Az izraeli belpolitikában szokatlan, sőt, drámainak is nevezhető politikai irányváltást jelezve Benjámin Netanjahú izraeli miniszterelnök beleegyezett abba, hogy az 1967-ben vívott hatnapos háború előtti határokról tárgyaljon a palesztinokkal – jelentette az izraeli közszolgálati rádió és a TV2 televízió hétfőn.
Az 1947-es határok
Netanjahú mindeddig nem volt hajlandó elárulni, hogy milyen határvonalakról egyeztetne az izraeli-palesztin béketárgyalásokon. Egy magas rangú izraeli tisztségviselő nem erősítette meg nyíltan, hogy a miniszterelnök most már hajlandó elfogadni tárgyalási alapnak a Ciszjordánia határait ideiglenesen kijelölő 1949-es tűzszüneti vonalat, de közölte, hogy Izrael Barack Obama amerikai elnök javaslatát alapul véve igyekszik új formulákat találni a béketárgyalások újraindítására.
Közel-keleti politikáját felvázolva Obama májusban azt javasolta, hogy Izrael és Palesztina határai az 1967-es vonalakra épüljenek, amelyeket kölcsönösen elfogadott területcserék által módosítanának. Netanjahú akkor dühösen reagált, és leszögezte, hogy Izrael nem vonul ki teljes egészében Ciszjordániából, noha az Egyesült Államok elnökének nem is ez volt a javaslata.
A TV2 csatorna értesülései szerint Netanjahú most alapvetően elfogadja ezt a kerettervet, amelynek alapján Izrael földeket ad át a palesztinoknak cserébe azért a ciszjordániai területért, amelyen a legnagyobb zsidó telepek találhatóak. A hírt egyelőre fenntartásokkal kezelő palesztin tisztviselők közölték, hogy nem kaptak ilyen értelmű javaslatot Izraeltől. A névtelenül nyilatkozó izraeli tisztségviselő nem cáfolta a televízió információit, de nem volt hajlandó megerősíteni sem a részleteket. Mindössze annyit mondott, hogy Izrael nem vonul ki teljes egészében Ciszjordániából.
„Készek vagyunk a keretterv alapján a béketárgyalások újraindítására és elfogadni egy javaslatot, amely Izrael számára nehezen elfogadható elemeket tartalmaz, és nagyon nehéz támogatnia” - mondta az amerikai elnök javaslatát kommentálva.
Ennek egyik oka az – mondta –, hogy Izrael igyekszik rávenni a palesztinokat, hogy mondjanak le saját államuknak az ENSZ-közgyűlésben való elismertetéséről, amit a palesztinok a zátonyra futott béketárgyalások feletti csalódottságuk miatt kezdeményeztek. Amint azt portálunk publicistája, Alex Strauss is boncolgatta korábban, a palesztin kezdeményezés könnyen diplomáciai cunamivá alakulhat Izrael számára. Kétségtelen tény, 1947 óta talán ez az első kedvező széljárás az izraeli politikát ellenzők számára, hogy elérjék akaratukat, egy önálló palesztin államot és visszaszorítsák Izraelt az 1949-es határok mögé. Bár 1967-es területrabló háborúja óta erőszakos betelepítéseket, kibucépítéseket folytató Izrael megváltoztatta az etnikai határokat az általa elfoglalt területeken, a palesztinok földdel való „kárpótlása” olyan ajánlatnak tűnik, amit az egyébként mérsékelt és a radikálisabb Hamásszal nem túl jó viszonyt ápoló Abbász akár el is fogadhat.
A palesztin fél azt követelte Izraeltől a béketárgyalások felújításának fejében, hogy állítsa le a zsidó telepek építését Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben. Netanjahú viszont előfeltételek nélküli egyeztetéseket akar. A napirenden a határok és a zsidó telepek kérdése mellett ott van még az izraeli miniszterelnök azon követelése, hogy a palesztinok ismerjék el Izraelt, mint zsidó államot.
A Ciszjordánia határait kijelölő tűzszüneti vonal az Izrael megalakítását megelőző kétéves háború 1949-es befejeződéséhez fűződik. Ez 1967 júniusáig tartották fent, amikor is Izrael a hatnapos háborúban elfoglalta Ciszjordániát, a Gázai övezetet és Kelet-Jeruzsálemet.
A palesztinok és a világ nagy része (117 ország) az 1967-es háború előtti határokat tekinti a palesztin állam határainak, Izrael viszont mindig fenntartotta azt az álláspontját, hogy az csak tűzszüneti vonal, amely nem mérvadó a határok kijelölésében.
Amint Alex Strauss korábban már pedzegette, az önálló Palesztina ügyének ENSZ elé vitele még akár Izraelnek is kedvezhet, hisz így a palesztin politikai palettán Abbászt erősítik meg, szemben az Izrael elismerésére nem hajlandó Hamásszal. Ráadásul Izraelnek nem sikerült túl jól a palesztin kezdeményezés ellen indított diplomáciai offenzívája, bár az európai államok cionista vezetői zárt ajtók mögött, a négyszemközti beszélgetéseken kiálltak a zsidó állam mellett, ezt az álláspontjukat már egyre kevesebben merik vállalni az elnyomott palesztinokkal szimpatizáló európai közvélemény előtt. A Mavi Marmara elleni terrortámadás, a gázai övezetbe segélyeket eljuttatni kívánó európai és amerikai békeaktivisták titkosszolgálati és diplomáciai eszközökkel (értsd: zsarolás) történő akadályoztatása, a norvégiai merénylet – aminek a kapcsán csak hazánkban feledkeznek el arról a sajtó munkatársai, hogy a tömeggyilkos Breivik kemény Izrael-párti – komoly Izrael-kép rombolást hajtott végre még az olyan liberális és filoszemita körökön belül is, akik eddig a zsidó állam bűneit bagatellizálták.
Ott tartunk tehát, hogy Izrael számára már nem járható út az erőből való diktálás, Amerika saját bajával van elfoglalva, ráadásul Obama elnöknek számtalan érdeke közül a béketárgyalások kikényszerítése lehet az egyik legerősebb – amolyan kecske is jól lakjon, meg a káposzta is megmaradjon elv alapján. S bár Izrael maga mellé tudott állítani néhány országot, ezek diplomáciai ereje bőven hagy kívánnivalót maga után – ilyen állam Magyarország is, aki feltétel nélkül támogatja Izraelt, már-már a seggnyalásig elmenve, ugyanakkor az eredményesség szempontjából a zsidó állam ezzel nem megy túl sokra.
Mi lehet tehát a cél vagy az a közös minimum, amibe a palesztinok, a zsidók és Amerika belemegy? Ismerve a 21. századi politika legfőbb lényegét – a folyamatos szereplést, a médiában való jelenlétet – könnyen megállapíthatjuk: Abbász, Netanjahú és Obama számára jelen pillanatban az ügy minél hosszabbra történő elnyújtása az alapvető érdek. Ebből kifolyólag – egy ENSZ-körüli diplomáciai huzavona néhány fejezete után – könnyen elképzelhető, hogy a felek leülnek majd a tárgyalóasztalhoz. Miért? Abbász meglengetheti várható eredményeit a palesztin választói előtt, akárcsak Obama és Netanjahú, akik országukban egyre alacsonyabb népszerűségnek örvendenek. A „békecsinálás” pedig olyan politikai siker, amivel be lehet seperni jó néhány voksot.
(MTI nyomán, Alexander Strauss)
Kapcsolódó: Lapulnak a diplomaták: egyelőre csak zárt ajtók mögött támogatják Izraelt