
Műveiben akríbikus pontossággal elemzi és cáfolja a gázkamrákkal kapcsolatos állításokat.

Ernst Zündel publicista, festő
Kanadában és Németországban is perbe fogták és elítélték. Világtörténelmi jelentőségű érdeme, hogy az ő megbízásából utazott Leuchter Auschwitzba, hogy mintákat vegyen a "gázkamrák" falazatából. Evvel indult el a lavina.

Versei, balladái:

Legtöbbször komor hangulatú verseinek témái a régi Németország, személyes sorsok, a jelenkor visszásságai.

Abschied von Deutschlands Pferden (Búcsú Németország lovaitól)
Ebben megemlékezik az eltűnt lovakról, melyek végigkísérték a népet úgy a szántásban, vetésben, mint a küzdelmekben.

Der Mantel (A kabát)
A vers Pálffy Fidélről, az arisztokrata származású nyilasról szól. Pálffynak sikerült elmenekülnie Salzburgba, de mert semmiféle bűncselekményt nem követett el, önként visszatért, hogy a bíróság előtt tisztázza magát. 1946-ban őt is kivégezték.

Der Mohr von Memmingen (A memmingeni mór)
Ebben emléket állít egy bátor német leánynak, aki 1945 után az amerikai fogolytáborban a konyhán dolgozott, és az éhhaláltól fenyegetett bajtársaknak mindennap ennivalót csempészett a ruhája alatt. A néger amerikai katona minden nap jól leszidta, de a helyzetet átlátva úgy tett, mintha nem látná, mit tesz a leány, és tűrte a csempészést. A leány 2006-ban ünnepelte 80. születésnapját, ekkor mesélte el Honsiknak a történetet.

Der Neger von Kurpfalz (A württembergi néger)
A történet: 1945 júniusában három éhségtől gyötört német katona ballag hazafelé hamis papírokkal. Egy amerikai ellenőrzésben a néger katona egyből felismeri a hamisítást, de tört németséggel ráparancsol a katonákra, hogy itt várjanak rá. Egy óra múlva egy élelemmel teli zsákkal tér vissza, megvendégeli a katonákat, és elbeszéli, honnan van német tudása és a németek iránti tisztelete.

Der dritte Tag (A harmadik nap)
Amikor Honsikot Spanyolország kiadta Ausztriának, a legelvetemültebb migránsbűnözők közé tették be, hátha agyonverik a "nácit". A számítás majdnem bejött, de három rab – egy zsidó, egy amszterdami néger és egy madridi betörő – javaslatára megengedték neki, hogy beszéljen saját magáról. A kezdeti ellenséges hangulatot Honsiknak sikerült leszerelnie.

Ismerteti: Bálint József

(Kuruc.info)

Korábban írtuk: Köszöntjük Gerd Honsikot 72. születésnapja alkalmából