Izraelben, s most már Magyarországon is, nincs nap, amikor ne jelennének meg a varsói „holokauszttörvényt” elítélő, annak érvénytelenítését követelő politikusi vagy történészszakértői megnyilatkozások. A megmondóemberek azonban arra nem is gondolnak, hogy a lengyel törvény elleni támadásukkal – a véleményszabadságra hivatkozva – tulajdonképpen azt szeretnék ellehetetleníteni, amit a „holokausztcáfolati” törvénnyel maguknak kivívtak, így például Magyarországon is. Az egyik izraeli hírportál, a Mákor Rison egyéb hazugságai mellett azt állítja, hogy „Magyarországon alig néhány tucat német katona tartózkodott, amikor maguk a magyarok irtották ki a zsidó hitközségek tagjait.” Mi pedig ezúttal is várjuk a magyar érdekek képviseletére Tel-Avivban akkreditált Nagy Andor nagykövet tiltakozását.
Izraelben és a nagyvilág zsidóságának hangadói körében nem csitulnak a kedélyek amióta Varsóban a szenátus is megszavazta az, úgynevezett „holokauszttörvényt”. A törvény lényege az, hogy a hatályba lépése után három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az a személy – állampolgárságától függetlenül -, aki a lengyel népet vagy Lengyelországot a zsidók holokausztjában való segédkezéssel, tevőleges részvétellel merészeli vádolni. A mostani lengyel törvényhozási eljárásnak az ihletője pedig szerintünk nem más, mint az az osztrák, német és jelenlegi nemzeti kormányunk jóvoltából már évekkel ezelőtt meghozott magyarországi „holokauszttörvény”, amelynek értelmében akár három esztendőre is elítélhető az, aki, például azt merészeli állítani, hogy a második világháború folyamán csak 5 millió 999 ezer 999 zsidót gyilkoltak meg a németek és természetesen mi, magyarok, lengyelek, litvánok etc.
Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök holokauszt-emlékművet koszorúz (fotó: Janek Kkyrzynski)
A magyarországi „holokauszttörvény” annak idején izraeli sugallatra (leginkább Ilán Mor, korábbi izraeli nagykövet, s egyben moszádnik szíves közvetítésével – H. J.) született meg, amelynek célja izraeli részről a zsarolhatósági állapot fönntartása volt: az ilyen-olyan néven ki- és átutalt, úgynevezett jóvátételi pénzek további kifizetése és Izrael állam zsidótelepítő, népirtó politikájának nemzetközi fórumokon való támogatása, vagy legalábbis visszafogott hangnemben történő elítélése. Magyarországon már voltak is ilyen holokausztcáfolást büntető bírósági ítéletek. Németországban a helyzet még ennél is tragikusabb: A most 90 éves Ursula Haverbeck német történész, író, filozófus, nyelvész 1945 után a fél életét börtönben töltötte (legutóbb 2017 novemberében ítélték újabb hat hónapi szabadságvesztésre), mert a saját kutatásai alapján megkérdőjelezi a holokauszt bizonyos eseményeinek kanonizált verzióját. (Közben Magyarországon luxusnyugdíjat élveznek a zsidó és nem zsidó ávós gyilkosok – H. J.)
Az egyik „elrejtett” holoemlékmű avatása Hódmezővásárhelyen (MTI)
„Tisztelt” Jád Vásém Holokauszt Emlékmúzeum Jeruzsálemben, Karsai László Budapesten és még sokan mások! Akkor most hogyan is állunk a holokauszt történéseinek szabad kutatásával, a kutatás eredményeinek zavartalan közkinccsé tételével, a holokauszttal kapcsolatos szólásszabadsággal? Válaszolunk mi erre a kérdésre, mert önöktől úgyis hiába várnánk a valóságot fedő feleletet. Önök szerint a világ legtermészetesebb dolga az, hogy a holokauszt dogmává merevedett számadatait, történéseit megkérdőjelező megnyilatkozásokért Németországban, Ausztriában, Magyarországon és másutt több évi szabadságvesztést is megítélhet a bíróság, miközben az önök részéről frontális támadásnak van kitéve egy olyan állam (Lengyelország) törvényhozó testülete, amely megpróbál megálljt parancsolni az országát, népét érő, szerintük alaptalan támadásoknak.
