Don-kanyar Don-Bend
A magyar királyi 2. honvéd hadsereg 1942-1943. évi szovjetunióbeli hadműveleteiről - a fennmaradt korabeli személyes leírásokon és hadiokmányokon kívül - a legérzékletesebben az amatőr és a haditudósítói fényképfelvételek tanúskodnak. Ebben a magyar és angol nyelvű albumban csokorba gyűjtve ezek láthatók, és mint képi dokumentumok igyekeznek bemutatni a hét évtizeddel ezelőtt történteket.
A Jány Gusztáv vezérezredes parancsnoksága alatt álló 207 ezer fős hadsereg első csapatai 1942. április 12-én indultak el a szombathelyi pályaudvarról.
A haderő tragikus sorsát akkor még nem lehetett előre látni. A szovjet hadsereg 1941-1942 telén ellentámadást indított és 200 kilométerrel szorította vissza a német hadsereget, ami arra késztette a német hadvezetést, hogy fokozottabban vegye igénybe a szövetségesei katonai erejét.
1942 januárjában előbb Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter, majd Wilhelm Keitel vezértábornagy, a Wehrmacht főparancsnokság főnöke járt Budapesten. A január 22-i megállapodás szerint egy hadsereg kötelékében kilenc könnyűhadosztálynak, egy páncélos dandárnak és egy repülő köteléknek kellett részt vennie az 1942. évi hadjáratban.
A 207 ezer fős hadsereg megkapta a rendelkezésre álló készleteknek csaknem a felét: A fegyverzetet és a felszerelést a kilenc hadtesttől egyenlő arányban vonták el. A magyar 2. hadsereg azt a feladatot kapta, hogy a német 4. páncélos és a 6. hadsereg között Kurszk térségéből kiindulva Tyim előtt törjön át Sztarij Oszkol irányába és jusson ki a Donhoz.
Az elsőként a hadműveleti területre érkező III. hadtest a Weichs-seregcsoport kötelékében, június 28-tól áttörte a szovjet Brjanszki és Délnyugati Hadseregcsoport arcvonalát, s 150-170 km mélyen előretörve, július 7-10. között elérte a Dont. A magyar seregtestek nagyobb része 1942. júliusában és augusztusában jutott ki a Donhoz.
A Donhoz kiérkező magyar seregtesteket védelemre rendelték. A hadseregcsoport parancsnoksága a német elvek szerint a magyar 2. hadsereg védősávját 200 kilométer szélességben határozta meg, ám nem vette figyelembe, hogy a magyar könnyűhadosztályok - a német gyaloghadosztályoktól eltérően - csupán két, és nem három gyalogezreddel rendelkeztek. A védelem mélységben történő kiépítésére és megfelelő tartalékok képzésére így nem volt lehetőség.
A védelem rendszerének kialakítását hátráltatták a július 18. és szeptember 16. közötti hídfőcsaták. Az ezekben elszenvedett veszteség 26-27 ezer főre tehető, az 1. páncéloshadosztály harckocsijainak a fele elveszett. A személyi állomány pótlására és részleges váltására november folyamán 35-36 ezer ember került ki a Donhoz.
Kik is voltak azok a betyárok?
Részlet a kis könyvecskéből:
De ha tudják, hogy milyen a szegénylegény élet, minek álltak oda?
Én uram, honvéd voltam Kossuth alatt. Gyerek voltam, nem kényszerített senki, hogy katonának álljak, mégis odamentem. Perczel Mór seregében szolgáltam, és harcoltam Alibunárnál, ott voltam Szent Tamásnál, verekedtem Jarkovácnál, szaladtam Mórnál, sebet kaptam kétszer, panasz el nem hagyta miatta az ajkamat soha, mert amit tettem, a hazáért tettem.
Aztán elvittek német katonának, őriztem a hegyeket Klágenfurtban, harcoltam ötvenkilencben a taliánok ellen és miért? A kapitányom egy részeges, komisz morva ember, még a magyar szótól is eltiltott. Ha valaki magyarul beszélt, tíz kemény pálca járt ki érte. Hétszer verték rám a tízet-tízet, de eltűrtem.
Tudtam, hogy el kell következnie a szabadulásnak, ami után hazatérhetek zsellérnek, szegénynek, más földje túrójának, de otthon lehetek a halasi határban, melynek minden fűszála, virága pacsirtája engem vár. És otthon imádkozik a város szélén kurta kis viskóban egy szegény asszony hajadon lánya, aki immár tizenkét esztendő óta sóhajtozik utánam, aki hű maradt úgy, ahogy megígérte valamikor, amikor katonának vittek.
Vártam a szabadulás percét, ami el is következett...
A bitorló család (A Habsburgok) - Saárközy Erzsébet
Néhány rövid évtizede divatba hozták a volt Osztrák - Magyar Monarchia elsiratását. Ezt a jelenséget két dolog indította el:
• Az egyik maga a Habsburg uralkodóvonal ma élő tagjainak a bűnbánata és nyughatatlansága az elveszett habsburgi hatalom és úrhatnámság, a végzetesen megcsappant, könnyen beömlő jövedelem, kényelmes, kevés híján semmittevő életmód felett. Bár keményen hangzik ez utóbbi jelző, a múltra nézve azonban igaz és fellebbezhetetlen.
• A másik vonást, mely szükségszerűen ehhez kapcsolódik, a volt feudális rendszer károsultjainak mai hátrányos helyzete váltotta ki. A társadalmi rétegződésen belül a középosztály alsó rétegéig mindenütt megtaláljuk a múltba visszavágyókat...
Az álmodozók kisebbségben vannak ugyan, de abban a reményben, hogy egy óvatlan történelmi pillanatban egy sikeres államcsíny a múltat visszavarázsolja. Értsük ez alatt: a habsburgi múltat. Magyarországra is.
Gallföldön, rabságban - Harsányi László
A hadifoglyok vert menete az egyik város szűk utcáján gyalogol erőltetett menetben. Az úttest felett vastraverzekből készült felüljáró ível. A járdákon két oldalt felizgatott tömeg: ordítanak, köpködnek, a mi menetünk szélén haladókat ököllel ütlegelik, kiugrik közülük egy rosszarcú alak, vastag drótdarab a kezében - odahaza csikódrótnak nevezték, nem könnyű hajlítani -, a végét markolja, aztán elkezdi vele csépelni a hozzá legközelebb haladókat...
- Ez az esős idő jó pár napon át tartott, s a legelőn, a mintegy kétezer összezsúfolt ember számára leírhatatlan helyzetet teremtett. A talaj a nedvesség következtében fellazult, a bakancsok tipródása folytán a füves felület pillanatok alatt elenyészett, s minél idegesebben topogtak a szerencsétlenek az így keletkezett sárban, annál mélyebben süppedtek bele.
Az éjszakát ebben a felülről hulló, s lenn sártengerré váló szörnyű pokolban kellett eltölteniük... aztán másnap-harmadnap ugyanez folytatódott, amikor a gyengeségtől már állni sem tudtak, akkor a szörnyű sárba lefektették a köpenyüket, arra feküdtek...
A Magyar Menedék Könyvesház a Facebookon is megtalálható: