Az amerikai bankok a legnagyobb gazdasági szédelgést követték el felelőtlen hitelezési politikájukkal, s a rossz kintlévőségeik továbbadásával az egész világ befektetőinek – véli Plenter János. Az évtizedekig Kanadában élt, de ’90 után hazatelepült közgazdász szerint Magyarország legnagyobb problémája nem a globális válság jelenleg, hanem az, hogy devizában adósodott el erején felül.

- Sejteni lehetett néhány évvel ezelőtt, ami jelenleg történik a pénzpiacokon, a gazdaságban?

- A világ féktelen eladósodása elkerülhetetlenül gazdasági összeomláshoz vezet, csak idő kérdése volt, mikor robban a bomba. Az eladósodási folyamat a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján kezdődött el, azt követően, hogy a dollár letért az aranyalapról. Már nem volt szükséges figyelni, hogy az aranyhoz képest mennyi pénz van forgalomban, gyakorlatilag korlátlanul lehetett pénzt teremteni a semmiből, ami odavezetett, hogy a világot a bankrendszer elárasztotta hitelekkel.

- Mióta lehetett konkrétan tudni, hogy nagy sebességgel haladunk a „jéghegy” felé?

 - A kilencvenes évek elejétől (persze vészjósló jelek már korábban előfordultak) elkezdett igencsak recsegni-ropogni a hitelekre alapozott gazdaság az Egyesült Államokban. A pénzügyi rendszer irányítói látván, hogy a lakosság fizetőképességi ereje drámaian esik, kamatcsökkentésbe fogtak, ami a hitelek visszafizetendő terhein könnyített. A műtét sikerült, a páciens elvérzett. A kamatcsökkentés igaz sokmillió amerikait hozzásegített ahhoz, hogy törlesztő-részletét állni tudja, ugyanakkor óriási kísértést jelentett újabb és még esztelenebb hitelek felvételére, ami később végzetesnek bizonyult.

- Felelőtlenség, tudatlanság vagy valamilyen ravasz szándék vezérelte a pénzügyi rendszer irányítóit?

- A döntéshozók feltehetően tudatában voltak a „mérgező tabletta” (kamatcsökkentés) következményeinek, de elkerülhetetlennek látták a válságot, ki akarták tolni annak idejét.
Néhány évvel később, 2005-2006-ban, amikor világossá vált, hogy az alacsony kamat inflációveszélyes (az olcsó hitelek miatt egyre többen és gyakorlatilag bármennyiért hajlandók vásárolni) az új FED-elnök masszív kamatemelési projektbe fogott bele, de már késő volt. Ennek eredményeképp a fogyasztói hitelekre vonatkozó kamatkulcsok megváltoztak, s többek között az ingatlanadósságok is megugrottak, ami a mostani válságot közvetlenül előidézte.

- A helyzet eszkalálódásához hozzájárult, hogy a bankok lazítottak a hitelezési követelményeken, s gyakorlatilag semmilyen tartalék felmutatása mellett is adtak hitelt. Senki nem gondolt ennek a következményeire?

 - A bankok nyilván tudták, hogy rossz adósokkal paktálnak le, s részességük a játékban egyenértékű a legnagyobb gazdasági szédelgéssel. Később ezeket a rossz hiteleket ugyanis továbbadták befektetőknek, ami a „vírust” elterjesztette az egész világon. A Citibank, a Merrill Lynch azért bukott meg, mert nem tudta eladni időben a rossz hitelcsomagokat, a svájci UBS bank pedig amiatt került igencsak szorult helyzetbe, mert saját magának is nagy mennyiségben vásárolt mérgezett csomagokat. Csak az amerikai bankok sejtették, hogy mennyire gyenge lábon állnak ezek a hitelcsomagok, s mit is érnek valójában az értékpapírok, de abban reménykedtek, hogy megússzák valahogy.

- Azt láttuk, hogy mi okozta a világméretűvé nőtt krízist. Mitől kitettebbek egyes országok, például Magyarország ennek hatásainak?

 - A magyar válságnak nem sok köze van az amerikai helyzethez. Ha az USA virágzik, mi jelenleg akkor is ott lennénk, ahol most tartunk, vagyis az államcsőd környékén.
Magyarország – akárcsak a csődhelyzetbe került Izland – devizában adósodott el, ez az oka szinte minden problémájának, ugyanis nincs elég devizája a mintegy 120 milliárdos tartozás kiegyenlítésére. Az adósságtörlesztés egyik módja visszafogni a kormány költségeit, adót emelni, s a plusz pénzzel pedig devizát venni. Sajnálattal tapasztalom, hogy ez zajlik most nálunk.

- S milyen egyéb megoldást javasolna?

 - A dél-kelet ázsiai válság (1996-1997) idején, ugyanaz történt, mint most, csak szűkebb keretek között. Az érintett országok közül Malajzia került ki a legjobban a krízisből, amely leállított minden devizahitelt, s ezzel megfékezte a leértékelődési folyamatot. Ugyanilyen módon két év alatt rendbe lehetne tenni a magyar deviza államadósságot is, csakhogy ez a nyugati bankok érdekeit sértené. Ezen kívül a magyar államadósság elengedéséről is lehet tárgyalást kezdeni.

- Hogyan lehetne mérsékelni a pénzügyi és gazdasági válság kívülről érkező negatív hatásait?

 - Igen fontos lenne államilag felkarolni a Magyarországon hagyományosan erőteljes élelmiszeripart és agráriumot. Gondolok itt állami támogatásra, de a belső piac és a termelők védelmére is. Próbáljon csak egy magyar cég sajtot exportálni Franciaországba, s akkor megtudja, mit is jelent a hazai termelők védelme. Ha Franciaország és még sokan mások, például Olaszország ezt megteheti, mi miért nem tehetnénk?

- Minden jónak megvan az árnyéka, és ez fordítva is igaz. Mik lennének a mostani krízis pozitívumai?

 - Megtörte a multik uralmát, a nagy nemzetközi cégeket a korábbi mindent letaroló politikájukkal szemben visszavonulásra és védekezésre késztette. Ezen kívül érezhetően visszaesett hatására a kínai export, amit szintén üdvözlendőnek tartok. Megroggyant a bankok hatalma a politikában – hogy még egy nem kifejezetten negatív hozadékot említsek.

- Ezúttal a fekete levesből az évtizedek óta virágzó bankok sem maradnak ki. Mondhatjuk, hogy lejárt a bankokrácia ideje?

 - A bankrendszer a mai formában fenntarthatatlan. A hitelezőtevékenységet korlátozni és ellenőrizni kell. A bankok tőkemegfelelési százalékát (hány százalékot kölcsönözhet) emelni kell. Míg ez régebb 8-10 volt, mára felment 30-40, 80 százalékra. A bankok vezetésének jutalmazásában is változásra van szükség, ami majd visszaszorítja a spekulációs hajlamot. S a hitelezett hotelminőség fokozottabb ellenőrzése is elkerülhetetlen lesz.

(Nagy Vajda Zsuzsa - Barikád)