Nemrég adta ki a Magvető Könyvkiadó Szálasi Ferenc 1942 és 1946 között írott naplóit. A meglehetősen drága kötetet (ára: 6490 Ft) Karsai László rendezte sajtó alá, látta el jegyzetekkel és annotált névmutatóval. A kötet fülszövege szerint Karsai „a magyar holokauszt (?!) kiemelkedő kutatója”. Bizonyára így is van, bár elolvasván Karsai nem túl terjedelmes munkásságának legfontosabb darabjait, a „kiemelkedő” jelzővel óvatosan bánnék.

Karsai Lászlót személyesen nem ismerem, soha nem láttam közelről, soha nem beszéltem vele. Olvastam viszont az írásait, sok-sok vitacikkét, hallottam-láttam olykor a tévében, s az a vélemény alakult ki bennem, hogy ez az ember a hazai fajvédő zsidóság egyik legöntudatosabb és legellenszenvesebb alakja. Karsai kétségtelenül a magyarországi zsidóság egyik prominense, aki előszeretettel sározza keresztény és magyar politikusok emlékét (az általam nagyon tisztelt gróf Teleki Pált többször is gyalázta), ugyanakkor saját fajtársai bűneiről hallgat. Ez a zsidó fajelmélet lényege: mocskolják Hóman Bálintot, Telekit vagy éppen Prohászka Ottokárt (a híres püspökről a Szálasi-kötet előszavában bődületes hülyeséget írt Karsai, majd idézni fogom), de saját fajtársaik bűneiről mélyen hallgatnak. Olyannyira mélyen, hogy még a zsidóságukat is igyekeznek letagadni. Ezt bizonyítja a Karsai által sajtó alá rendezett Szálasi-kötet névmutatója.

Mielőtt a névmutató furcsaságairól szólnék, idézem Karsai előszavának néhány mondatát. A héber történész azt ecseteli, hogy Szálasi a naplójában Prohászka Ottokár egyik hasonlatát ismétli meg:

Felidézi Prohászka Ottokár egyik hasonlatát, amelyben a székesfehérvári püspök azzal érvelt a zsidók jogegyenlősége ellen, hogy nem lehet azon az alapon megadni a zsidóknak az állampolgári jogok teljességét, hogy ők is emberek, hiszen a tyúk is állat, a görény is állat, a gondos gazdasszony mégsem teszi a tyúkok közé a görényt.
(Szálasi Ferenc naplói. Bp., 2016, 31. o.)

Prohászka egyik 1921-es beszédében szerepel a görény-tyúk hasonlat. De nemcsak ez a hasonlat: ezt követi az apa és a gyerek jogairól szóló eszmefuttatás. Zsidó állampolgári jogokról nem beszél a püspök. Gazdasszonyról sem beszél – mindezek Karsai héber lelkében szárba szökkent csacskaságok. Tessék csak elolvasni Prohászka beszédének azt a bekezdését, amelyre Karsai utal (Prohászka Ottokár Összegyűjtött Munkái. XXII. kötet. Iránytű. Bp., 1929, 288. o.).

S most nézzük a névmutatót. A néhai, mártírsorsú esztergomi érsek így szerepel a 801. oldalon: „Mindszenty (Péhm) József (1887-1975)”. A prímás eredeti neve nem Péhm, hanem Pehm volt. Nem 1887-ben született, hanem 1892-ben. A többi stimmel. A folytatásban azonban ismét vannak butaságok.

Ezt olvassuk például: „1944-ben semmiféle zsidómentő vagy nyilasellenes akcióban nem vesz részt.” Tudjuk, Mindszenty 1944 tavaszán lett veszprémi püspök. Egy püspöknek nem az a dolga, hogy nyilasellenes terrorcsoportokat hozzon létre, ugyanakkor viszont az is tény, hogy a veszprémi püspökségen sok üldözöttet rejtegettek. Hogy nem vizsgálták meg metéltségi szempontból a menedékkérőket? Karsai elfelejti, hogy (a zsidókkal ellentétben) a keresztények nem állnak faji alapon, nem azt nézik, ki a zsidó, hanem hogy ki az üldözött. Ez lenne a nagy bűn?

Karsai László történész, ráadásul a könyv fülszövege szerint „kiemelkedő”, legalábbis a holokutatásban. Érthető tehát, hogy ami nem holo-, abban nincs otthon. Azt írja a névmutató Mindszentyről, hogy „1945. szeptember 8-tól esztergomi érsek, hercegprímás”. Ez sem stimmel, kedves Karsai úr. Lehet, hogy nem tudja, ezért leírom: Serédi Jusztinián esztergomi érsek halála után a hagyománynak megfelelően a kalocsai érsek lett a püspöki kar elnöke. Az akkori kalocsai érsek neve: Grősz József. Szerencsénkre Grősz naplót vezetett, s e napló alapján jól nyomon tudjuk követni Mindszenty érseki kinevezését.

Grősz 1945. szeptember 5-én jegyezte fel naplójában, hogy aznap kapta kézhez a vatikáni államtitkárság levelét, amely Mindszenty esztergomi érseki kinevezését tartalmazta. Grősz két nap múlva Veszprémbe indult, s szeptember 8-án érkezett a püspöki székhelyre. Mindszentyvel késő éjjelig tárgyalt, mert Mindszenty nem akarta elfogadni a prímási kinevezést, gondolkodási időt kért. Grősz hazaindult, s csak szeptember 14-én érkezett meg a sürgöny Mindszentytől, hogy aláveti magát a pápa akaratának. (Grősz József kalocsai érsek naplója, 1944-1946. Bp., 1995, 258-259. o.)

