Megkezdtem a beépülést, jelentkeztem a Jobbik Központban. Kaptam adatlapot, amit ki kellett tölteni. Önéletrajz, fénykép, egy nagy teszt, plusz ajánlók nevei. Mutattam apámnak, röhögött nagyon. Ide nehezebb belépni, mint az SZDSZ-be anno. Ott csak megnézték az embert oldalról, szemből, ha nem volt elég meggyőző, csak akkor kellett lejjebb is megmutatni, amink van. Ha betépve mentünk, vagy női ruhában, akkor csoportos kedvezményt is kaptunk.

Nagyapádat oda sem vették fel. Minden teszten megdőlt. A végén már büszke is volt erre. 1956-ban is véletlen lett forradalmár. Egy ávós buli után részegen elaludt a szolgálati autója hátsó ülésén, amelyet a forradalmárok vele együtt raboltak el. Mire felébredt, már be is vették a csapatba. Így ő lett az első ávós, aki átállt.

Személyes meghallgatásra bementem a II. kerületi Jobbikhoz. Nagyon izgultam, a bocskaimra még egy turulmadarat is kitettem. Nem voltam túl felkészült, ezt még tanulnom kell. Kérdezték, mióta vagyok nemzeti, vagy mit csináltam 2006 szeptemberében. Mi a véleményem Orbán Viktorról, meg hogy van-e SZDSZ-es a családban. Belém akadt a szó, 2006 szeptemberére úgy-ahogy emlékeztem, rémlett, hogy apáékkal voltunk a Holland Antillákon, és baromi drága volt a cucc. Rémlett, hogy nagybátyám és apám SZDSZ-alapítók, és Viktort mindannyian szeretjük.

(...)

Felpattantam a bringámra, elrobogtam a Nobuba együtt ebédelni anyával és a A. Vajnával. Anyám felsikított, amikor megjöttem. Akkor döbbentem rá, hogy talpig bocskaiban vagyok.

A teljes írást a Barikád hetilap friss számában olvashatja. Vásárolja meg, támogassa a nemzeti sajtót!