Dáni Ájálon izraeli külügyminiszter-helyettes hivatalába rendelte a török nagykövetet, majd megalázásképpen nem nyújtott neki kezet, jóval alacsonyabb kanapéra ültette és a tárgyalóasztalra kizárólag izraeli zászlót tetetett.
Dáni Ájálon (balról) és a „mélytörök”
Friss: Ankara nem hagyja megalázni magát a zsidók által: hazahívnák a tel-avivi nagykövetet
Egy izraeli Közel-Kelet szakértő szerint ezt a primitív eljárást sokszor ráolvassák még a zsidók fejére.
Elképesztően kis stílű, valamilyen megfejthetetlen törzsi beidegződéstől vezérelve, s a modern diplomáciai kapcsolatok terén páratlan eseményre került sor Jeruzsálemben. Dáni Ájálon izraeli külügyminiszter-helyettes hétfőn hivatalába kérette Ahmet Oguz Celikkol Tel Avivban akkreditált török nagykövetet. Pontosabban, nem a tel-avivi Kirjá nevű városrészbe, vagy a jeruzsálemi külügyminisztérium épületébe, hanem az izraeli parlamentbe, a kneszetbe. Gondoljuk, azért, hogy még nagyobb legyen a török nagykövet nyilvános megalázása körüli fölhajtás.
Dáni Ájálon külügyminiszter-helyettes – akit nemrégiben Londonban Moszád-ügynökök vettek körül, nehogy az angolok letartóztassák háborús bűnök elkövetése miatt – hétfőn azért rendelte hivatalába a török nagykövetet, mert aznap Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök a Szá'ád el-Harírí libanoni kormányfővel közösen tartott ankarai sajtótájékoztatón kimondott egy-két igazságot Izrael visszatetsző cselekedeteiről. (Erdogan megnyilatkozásaira később még visszatérünk – J. K.)
De amint azt annak idején Golda Méír, néhai miniszterelnöktől a gojok megtanulhatták, aki bírálni merészeli Izrael politikáját, az antiszemita. S teljesen mindegy, hogy a bírálat helyén való, vagy nem. A tel-avivi török nagykövet hétfőn pontosan ennek a bosszúálló, mások igazát nem szívlelő zsidó szokásnak az áldozata lett.
A zsidók magasabban ülnek (balról)
Ahmet Oguz Celikkol török nagykövet megalázásának sorozata azzal kezdődött, hogy az őt hivatalába berendelő izraeli külügyminiszter-helyettes szobájába lépve az ott várakozó fotósok azt kérték, hogy az ilyen alkalmakkor szokásos módon a két politikus fogjon kezet egymással. A zsidó külügyminiszter-helyettes azonban látványosan visszautasította a török diplomata kinyújtott kezét, miközben a jelenlevő fotósoknak félhangosan, héberül ezt sziszegte: „A lényeg az, hogy mindenki lássa, hogy alacsonyabban ül, mint mi. S azt látni kell, hogy a tárgyalóasztalon csak egy zászló van, és hogy nekünk nincs kedvünk mosolyogni.”
S amint az a mellékelt fölvételen is jól látszik, a fotó jobb oldalán egyedül üldögélő, arcára zavart mosolyt erőltető török nagykövettel szemben fagyos és haragos ábrázattal feszítő zsidók valóban magasabban ülnek. Később derült ki: Dáni Ájálon előzőleg utasította beosztottait, hogy a török nagykövetnek alacsonyabb kanapét tegyenek be a tárgyalóasztal mellé.
A fölvételen az is látható, hogy a tárgyalóasztalra valóban csak egy zászló van kitéve, az izraeli. Úgy látszik, ez az utóbbi durva tapintatlanság bevett zsidó szokás. Néhány hónappal ezelőtt, amikor Bajnai Gordon Jeruzsálemben járt jelentéstételre, Simon Peresz hivatalában két zászló volt ugyan, de mindkettő Dávid-csillagos. Bajnai és díszes társulata mindezt persze nem tette szóvá. Őket ez egyáltalán nem zavarta.
Bajnai és Peresz Jeruzsálemben. Csak izraeli zászlók voltak
Roí Náhmiász újságíró, a Közel-Kelet kitűnő szakértője a Jediot Áháronot című napilapban ma megjelent hírmagyarázatában megjegyzi: Dáni Ájálon külügyminiszter-helyettes fotósoknak sziszegett szavait még sokszor idézik majd a Közel-Keleten, mert ez az eljárás rendkívül nagy sértésnek számít az iszlám kultúrájában.
Júszef el-Kudszi – Kuruc.info