Egy, csak egy legény van talpon Csehországban, és úgy hívják, hogy Vladimir Stwora. A kanadai-cseh kettős állampolgárságú férfi ellen hosszú hónapok óta folyik a hajsza. A bűn pedig, amit elkövetett, nem más, mint hogy lefordított és az interneten közzétett egy írást, amely kétségbe vonja az úgynevezett holokauszt hivatalos történetét.

Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy egy cikk lefordításáért vagy megírásáért bárkit beperelhetnek, végtére is Orwelliában élünk, ahol létezik a gondolatbűn fogalma. Ugyanakkor a jogállamiság teljes felszámolása egyelőre még nem sikerült. Wladimir Stworát ugyanis december 9-én egy cseh bíróság felmentette az ellene emelt vádak alól. A törvényszék indoklása mindamellett mélységesen jellemző: a cseh-kanadai kettős állampolgárságú férfit azért nem lehetett elítélni, mert nem sikerült rábizonyítani, hogy a cikk lefordításával a célja a „holokauszt tagadása” lett volna. De hát az Isten szerelmére, ha bármi is lett volna a célja, milyen alapon lehetne elítélni egy valódi jogállamban?

Na de hagyjuk ezt a jogállamosdit. Annál is inkább, mivel az ítélet még nem jogerős, a bíróságok pedig Csehországban sem függetlenek. A kérdés nem az, mi jogszerű meg alkotmányos, és mi nem, hanem az a kérdés, mit kell tennie Csehországnak azért, hogy ne nézzenek rá ferde szemmel a cionisták. Az ügyész egyébként sem nyugodott bele a mostani ítéletbe, így hát az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé kerül. Korábban született már egy bírósági határozat az ügyben: első fokon 10 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték Wladimir Stworát, aki azonban fellebbezést nyújtott be a cseh alkotmánynak és az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának is szögesen ellentmondó bírósági döntés ellen.

Stwora a „bűnt” még 2007 júliusában követte el, amikor is a "Holocaust and its Four-Million Variant" (A holokauszt és a négymillióféle változata) című angol nyelvű cikk cseh fordítását közzétette a saját weboldalán. Az államügyész a per során azzal érvelt, hogy a nyilvánosságra hozott szöveg megkérdőjelezi a hatmilliós zsidó áldozati számot, valamint a megsemmisítő táborok és a gázkamrák létét. Stwora ezzel szemben bátran kijelentette: nem érzi magát bűnösnek, és teljesen abszurdnak tartja az ellene emelt vádakat. Alighanem ügyvédjének tanácsára azzal védekezett, hogy a lefordított cikk egyáltalán nem kérdőjelezi meg a holokauszt „tényét”, hanem csupán bizonyos megoldatlan kérdésekre és a hivatalos holotörténet ellentmondásaira irányítja az olvasó figyelmét. De hát a cionisták félnek a holokauszt „megoldatlan kérdéseinek és a hivatalos történetírás ellentmondásainak” a boncolgatásától is, mert az ilyesmi rájuk nézve aligha végződhet jól. A bátor cseh férfi azt is elmondta az inkvizíció bírái előtt, hogy azért fordította le és tette közzé a cikket, mert szerette volna, ha az úgynevezett holokauszt kérdéséről vita kerekedik. Pedig alapvető történelmi tanulság, hogy a hatalom birtokosai igen csak ritkán hajlandók megvitatni annak a vallásnak az alaptéziseit, amelyek az uralmuk alátámasztására szolgálnak.

Perge Ottó – Prague Monitor nyomán

Szervusztok, kurucok!

Érdekes volt (a többi mellett, természetesen) a Stwora-perről szóló híretek. Ez már egy kissé közelebb van hozzánk földrajzilag is...

Érdekelt, hogy mégis mi ez a nagy bűn, miféle cikkről van szó. Nos, nem kellett soká keresni, és mivel nem hosszú, úgy gondoltam, lefordítom.

Ami érdekes: ez egy meglehetősen semmitmondó cikk. Nem a témájára értem természetesen, hanem arra, hogy szinte semmi konkrétum sincs benne, legalábbis forráshivatkozással. Így aztán valószínűleg senki sem venné komolyan. Legalábbis hírügynökségeknél leginkább a "színesek" rovatban jelenne meg egy hasonló stílusú cikk. Mert nem félne tőlük senki. Kivéve azok, akikről szól!