Összefoglalva a tényeket: XII. Piusz pápa 1945. augusztus 16-án nevezte ki Mindszentyt Esztergom érsekévé; a kinevezést (miután Mindszenty 48 órai gondolkodás-töprengés után elfogadta a kinevezést) 1945. szeptember 14-én hirdették ki, a kinevezési bulla kelte pedig október 2.; Mindszenty esztergomi székfoglalójának dátuma: 1945. október 7.

Mindezt azért írtam le ilyen részletesen, mert Mindszenty József a múlt század egyik legnagyobb magyarja, hülyeségeket írni róla (különösen egy zsidó kiadványban) bántó, sértő. Legalábbis nekünk, magyaroknak.

Van még a Szálasi-könyv Mindszenty-életrajzában marhaság, de erre most nem térek ki. Ami fontosabb: miért tartja fontosnak Karsai, hogy zárójelben közölje Mindszenty eredeti nevét (ráadásul tévesen)?

Mindszenty nem egyedi eset. Egyes nyilas politikusok esetében is feltünteti a névmutató az illető eredeti nevét. Itt van például Beregfy Károly. A nyilas kormány honvédelmi minisztere valóban Bergernek született. Nincs is azzal semmi baj, ha föltüntetik az eredeti nevet. Baj akkor van, ha szelektálunk: egyes esetekben feltüntetjük a születési nevet, más esetetekben nem. Például ha zsidóról van szó, akkor elhallgatjuk. Nehogy az új nemzedék megtudja, hogy bizony hazánk sírásói között feltűnően nagy számban voltak zsidó ivadékok.

A Rákosi-kor hírhedt „négyesfogatából” ketten szerepelnek a névmutatóban (Farkas Mihály, született Lőwy Hermann, s Gerő Ernő, született Singer Ernő hiányzik), de megtaláljuk a hírhedt moszkovitát, Rákosi egykori börtöntársát, Vas Zoltánt, valamint az ÁVH főnökét, Péter Gábort is. S mit látunk? Rákosi neve mellett nincs zárójel, nem tudjuk meg, hogy ő bizony Rosenfeldnek született.

Révai József neve mellett sincs zárójel, pedig ő eredetileg a fajmagyar Lederer nevet viselte.

Vas Zoltán sem volt mindig Vas, nagyon dallamos neve volt eredetileg őzsidóságának: Weinberger.

A legszebb történet, ez köztudott, Péter Gáboré. Ezt az embert Eisenberger Benjáminnak hívták, 1944 tavaszán Demény Pál állította ki neki a hamis papírokat Péter Gábor névre. Hogy miért ezt a nevet kapta? Deménynél volt éppen egy asszony, akinek két fia volt: Péter és Gábor. A történetet Demény Pál írta meg önéletírásában, nem részletezem.

Szóval Péter Gábor is szerepel a névmutatóban, de neve mellett szintén nincs zárójel, mintha Eisenberger Benjámin soha nem létezett volna.

Micsoda eljárás ez, kedves Karsai László? Mindszenty, Beregfy esetében feltüntetjük a német eredetre utaló tényt, a kommunista vezéreknél elfeledkezünk a zsidó vérvonalról? Talán szégyelli őket? Ne szégyellje. Mi, magyarok nem tartunk igényt a rosenfeldek-eisenbergerek bandájára. Ez a társaság az önöké, ne utasítsák vissza!

A Szálasi-könyv névmutatója egyébként más szempontból is botrányos. Csak két példát említek. „Katona Jenő (? - ?) a Rajniss-per politikai ügyésze.” Karsaiék tehát nem tudják, mikor született, mikor halt meg Katona Jenő, a Horthy-korszak egyik neves katolikus újságírója, aki 1945 után (elnézést a csúnya szóért) elkurvult (nem kicsit, nagyon), kommunista társutas lett, 1949 és 1953 között az Elnöki Tanács tagjaként asszisztált a Rosenfeld-Eisenberger-banda garázdálkodásához. Katona volt egyébként a Hóman-per politikai ügyésze is, ritka romlott ember volt. Ha lesz új kiadás, Karsai úr, beírhatja a két kérdőjel helyére: (1905 – 1978).

A másik példa: „Tímár István, dr. (? - ?) ezredes”. Ennyi. A korszakot ismerő olvasó tudja, hogy Tímár egy időben Péter Gábor helyettese volt, tehát nem ilyen-olyan „ezredes” volt, hanem ávós ezredes. Aztán az Igazságügyi Minisztériumban dolgozott, Kádárék alatt is folytatódott a karrierje, majd 1962-ben a bírói karból elbocsátották, mert részt vett a törvénysértő perekben, s büntetésből a Szerzői Jogvédő Hivatal főigazgatói székébe csücsült. Innen ment nyugdíjba. Ha lesz új kiadás, Karsai úr, a két kérdőjel helyett ezt írja be Tímár doktor neve mellé: (1913-1991).

Lehetne még folytatni a sort, de félek, hogy az olvasót a többi név nem érdekli. Zárásul ismét felteszem a kérdést Karsai úrnak, hátha eljutnak hozzá ezek a sorok: miért fosztotta meg a zsidó-kommunista bűnözőket eredeti neveiktől? Miért hangsúlyozza egyes közéleti szereplők esetében a német származást, s miért tagadja le a zsidó származást? Csak akkor büszkék önök egy zsidóra, ha az „jó” zsidó vagy éppen áldozat? Ha egy zsidó történetesen tömeggyilkos, vagy piti bűnöző, akkor már nem tartanak rá igényt? Erkölcstelen játék ez, Karsai úr. Nagyon erkölcstelen. Ráadásul rasszista játék. Komoly történész ilyesmire nem vetemedik.

B. D. - Kuruc.info

Korábban írtuk: Megjelentek a nemzetvezető 1942 és 1946 közötti naplói - Karsai: zsidók tízezrei köszönhetik az életüket neki