Az Elesettek Völgyében emelt spanyol polgárháborús (1936-1939) emlékmű kapujánál a három évvel ezelőtt elrendelt törvényi tiltás ellenére összegyűltek szombaton a néhai spanyol vezető, Francisco Franco tábornok (1939-1975) hívei. Két helyi baloldali szervezet tagjai úgyszintén, és csak a szerencsén, a nagy erőkkel felvonuló csendőrökön és persze a kamerákon múlt, hogy nem fajult el jobban a heves szóváltás.
A legtöbb spanyol médium megörökítette a két tábor megemlékezőinek egymás fejéhez vágott sértéseit, miközben mindkét fél a saját jelszavait kiáltozta – Viva Espana!, Viva Franco! Franco 35 éve, 1975. november 20-án hunyt el, és utolsó akarata szerint az El Escorial kolostorától és városától mintegy 9 kilométerre fekvő, 1940-1958 között épített emlékmű bazilikájában temették el. A sors különös szeszélye folytán ugyanezen a napon halt meg a spanyol hazafias párt, a Falange Espanola börtönbe csukott alapítója, José Antonio Primo de Rivera is a spanyol polgárháború elején, 1936-ban.
A két tábor az El Escorialba vezető országút két oldaláról sértegette egymást. A Francóra emlékezők a Falange himnuszát énekelték (Cara al sol, Arccal a nap felé), a másik oldal pedig a második spanyol köztársaság vörös, arany és égszínkék lobogóját lengetve kiáltozta, hogy robbantsák föl vagy döntsék le az emlékmű hatalmas keresztjét. A Franco-hívek végül 35 perc után elmentek, utána az egyik komcsi szervezet vezetője, José María Pedreno felolvasta közleményét, amelyben úgy fogalmazott, hogy „Európában ez az egyetlen emlékmű, amelyik hirdeti a fasizmust”. Pedreno továbbá követelte, hogy a családtagok vigyék el innen Franco és Primo de Rivera holttestét.
A szombati esemény előzménye, hogy a múlt héten az emlékmű mögött épült bencés kolostor szerzetesei tiltakoztak, amiért megtiltották a turistáknak a műemlékbe való belépést. Ez a kormánydöntés azért érintette érzékenyen őket, mert döntő mértékben a műemlék látogatóiból tartják fenn magukat és az emlékművet.
(MNO korrigálva)