A szövetséges országok egymásnak ugrottak, miután a WikiLeaks hírportál negyedmillió amerikai diplomáciai iratot hozott nyilvánosságra. A törökök, a dél-koreaiak, a szaúdiak, a libanoniak Washingtont okolják bonyodalmaikért. A dokumentumok szerint a budapesti amerikai nagykövetségnek az egész hazai politikai és gazdasági életet fel kellett térképeznie.

A most kibontakozó cyberháború az első csapást a világ jelenlegi egyetlen nagyhatalmára mérte. Nem tudni, hogy a megalázáson túl mekkora károkat okozott, milyen ellentámadás várható, hogy milyen változásokat hoz a diplomáciai életben, az internetes szabadság kezelésében. Ha a digitális hadviselés legfontosabb fegyvere a leleplezés, megszégyenítés, a káoszteremtés, akkor ezt az eszközt a WikiLeaks tökéletesen alkalmazta az amerikaiakkal szemben.

A szervezet - amelyet 2006-ban alapítottak kínai, amerikai, európai, ausztrál, dél-afrikai újságírók, matematikusok, high-tech szakemberek Svédországban - a társadalom nyitottságát kívánja előmozdítani azzal, hogy, forrásainak névtelenséget biztosítva, kiszivárogtatott dokumentumokat közöl az interneten. Az új kommunikáció bajnokaként üdvözölt WikiLeaks sok sikert mondhat magáénak, többek között a szcientológia egyház, izlandi, svájci bankok, Sarah Palin amerikai republikánus politikus anyagainak, az iraki és afganisztáni háborúról szóló titkos Pentagon-dokumentumok nyilvánosságra hozatalával. Míg azonban a WikiLeaks az átláthatóság fontosságát hangsúlyozza, szervezeti felépítéséről, székhelyéről, pénzügyi forrásairól - részben persze érthető okokból - semmit sem tudni. Mindez találgatásokra ad okot: kik állhatnak mögöttük, hogy voltak képesek egy világbirodalmat megleckéztetni.

A WikiLeakset a 39 éves ausztrál számítógépes kódfeltörő, Julian Assange testesíti meg, akit egyaránt tartanak a mindenkori hatalommal szembeszálló népi hősnek és Amerika-ellenes baloldali anarchistának. Ha a titkos dokumentumok illegális eltulajdonításával vádolt és nemzetközi körözés alatt álló Assange-t sikerül elfogni, ez a szervezet működésében vélhetően nem okoz változást, mert lesz, aki azonnal a helyére lép.

Az eredeti dokumentumok közlése az átláthatóság, a visszaélések leleplezésének érdekében nagyon is üdvözlendő, de már a nyári Pentagon-iratok közzétételekor is felvetődött a kérdés, hogy a dokumentumok tömeges nyilvánosságra hozatala megfelel-e az objektív hírközlés kívánalmainak. Nem tudni, hogy az anyag milyen elvek szerint áll össze, hogy a kiszivárogtatónak vagy a közreadónak mi a célja a válogatással. Így a nyilvánosság elé tárt anyag könnyen lehet félrevezető, még akkor is, ha csak eredeti dokumentumokat használ. Ekkora mennyiségű irattal a múltban történészek, kutatók foglalkoztak, akik kitartó munkával próbálták az információkat összefüggésbe helyezni, értelmezni. Mindezt sejthette a WikiLeaks is, amikor öt újságot - The New York Times, The Guardian, Der Spiegel, Le Monde, El País - részesítetett abban a kegyben, hogy a szerkesztőségeknek több hónapos előzetes tanulmányozásra átadja a 250 ezer titkos diplomáciai feljegyzést, azzal a feltétellel, hogy egy időben hozzák nyilvánosságra elemzéseiket. Valószínűleg ők is úgy gondolták, hogy értelmezés nélkül az olvasó nem tudja felfogni, mit is lepleznek le.

Manipulált hírek

A diplomatairatok közre adása azonban nem a tisztánlátáshoz, hanem a modern kommunikáció egyik legnagyobb zűrzavarához vezetett. Nem csoda, hogy teret nyertek az összeesküvés-elméletek. Egyesek szerint az amerikai keményvonalasok akartak így leszámolni a diplomácia erejében hívő Barack Obamával, mások az iráni háború előkészítését vizionálják az iráni veszélyt felnagyító dokumentumokban, de akad, aki az anarchiakeltésben egy új világrend kierőszakolásának igényét fedezi fel.

