Elképesztő, szánalmas, felháborító, tragikomikus. Talán ezekkel a szavakkal lehetne a legjobban érzékeltetni azt a fajta ellenállást, amelyet az MSZP és az LMP megkezdett az óév végén. A Fidesz kormányzása valóban csapnivaló, valóban kötelességük ma a magyar embereknek ellenállni azzal a folyamattal szemben, amit a kormány képvisel, illetve amely folyamatok ellen nem tesz semmit. Az emberek joggal dühösek, elégedetlenek az Orbán-kabinettel. Egy ellenzéki pártnak pedig kötelessége, hogy ebben a helyzetben az emberek oldalára álljon vagy jobb, jobbik esetben ott maradjon. Ez idáig tiszta sor. De akkor vizsgáljuk csak meg, hogy miért is tiltakozik a két balliberális párt! Minek is állnak ők ellen? Mi is vitte őket bele nagy-nagy harcukba?

Ismerve az MSZP és az LMP múltját, joggal vethető fel a kérdés, hogy hol voltak korábban. Miért nem tiltakoztak, miért nem álltak ellen, amikor a D-209-es, a néró meg a libás megkezdték az ország szisztematikus tönkretételét? Amikor az ország gazdaságát lejtőre állították, amikor nokiás és whisky-s dobozokban lopták szét az adófizetők pénzét, amikor hamis adatokkal kozmetikázták a valóságot? Vagy amikor a kettős állampolgárság ellen kampányoltak? És amikor 1956 ötvenedik évfordulóján szétverték a népet, azonosító nélküli pribékekkel lövettek, statáriális ítéleteket hozattak? Sehol sem voltak. Illetve dehogynem. Éppen a másik oldalon.

Ezek után minimum furcsa ez a nagy buzgalom. Ahogy napi szinten szervezték az Országgyűlésben a flashmobokat, performanszokat meg mindenfélét. Ahogy a szocialisták piros lapot mutattak fel a plenáris ülésen, majd szimbolikailag teljesen értelmezhetetlen módon saját maguk vonultak ki a teremből. Ki tudja elfelejteni a képsorokat, amikor a testét megmerevítő Vágó Gábort vagy Ertsey Katalint a rendőrök elszállítják, mint valami rosszul sikerült érettségi bankett után a duhaj ifjúságot? Amikor Osztolykán Ágnes eposzi hősként odaláncolja magát egy oszlophoz a hidegben, de mindenki elfeledkezett róla? És az megvan, amikor Lendvai Ildikó tipeg-topog a rendőrségi busz előtt, hátha elviszi végre őt is a hatóság? És amint Gyurcsány Ferenc nyugtatgatja az ülősztrájkolókat, hogy nyugi, minden rendben lesz? Aztán kéri a rendőrök vezetőjét, és megkérdezi, hogy történt-e személyi sérülés? Hát jó, hogy le nem szakadt az ég…

(...)

Vona Gábor írásának folytatása a Barikád friss számában olvasható. A hetilap megvásárlásával a nemzeti sajtót támogatja.