Az Európai Unió megadta magát az ír követeléseknek. A tagállamok szerződésben is vállalták, hogy nem kötelezik az íreket sem az abortusztilalom feloldására, sem a katonai függetlenségük feladására és az alacsony adókulcsok felemelésére sem.
Döntöttek arról is, hogy az ír kedvezmények ellenére a többi országnak nem kell újra elfogadnia a szerződést. Az írek sikerén felbuzdulva ugyanis a brit konzervatívok is népszavazást írnának ki. Márpedig a toryk legkésőbb jövő nyáron hatalomra jutnak. Barroso ezért akarja felgyorsítani a lisszaboni szerződés életbe léptetését. Igaz, a bizottság elnökének a kinevezésével kapcsolatban még nincs teljes összhang. A Néppárt, a németek és franciák támogatják, az európai szocialisták és a brit konzervatívok viszont ellenzik.
Egység volt ugyanakkor a pénzügyi szektor szabályozásának megszigorításával kapcsolatban. Eszerint létrejön a pénzügyi felügyeletek európai rendszere, amely az egyes országok bankjait, hitelintézeteit felügyeli. Másrészt létrehozzák az Európai Rendszerkockázati Tanácsot is, ami az unión belüli makrogazdasági folyamatokat elemzi majd.
(hírTV)
Kuruc.info kommentár: Jó kérdés, hogy az Unió adta-e meg magát az íreknek, vagy fordítva. De legyen ez most teljesen mindegy és figyeljünk azokra az apró részletekre a fenti hír kapcsán, melyek az Európai Unió valódi arcát mutatják meg.
A kontinentális változástól való félelem: a brit konzervatívok is népszavazást írnának ki, ezért Barroso mielőbb le akarja nyomni a lisszaboni szerződést a tagállamok torkán. Ha és amennyiben az egyenlő esélyek elve mentén járnának el, akkor most minden tagállamban újbóli népszavazást kéne kiírni vagy újratárgyalást kéne alkalmazni. Ez viszont olyan változásokat indíthatna el Európa-szerte, hogy meghiúsulna a valódi terv: a nemzetállamok teljes eltörlése.
Az esélyegyenlőség teljes mellőzése: az írek olyan kedvezményeket értek el, amelyek sok állam számára szintén érdek lenne, elég ha csak az adókulcsok emelésének az eltekintéséről szólunk, ami a világgazdasági válság közepette máris egy jelentős eredmény az íreknek. Az abortusztilalom fennmaradása, a katonai függetlenség megőrzése mind-mind olyan eredmények, amelyeket sok nyugati állam szívesen tudna magáénak, mi pedig Magyarországon csak álmodozhatunk ezekről.
A lisszaboni szerződés a nemzetek feletti teljes kontrollnak a terepét készíti elő: létrejön a pénzügyi felügyeletek európai rendszere, amely az egyes országok bankjait, hitelintézeteit felügyeli – nos, ez a pénzügyi függőség közgazdászi megfogalmazása.
Az írek példája és a fenti három következtetés megerősíti azt, hogy az Unióban is az erősebb – esetünkben a kitartóbb – kutyának sikerül, és megmutatja a magyarországi politikai elit teljes életképtelenségét, avagy egy másik értelmezésében cinikus hazaárulását, amikor megszavazták a lisszaboni szerződést a Parlamentben. A Zsidesz képviselőinek többsége még csak el sem olvasta. Akkor mit akarunk mi az Uniótól, ilyen „elittel”? (Geyer)