Zbigniew Brzezinski amerikai nemzetbiztonsági szakember azt feltételezi, hogy több nemzetközi szervezet állhat az ügy mögött, amelyek manipulálják a WikiLeakset, hogy lejárassák az amerikai külpolitikát és bizonyos országokat. Eszerint a klasszikus hírszerzési trükköt használva temérdek pletyka, jelentéktelen irat közé rejtették a fontosakat, és célirányosan támadva okoztak kárt, többek között a koreai egyesítési terv kiszivárogtatásával, a kínai és a török kormány lejáratásával. Sokat ártott a WikiLeaks-dokumentáció az olyan Amerika-barát arab vezetőknek is, mint Abdullah szaúdi király vagy Mubarak egyiptomi elnök. Zavarokat okozott, hogy az iratok szerint Amerika képmutató módon támogatta az iráni ellenzéki erők leszámolását, és hanyagolta a palesztinügyet. A libanoni vezetés sem lett népszerűbb azzal, hogy állítólag a 2007-es izraeli-libanoni háborúban a bejrúti kormány adott tanácsokat az izraeli hadseregnek, miként győzhetik le a Hezbollahot. Sikerült egymásnak ugrasztani az ingatag pakisztáni kormányt és a militánsokat, és a destabilizált országban növelni az atomveszélyt. Nem segíti az orosz-amerikai kapcsolatok újraindítását, a leszerelési tárgyalásokat, hogy Putyint maffiózónak nevezték amerikai diplomaták.

Sértegették Merkelt

A külképviseletek dolgozói a rutinszerű jelentéseken kívül kormányokról, pártokról, választásokról egyaránt tájékoztatták az amerikai külügyminisztériumot. A táviratok tartalmának tudatában ugyanakkor egyelőre csak Németország szorgalmazza a berlini amerikai nagykövet cseréjét, mivel a diplomata fantáziátlan politikusnak nevezte Angela Merkel kancellárt. Hogy mennyire őrzi meg egy amerikai diplomata a távolságtartását, mennyire avatkozik be állomáshelye belügyeibe, azt korszaka és országa válogatja. Az ukrán narancsos forradalom amerikai támogatása nem okozhat meglepetést, 2009-ben pedig Bajnai Gordon kitüntette Mark Palmer volt budapesti amerikai nagykövetet, amiért a 90-es évek elejének demokratikus átalakítását segítette Magyarországon. Palmer Washingtonba küldött táviratai még nem nyilvánosak, de tevékenységét - mai szemmel - akár az ország belügyeibe való beavatkozásként el is lehetne ítélni, pedig annak idején az amerikaiak segítsége nagyon is kívánatos volt.

A diplomácia azonban bizonyára óvatosabb lesz ezután - ahogy Anne Applebaum történész, újságíró mondja: "A WikiLeaks feláldozta az őszinte beszédet a szabad véleménynyilvánítás oltárán." Szerinte "rövid időn belül csak diktátorok lesznek képesek arra, hogy őszintén beszélgessenek egymással. Egy orosz vezető megteheti, hogy egy politikailag nem korrekt megnyilvánulást kivetessen az újságokból, egy kínai tábornok soha nem fog senkinek sem nyilatkozni, egy alacsony beosztású iráni katona sem fog kiszivárogtatni semmit, mert tudja, hogy családját megkínozzák majd ezért".

Sebezhető Amerika

Már a WikiLeaks-támadás előtt is többen felhívták a figyelmet az amerikaiak sebezhetőségére egy esetleges cyberháborúban. A kiszivárogtatott dokumentumok is igazolják, hogy Kína, amely képes feltörni amerikai és európai kormányszervereket, s azzal dicsekszik, hogy országában ellenőrzés alatt tartja az internetet, mennyivel előrébb jár a digitális harcban. Az amerikai nemzetvédelmi minisztérium szerint több évbe is beletelhet, míg digitális biztonsági rendszert építenek ki annak a 2400 nethálózatnak a védelmére, amelyet állami alkalmazottak milliói - beleértve a diplomatákat is - használnak szerte a világon.

(HVG)