A Mákor Rison című izraeli hírportál csak alátámasztja azt a véleményünket, miszerint Izraelben és a nagyvilág befolyásos zsidó köreiben 1945 után az élet szinte minden területén jól bevált kettős mércét (héberül ezt még kifejezőbben „kettős erkölcsi mércének” mondják) alkalmazzák: „Nehogy tévedésbe essünk, az európai országok között nem Lengyelország az egyedüli, amely igyekszik eltussolni, eltüntetni a megsemmisítésben betöltött szerepét. De amíg a németek megtanulták (sic!) azt, hogy mit tettek, s úgy kívánnak megbánást mutatni, hogy közben nem féltek megbirkózni az általuk elkövetetett szörnyűségekkel, közben a lengyel nép, a magyar nép, az osztrák nép (így, kollektíven… - H. J.) és mások úgy látják, hogy a németek máig ható bűntudata ragyogó lehetőség önmaguk bűneinek elkendőzésére” – írja Jáir Kraus a Mákor Risonban.
Izraeliek Auschwitzban, az „anakronisztikus múzeumban” (fotó: Joszi Seelinger)
Ezután a cikkíró ismét kezelésbe veszi a magyarságot, habár nem is értjük, hogy miről beszél. A magyarországi kormány sorjában állít szobrot véres szájú és kezű, hazai és külföldi zsidóknak, ám Izraelben ennek ellenére a következő vádakkal illetik, nem a kormányt, hanem az egész magyar népet: „A magyarok évek óta igyekeznek eltitkolni, elrejteni a gyilkosság szobrait, s azok felkeresését is megpróbálják megnehezíteni (hol, melyiket? – H. J.) A lengyelek pedig a lakott településektől távoli és anakronisztikus múzeumokká változtatják a megsemmisítő táborokat, míg az osztrákok már nem is emlékszenek rá, hogy földjük zsidó vérrel van átitatva.”
A hírportál arra ösztönzi az izraeli zsidókat, hogy ezután ne jöjjenek hétvégi bevásárlóutakra az olyan, a bűnös múltjukat cáfoló országokba, mint például Magyarország: „Amíg közülünk sokan nem hajlandók betenni lábukat a családtagjaink kiontott vére miatt átkozott Németország földjére, semmi kivetnivalót nem látunk abban, hogy hét végén elugrunk vásárolni vagy kirándulni Prágába, Varsóba vagy Budapestre. Pedig a német kormány beismerte az emberiség és népünk ellen elkövetett szörnyű bűnét (sic!), s a népét erre igyekszik is emlékeztetni, a többi között a megsemmisítő táborokba deportált zsidók háza közelében a járdába elhelyezett botlatókövek formájában. Ám, a többi európai országban jobbnak látják a bűn elkövetését áthárítani a németekre.(Magyarországon már annyi holoemlékmű és botlatókő van, hogy Jordánt lehetne rekeszteni velük – H. J.) Úgy gondolják, feleljenek a németek a bűnökért, fizessenek ők azért, amit tettek.”, olvasható az izraeli újságban.
Még hogy Magyarországon nincsenek botlatókövek?
„A második világháború kellős közepén Magyarország földjén alig néhány tucatnyi német katona állomásozott, ám Németországnak aggodalomra nem volt oka, mert a magyarok minden nehézség nélkül meg tudták gyilkolni, el tudták pusztítani a zsidó hitközségek tagjait. De így történt ez más országokban is” – írja az izraeli hírportál. (Nos, ezen hazugságok olvastán van még valaki, aki nem érti, hogy a lengyelek miért hozták meg a sokat támadott „holokauszttörvényt”? – H. J.)
Hering J. – Kuruc.info
