Izrael, amely széles körben elfogadott feltételezések szerint a világ hatodik államaként tett szert nukleáris fegyverekre, szakértők becslése szerint 100 és 300 közötti atomrobbanófejjel rendelkezik.

A szándékos kétértelműség doktrínájától vezérelve a zsidó állam soha nem erősítette meg, de nem is cáfolta, hogy atomfegyverei vannak. Izrael nem írta alá a nukleáris fegyverek elterjedését akadályozó atomsorompó egyezményt, ami végül is mindegy, mert fittyet hány azokra is, amelyeket aláírt (ahogy nem tart be egyetlen ENSZ-határozatot sem).

Az izraeli atomarzenál létezését a legnagyobb titoktartás övezte. A legfőbb információforrásnak Mordeháj Vanunu egykori izraeli atomtechnikus bizonyult, aki még 1986-ban fedte fel a nyilvánosság előtt az izraeli katonai atomprogram részleteit. A marokkói születésű Vanunu 1976 és 1985 között dolgozott a dimonai atomerőműben, és a The Sunday Times című brit lapban tálalt ki. Külföldi szakértők a Vanunu által nyilvánosságra hozott adatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a zsidó terrorállam a világ egyik legjelentősebb nukleáris arzenálját tudhatja magáénak.

Az izraeli atomprogramot David Ben Gurion, a zsidó állam megalapítója és első miniszterelnöke indította el az 1950-es években Franciaország segítségével. Központja a déli Negev sivatagban fekvő dimonai atomerőmű. Simon Peresz jelenleg államfő volt az építtető, akkor még a védelmi minisztérium főigazgatójaként. Az izraeli atomprogramról csak egyetlen egy alapos tanulmány készült; szerzője, Avner Cohen szerint Izrael 1967 májusában szerelte össze első nukleáris fegyvereit.

A londoni székhelyű Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete (IISS) úgy becsüli, hogy Izrael már akár kétszáz robbanótöltettel rendelkezhet. A brit Janes Information Group katona- és biztonságpolitikai elemző csoport szerint kétszáz és háromszáz közé tehető az Izrael birtokában lévő atomrobbanófejek száma. A Kezdeményezés a Nukleáris Fenyegetettség Csökkentéséért (NTI) nevű amerikai nem kormányzati szervezet nemzetközi elismertségnek örvendő szakértői úgy vélik, hogy száz és kétszáz között lehet az izraeli robbanófejek száma.

Az IISS szerint Izrael rövid és közepes hatótávolságú, föld-föld osztályú rakétáival (Jerikó-1 és Jerikó-2) tudná célba juttatni az atomtölteteket. A Janes úgy tudja, hogy a Jerikó-2 hatótávolságát az eredeti 1500-ról 4500 kilométerre növelték, és 2005 óta már létezik a rakéta hosszú, 7800 kilométer hatótávolságú változata, a Jerikó-3. Emellett a légierő F-16-os harci gépeit is fel lehet szerelni atomrakétákkal. Izrael az 1990-es évek végén szerzett be három darab Delfin-osztályú tengeralattjárót, amelyek a Janes szerint képesek atomtöltet hordozására is alkalmas Harpoon típusú szárnyasrakéták indítására.

Külföldi szakértők szerint Izrael nemcsak hadászati, de harcászati atomfegyverekkel is rendelkezik. Egyes elemzők úgy gondolják, hogy Izrael atomarzenáljának jelentős része (vagy akár az egész is) nincs összeszerelt állapotban, de pár nap alatt teljes mértékben működőképessé tudják tenni.

(MTI nyomán)