Auschwitzban - ahol a holomítosz hívei szerint minden a népirtásról szólt rögtön a táborba érkezést követően - a körülményekhez képest a lehető legprecízebb nyilvántartást vezették a foglyokról.

Ehhez személyi lapot (személyi kartont) készítettek róluk. Ezen szerepeltek a személyes adatok, a külső testi jegyek, a táborba kerülés oka és útja, az áthelyezések adatai, a táborbeli büntetések stb., mint ahogyan az itt látható - Kasimier Miechowicz lengyel fogolyra vonatkozó - karton alapján is ez megállapítható.

Azért volt fontos pl. a hozzátartozók elérhetőségének rögzítése, mert rendkívüli esetben így tudták őket értesíteni. Miként Jozef Sabanot is Hieronim nevű fiának haláláról egy Auschwitzban 1941. október 31-én kelt táviratban, tájékoztatva arról is a szülőt, hogy további információkért forduljon a varsói körzet biztonsági rendőrségének és biztonsági szolgálatának parancsnokához.

Fizetések Auschwitzban

Aki Auschwitzban dolgozott, annak bére is volt. Ezek a jóemberek ezen az 1944. augusztus 19-i jegyzéken mind zsidók, akik az auschwitzi halastavaknál (!) dolgoztak és kaptak érte prémiumjegyet. Vagyis nem a képzelet szülte gázkamrákban vagy valamelyik krematóriumban múlatták az időt. Az is látható, hogy a németek az elvégzett munkát és nem a beosztást fizették meg, ugyanis a legmagasabb bért egy segédmunkás kapta, többet, mint az előmunkások.

Büntetések Auschwitzban

Persze azokat, akik vétettek az elemi szabályok ellen, szigorúan megbüntették. Egy holland zsidó, Levis Leys azért kapott büntetésként tíz nap állózárkát, mert egy másik barakkba is átment ebédidőben, hogy fogolytársaitól ellopja azok élelemadagját.

Elbocsátó levelek Auschwitzból

Auschwitz-Birkenauból a 2. világháború során nemcsak a szovjet bevonulást követően távozott több ezer fogoly, hanem végig a tábor működése alatt is. Ez a tény persze nem összeegyeztethető a holomítosz „téziseivel”, így nem is propagálják.

1942 végén lengyelül, majd 1944 márciusában angolul is megjelent a lengyel földalatti mozgalom kiadványa Auschwitzról „Oswiecim, Camp of Death” (Auschwitz a haláltábor) címmel.

Ennek 9. oldalán az szerepel, hogy „Ellenőrzött információk szerint 1942. júliusáig bezárólag 125.000 személy fordult meg a táborban, míg annak teljes eddigi működése alatt majd 7.000 személyt engedtek szabadon.”

Tehát nem vitásan, tömegesen engedték haza a foglyokat Auschwitzból. Ez a gyakorlat a későbbiekben sem változott.

Nathan Stoltzfus, a Floridai Állami Egyetem zsidó történész professzora pl. az 1996-ban megjelent „Resistance of the Heart: Intermarriage and the Rosenstrasse Protest in Nazi Germany” (A szív ellenállása: Vegyes házasság és a Rózsa utcai tiltakozás a náci Németországban) című könyvében megemlíti, hogy az auschwitzi táborból Goebbels 1943. március 6-i parancsa alapján 36 vegyes házasságban élő zsidót engedtek szabadon.

De ugyanezekről a tényekről számol be a szintén zsidó történész professzor Walter Laqueur is az 1981-es „The Terrible Secret” (A szörnyű titok) c. munkájában: először is sok szökésről ír, majd így folytatja „Egyes auschwitzi foglyokat valójában a német hatóságok engedtek szabadon. 952 szabadon bocsátás volt 1942 első felében és 26 a rákövetkező hat hónapban. A szabadon bocsátások Auschwitzból 1943-ban folyamatosak voltak. 1944 elején jelentős számú zsidó nőt engedtek szabadon Oskar Schindler közbenjárásának köszönhetően.”

És valóban, a tábor fennállása alatt folyamatos volt a foglyok kiáramlása a szabad életbe. Persze, ezt is dokumentálták a gonosz nácik.

Íme, két elbocsátó levél, amellyel a fogoly szabadon hagyhatta el a Karsai-féle „történészek” és agyhalott követőik fantáziájában csak végállomásként megjelenő „halálgyárat”.

A berlini Heinz Krause 1943. áprilisától 1943. október 22-ig volt Auschwitzban, amikor is kedvezménnyel szabadult a 22 hónapos büntetéséből.

Anna Zwierzynska több mint három hónapot töltött a birkenaui munkatáborban nevelési célzattal, ahonnan 1944. július 21-én engedték szabadon. Éppen abban az időszakban, amikor a hololegenda szerint javában megsemmisítették arrafelé Magyarország vidéki zsidóságát.

Persze senki sem hallott ezekről a valódi auschwitzi foglyokról olyat, hogy jelentkeztek volna tanúsítani a gázkamrás kivégzéseket és hasonló legendáriumi történeteket. Elég nevetséges is lett volna, hogy a németek úgy engednek el csak Auschwitzból sok-sok ezer embert, hogy közben a táborban tömeggyilkosságok, sőt, egyenesen zsidó holokauszt folyik. De mivel ilyen „rémtettek” még mutatóban sem történtek, ezért nyugodt szívvel válhattak meg a foglyok nem is csekély részétől.

(Skorzeny - Kuruc.info)