Mozgolódás látszik a szerencsejáték-piacon, ami alighanem összefügg a minapi törvénymódosítás nyomán alapvetően megváltozott magyarországi viszonyokkal, azzal, hogy pénznyerő automatákat koncessziós játéktermekben lehet csak üzemeltetni.
Pusztán a számokat nézve a kaszinóüzemeltetés busás haszna legendának tűnik. A magyar állami játékvállalat tulajdonában lévő – az új szabályokkal helyzetbe hozott három koncessziós terem egyikét, a pesti Tropicanát működtető – Belvárosi Kaszinó Kft. legalábbis 396 milliós veszteséget termelt tavaly. A cégben ez év februárja óta a Szerencsejáték Zrt. az egyedüli tulajdonos, miután kiszállt az Andy Vajna filmes kormánybiztos érdekeltségének mondott luxemburgi Las Vegas Casino. A Vigadó tér és a Vörösmarty tér közötti exkluzív termet működtető kft ügyvezetője 2010 ősze óta Kollár K. Attila, aki a kilencvenes évek elején az MDF részéről tető alá hozta az akkori vezető kormánypárt és a Fidesz botrányos székház-megállapodását, majd a magánszférában is együttműködött a Fidesz gazdasági háttéremberével, Simicska Lajossal, jelenleg pedig a Szerencsejáték Zrt. igazgatóságának is a tagja. A zrt felügyelőbizottságát idén május óta erősíti Simicska – valamint Orbán Viktor miniszterelnök – székesfehérvári gimnáziumi barátja, Incze Zsolt, a Millenáris Kht. ügyvezetője. Kollár és Incze szerepvállalása arra enged következtetni, hogy az államosítás utáni játékipar pártközeli érdekcsoportok felügyelete alá kerül. (A másik két koncessziós kaszinó egyike, a szintén Budapest belvárosi Las Vegas Vajna érdekeltsége, a Casino Sopron működtetőjén pedig 25:75 százalékban osztozik a Szerencsejáték Zrt. és az osztrák Casinos Austria GmbH.)
„Kiélezett harc folyik a szerencsejáték feletti ellenőrzés megszerzéséért, és számos jel utal a nemzetközi maffia érdeklődésére is” – az idézet az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) jogelődje, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) nyilvános évkönyvének 2001-es kiadásából származik. Az NBH éveken át ostorozta a szerencsebizniszt mint a pénzmosás melegágyát, majd a kétezres évek közepétől föltűnően hallgatott a témáról, amely most mégis visszaköszönt. A honatyák a parlament nemzetbiztonsági bizottságának zárt ülésén szembesülhettek az AH információival, amelyekkel a kormánynak a kocsmai nyerőautomaták tiltására vonatkozó javaslatát kívánták alátámasztani. Lázár János miniszterelnökségi államtitkár későbbi nyilatkozata – amely szerint azért kellett sietni a jogalkotással, mert félő volt, hogy „felpuhul a javaslat” – kétharmados kormányzó többség idején felér egy beismeréssel. Ráadásul erősebb állítás, mint amit a bizottságnak prezentáltak, ott ugyanis a maffiaszálakra hangzott el utalás – a Vizoviczki–Portik-ügyek kirobbanása óta csaknem minden főbenjáró gaztettért felelőssé kikiáltott, kilencvenes évekbeli keresztapákat emlegetve, illetve azt pedzegetve, hogy az ellenőrzésért, engedélyezésért, jogszabály-előkészítésért felelős közigazgatási szerveknél történhettek befolyásolási kísérletek. Nem esett szó ellenben a tényleges döntéshozó politikai pártok képviselőinek esetleges érintettségéről. Márpedig ha más nem is, próbálkozás bizonyosan volt.
A szerencsejáték-ipar fokozottabb ellenőrzését, újraszabályozását sürgető Gulyás József, az előző parlament SZDSZ-es, majd független képviselője, a nemzetbiztonsági bizottság akkori tagja a HVG-nek most elmondta, „álláspontjának felpuhítása céljával” őt is megkereste az egyik piaci szereplő. Az illető vaskos paksamétával érkezett, benne Gulyás szerencsejáték-ipari informátorának bűnügyi előéletére vonatkozó, olyan kényes személyes adatokkal, melyeket csak rendőrségi vagy nemzetbiztonsági forrásokból szerezhetett be. Ráadásul az illető alig burkolt állásajánlatot is tett az akkori képviselőnek. Gulyás szerint a szerencsejátékok világát szabályozó jogalkotási folyamatot a kilencvenes évek eleje óta aktívan és többnyire eredményesen befolyásolták a közigazgatás és a politikai élet meghatározó szereplőin keresztül az iparág működtetői. Beszédes történet az exfideszes, akkor már független Császár Antalé is, aki 2008-ban önálló képviselői indítványt nyújtott be az automaták adóemeléséről, ám javaslatát két napon belül visszavonta, azzal az indokkal, hogy „szakértők” meggyőzték, pontatlan információk alapján dolgozott.
