Székelyföldre is betette lábát a szőrös, vagy éppen borotvált lábú, szivárványszínekkel vastagon mázolt téboly.

A Maszol nevű - állítólag független és pártatlan - internetes portálon megjelent írás a Meseország mindenkié címet viselő kiadvány egyik szerzőjével mondatja el a székelyeknek azokat a liberális gondolatokat, amelyek Magyarországon jelenleg alaposan felborzolták az indulatokat. A portál révén a „kertek alatt” így lopják be Tündérországba a devianciát.

Sok-sok éve soha, semmilyen politikai témához nem szóltam hozzá nyilvánosan. Nem közömbösség miatt, hanem azért, mert nem hiszek a demokráciának nevezett idiotizmus manipulatív játékaiban. 

Most azonban az emberi szabadságnak vélt gátlástalan, korlátok nélküli abnormalitás az LBTQ mesekönyvvel átlépte azt a határt, ami már nem pártok dohányfüstös irodáiban zajló látszólagos csatákat jelent a zsíros bödön körül. Ez a könyv a legvédtelenebbeken, a gyermekeken keresztül készít elő valami borzalmas jövőt az emberi faj számára. 

Magyarországon is, itt is százával hangzanak el hozzászólások, vélemények. Ám épp a lényeg sikkad el. Ugyanis a természet és Isten törvényeinek betartását, vagy alkalmazásának a kérdését sem politikus, sem parlament, sem szülő vagy óvónő nem hivatott eldönteni. Ezek az emberi lét alapvető evidenciái. Tehát nem vitathatóak, mint ahogy ebben a kategóriában semmi sem az! Nem többségi szavazás, vagy egyéni vélemény, beállítottság kérdése az ezekhez való viszonyulás.

Aki, vagy ami a fenti értékeket áthágja, megszegi, bármilyen eszmei köpenybe csomagolva, bűnt követ el az emberi faj ellen. Az pedig, hogy mára így felerősödött a deviancia, az abnormalitás, ezért a normalitás a felelős. Mert hagyta. Mert elfogadta, elfogadja, s végül maga is hozzászokik a játékszabályokhoz, s megtévesztett becsapottságában már azt is képtelen felismerni, hogy ezen a pályán nem jöhet ki nyertesen.

Másság! Micsoda polkorrekt, alattomos kifejezés! Ehhez szoktat hozzá bennünket a média! Finoman, mintegy feltűnés nélkül lopódzik be a hétköznapokba. Fogadd el a másságot, a szeretet nevében! Fogadd el, mert ha nem, akkor kirekesztő, rasszista, stb. vagy.

Normális, szabad, és az egyéni szabadságjogokhoz a végsőkig ragaszkodó ember saját szabadságának határait, korlátait is tudja. Ez a határvonal pedig ott húzódik, ahol az egyéni jog sérti a magasabb rendűt: a közösség kollektív érdekét és jogait. Ehhez igazodva mondom: a dolgokat nevén kell nevezni. 

Homoszexualitás: nem vagyok hajlandó elfogadni, ám az előbbi értékek alapján tolerálni igen. Feltéve, ha ő maga nem akarja rám erőltetni vágyait sem agresszív, sem alattomos, burkolt eszközökkel.

Ez itt Tündérország. Tündérországban nincs helye a boszorkánytanyának.

A két nagyobbik legény ugyan eltévedhet az erdőben, kudarcot vallhat az élet nagy próbatételei előtt, de legkisebb fiú még csak most pakol a vándortarisznyába.

A tarisznyában ott lapulnak a mi mesekönyveink: a Csillagösvény és a Szent Korona legendája.

Jaj a gonosznak, ha útnak indul.