Az Európai Unió jelenleg a világ szégyene. Egy olyan válsággóc, amely bizonyos időközönként grandiózus célokat tűz a közösség elé, de nemhogy előre nem lép, hanem egyre inkább süllyed.

A gazdasági fejlődés dinamikája tekintetében ma Fekete-Afrika is jobban teljesít. Abba, hogy ennek milyen mély társadalmi, pszichés, morális és szellemi gyökerei vannak, most nem mennék bele. Pusztán közlöm a tényt, az Unió ma a világ legbizonytalanabb régiója. Ennek a régiónak – minden hazai kormányzati propaganda ellenére – Kelet-Közép-Európa egyáltalán nem a motorja, hanem a gyarmata.

(...)

Az Unió válsága a német kancellár szerint sem ér véget holnap, hanem évekig, hosszú évekig el fog tartani. Nyilván azt nem mondhatja ki, ami a legvalószínűbbnek tűnik, hogy az euróövezet hamarosan szétszakad, amely előbb-utóbb a közösséget is megbontja majd. Ennyi problémával a puttonyában egyszerűen elképzelhetetlen, hogy a nagyok (Nagy-Britannia, Németország, Franciaország), a déli válságállamok, a gyarmatosított keletiek vagy a mintaállamaikat védő északiak érdekeit képes lesz a közösség összeegyeztetni úgy, hogy az egyszerre versenyképes is legyen a világ feltörekvő nagyhatalmaival.

(...)

A feladatunk nem az, hogy kifogásokat keressünk, hanem hogy végre szembenézzünk a valósággal. Lehet, hogy egyesek szerint nincs élet az Unión kívül, de ettől még az a helyzet, hogy talán nemsokára mégis csak keresnünk kell ott valamit. Ha tetszik, ha nem. A Jobbik tehát nem azt kérdezi, kinek tetszik a rendszer az EU-n kívül, mert ez álvita lenne. Mi azt kérdezzük: merre menjünk az EU-n kívül?

Vona Gábor válaszait és teljes írását a Barikád hetilap friss számában olvashatja. Vegye a lapot, támogassa a nemzeti sajtót!