Közvetlen és közvetett kapcsolatok a kezdetektől felsejlettek a politika és az iparág között. A Horn-kormány pénzügyminisztériumi államtitkára, Akar László és felesége (a férj hivatali idejében is) tulajdonos volt az azóta felszámolt pécsi Tuti Tipp Fogadásszervező Kft.-ben. A biliárdtól az egérfuttatásig sokféle fogadást kínáló cég fő tulajdonosában, a T-Victory Rt.-ben pedig igazgatósági tag volt Puch László, az MSZP későbbi pénztárnoka, s mindkét céget Aradi Péter vezette, aki később Tóth Bélával, a Fidesz egykori médiaszakemberével tervezett játékcsatornát Joker Tv néven.
Régóta a szerencseiparban dolgozik, s tagja a lobbiszövetség elnökségének a székesfehérvári Viniczai Tibor, egykori MDF-es politikus, a város volt alpolgármestere. Ugyancsak fehérvári illetőségű Szabó József is, aki számos helyi játékcéget futtat, és a WSG Kft. egyik tulajdonosa. Utóbbi társaság az új jogszabály egyik fő vesztese. A cégé ugyanis a félmilliárd forintos beruházással kifejlesztett Webgam játékszerver, amelyet elsőként auditáltak annak reményében, hogy egyike lehet azoknak, amelyek programjaik segítségével folyamatos, jelen idejű rálátást biztosítanak minden egyes készülékre az adóhatóságnál. Ez az elgondolás egy tavaly őszi törvénymódosítás eredménye, Rogán Antal (Fidesz) nyújtotta be a szerencsejáték-törvény zárószavazása előtti utolsó percben. A lényeg: akkor úgy tűnt, 500–700 százalékos adóemeléssel terhelten ugyan, de tovább működhetnek a kocsmai félkarúak, föltéve, hogy 2012 novemberétől országos hálózatba kötik őket.
A tavalyi törvénymódosítás végrehajtási utasításai – a Morgás Joga blog egyik írása szerint – kétes versenyelőnyt teremtettek az auditálók piacán. Annak a feltételnek például, hogy a hitelesítőt tartsa nyilván a médiahatóság, egyedül az 1990-ben alakult Hunguard Kft. felelt meg. (A Hunguardba a törvénymódosítás után, de még a végrehajtási szabályok kodifikálását megelőzően érkezett új tulajdonos, Csík Balázs személyében.) Rogán az akkori módosítással helyzetbe hozta a most is nyerőnek bizonyuló koncessziós kaszinókat, amelyek jogosultak lettek online fogadásokat kínálni Magyarországon. A három koncessziós kaszinó közül kettő – a Tropicana és a Las Vegas – történetesen a Rogán által irányított V. kerületben működik. Igaz, azok közül a termek közül is számosan, amelyek most alighanem megsínylik az új változtatást. Teremüzemeltető cégekben is fialtatták a pénzüket például a Belváros első számú ingatlanberuházói, Válint Tibor és Csipak Péter is. A harmadik játékpiaci központnak Debrecen tűnik, ahol a száz leggazdagabb magyar egyike, Szima Gábor, a DVSC Futball Szervező Zrt. közvetett többségi tulajdonosa uralja az üzletet.
A félkarú rablók kiűzetését a kormányzat részéről kommunikáló Lázár így óhatatlanul is szembekerült két pártbeli erős emberrel: a Szimával már csak a futballklub okán is bizalmas viszonyt ápoló debreceni polgármester Kósa Lajossal, valamint Rogánnal. Lázár ugyanakkor következetes: már 2010 novemberében Orbánt kérdezte a parlamentben a témában, egyebek mellett fölvetve, hogy „adócsalással és megtévesztéssel évi 200–400 milliárdos haszonhoz jut egy bizonyos érdekcsoport évente”. A kormányfő nevében válaszoló Matolcsy György gazdasági miniszter akkor még puhán hárított, mondván, Lázár érvelése „nemcsak számszerűségében problematikus, hanem tárgyi tévedéseket is tartalmaz”.
(HVG nyomán)