Önkritikát gyakorolt a pénzügyi válság kapcsán Bank of England kormányzója, Mervyn King.

Recesszió, munkanélküliség, adósságtenger, költségvetési szigor – kulcsszavak a brit gazdaság jelenének jellemzéséhez. Amikor a brit konzervatív-liberális demokrata koalíció a választások megnyerése után gazdasági programot hirdetett, nem ígért könnyű éveket. Igaz, már a választási kampányban sem rejtette véka alá, hogy a britekre nehéz évek várnak, mert a munkáspárti kormány időszakában óriási mértékű adósság halmozódott fel, amelyeket ha nem törleszt ütemesen és kiszámítható módon Nagy-Britannia, akkor könnyen az államcsőd közelébe kerülhet.

Az államadósság mértékét maguk a munkáspárti politikusok sem vitatták, a kampányban eltérés csak abban volt a két fél között, hogy milyen területekkel kezdve és milyen ütemben, milyen megszorító intézkedésekkel kell és lehet ezt az adóssághegyet csökkenteni. Az azóta eltelt időben a feladat nem lett könnyebb, és mivel Európában nem nagyon mutatkoznak a konszolidáció jelei, nincs semmi, ami kívülről húzhatná magával a brit gazdaságot. A szigetországot egyelőre csak az segíti, hogy a font nem tagja az eurózónának, és mint ilyen, legalább harminc százalékot vesztett értékéből az utóbbi másfél évben, aminek persze szintén megvannak a maga buktatói.

A Munkáspárt pedig, immár ellenzékből egyre könnyebben és egyre gyakrabban mondogatja, hogy a kormánynak nem az adósságcsökkentésre, hanem a gazdasági növekedésre kellene összpontosítania. Tekintettel a közelgő olimpiára, egyelőre csak visszafogottan követelik, hogy a kormány hagyjon fel a megszorításokkal, és gyorsítsa a növekedést segítő intézkedéseket, ám az olimpia után, amikor világossá válik, hogy mekkora terhet is jelent, és mekkora számlát hagy maga után ez a világverseny, nyilván felerősödik majd a kormányt bírálók és a növekedés gyorsítását követelők hangja.

A brit jegybank elnöke, Mervyn King mindenesetre a napokban adott interjúban mérsékelt önkritikát gyakorolt, miközben visszautasította, hogy a Bank of England lenne a felelős a brit gazdaság állapotáért. “Utólag visszanézve, a háztetőkről kellett volna tiszta erőből ordítanunk, hogy olyan rendszer épült ki, melyben a bankokat nem hagytuk csődbe menni, akármilyen rosszul működtek, melyben ezek a bankok túl gyorsan nőttek, és túl sok kölcsönt vettek fel, a túl elnéző szabályozás pedig mindezt nem tudta megakadályozni” – mondta a jegybank vezetője.

Az azóta eltelt időben a bank és a kormány is mint valami varázsigát ismételgeti az új jelszót, az új egyensúly megteremtését, a "rebalanszírozást". Vagyis hogy sem az adósságtörlesztést, sem a gazdaságélénkítést nem szabad feladni, a kettőt együtt és egyszerre, valamiféle újfajta egyensúlyban kell megkísérelni végrehajtani.

A napokban erről így beszélt David Cameron kormányfő, amikor a brit gazdaság jövőjéről kérdezték: “Ami most történik a gazdaságunkban, az egy nagyon lassú, bonyolult, aprólékos folyamat, a gazdaság újbóli egyensúlyba lendítése. Mert a növekedés régi modellje, a pénzügy szektorra, az ország déli részére, az eladósodásra építő modell romokban hever, és azt már nem tudjuk újból összerakni. Ami most történik, bár nem olyan gyorsan, mint szeretnénk, az az, hogy legalább a privát szektorban elkezdődött a növekedés. Az ország számára ez a legfontosabb kérdés. Engem is ez hajt előre, hogy újra mozgásba lendítsük a gazdaságot, munkahelyeket teremtsünk a keményen dolgozó embereknek, és garantálni tudjuk, hogy aki keményen dolgozik, akkor az elnyerheti érte a megérdemelt javadalmazást. Nap mint nap ez a feladat hajt engem is előre” – mondta David Cameron.

A brit kormányfő számára külön nehézség, hogy ellenálljon az unió csepülésének, amit pedig a többnyire euroszkeptikus britek mindig szívesen hallanak. Csakhogy az unió nélkül a brit export életképtelen, a brit gazdaság még ennyire sem tudna fejlődni. Nincs tehát más út, mint egyensúlyozni a megszorítások és a növekedés közt átvezető keskeny pallón, és csak remélni lehet, hogy a palló kitart, nem törik el, és a britek nem zuhannak bele a szakadékba.

(Kossuth Rádió)