Mi lesz itt, ha egyszer komolyabb, tartalmasabb vizsgálatokra is sor kerül?

Áldott, békés karácsonyt kívánok Nektek! - írja olvasónk. Ezúton is köszönjük a fordítást és a jókívánságokat.

A holokauszt és a négymillió változat

Hogyan fog emlékezni a világ a holokausztra? Történelmi horrorként vagy történelmi megtévesztésként? Attól függ, hogy a nemzetközi cionizmus uralja-e majd a történelmet vagy sem.

Évtizedeken keresztül a legtöbb ember igaznak fogadta el a holokausztot. Voltak kételkedők, az internetes keresőprogramok, például a Google vagy a Yahoo cikkek ezreit idézték, melyek vagy erősítgették, vagy kételkedtek benne. Ennek azonban vége. Mint a tömegmédiát, a keresőprogramokat is most már teljes mértékben a cionisták felügyelik. (Honnan veszik rá a pénzt?) Egy cunami söpört végig a keresőprogramokon, a cionista oldalak kivételével mindent kitörölve, s egyetemesen állítva, hogy 6 millió zsidót mészároltak le a „náci haláltáborokban” 1940 és 1945 között, továbbá hogy minden kérdezősködő antiszemita. Miért érezte szükségesnek a cionizmus a keresőprogramok megtisztítását? Vajon sérülékeny a holokauszt? Mi az igaz történet?

Manapság a cionizmus azt állítja, hogy 1940-ben 17 millió zsidó élt, míg 1945-ben 11 millió, tehát 6 millióan vesztek oda. Ezt látod mindenhol az iskolákban, a filmekben, a televízióban, a rádióban, az újságokban, a történelemben, az irodalomban, valamint emlékművek és emlékhelyek ezrein a cionista világ minden részén. S most már az interneten is. Figyeljük meg, hogy ez a szám változatlan maradt majdnem fél évszázadon keresztül.

Azt is ki kell mondani, hogy a „zsidók” szó ebben a cikkben elsősorban az ázsiai kazárok nemzetségére vonatkozik, akiket Benjamin Franklin „ázsiaiaknak” nevezett. Európában és Amerikában manapság a kazárok adják a „zsidók” többségét (v. ö. Benjamin Franklin). S a kazárok többsége cionista.

A modern cionizmus egy nagyon jól szervezett politikai mozgalom, nem vallás. A „létráján” a világuralomra összpontosít, és rendkívül jól finanszírozott. S a holokauszt a szíve és a lelke. Az 1800-as években kezdődött Rothschild támogatásával, és saját országot követelt magában Palesztinában. 1916-ban Anglia ezt megígérte a Balfour-nyilatkozatban, amit Rothschild és Brandeis készítettek elő, hogy belerántsák az USA-t az első világháborúba Anglia oldalán, de nem sikerült. A második világháború után a holokauszt iránti egyetemes szimpátia arra indította a nemzeteket, hogy Palesztina egy részét átadják a cionistáknak. A holokauszt létrehozta a holokauszt iparát is, melyben százmilliárdokat gyűjtöttek az „áldozatoknak”, a leszármazottaiknak, valamint Izraelnek, ad infinitum. Végül, a holokauszt valószínűleg a történelem legnagyobb bunkósbotja. S a nemzetközi cionizmust semmi sem állítja meg a holokauszttal kapcsolatos összes vizsgálat vagy kérdés szétzúzásában. De mi a problémájuk?

A Wikipéda jól ismert enciklopédia az interneten, és szimpatizál a holokauszt-iparosokkal. Mégis, a „holokauszt” címszavú cikke összevetése a „haláltáborok” címszavú cikkeivel nagy problémákat vet fel. Valamennyien hallottunk Auschwitzról, Buchenwaldról, Dachauról, Treblinkáról stb.- nevek, melyek még ma is félelemmel és borzalommal reszkettetnek meg, köszönhetően a cionista média folytonos ismételgetéseinek és erősítgetéseinek. Van azonban sok más tábor is: Bergen-Belsen, Belzec, Chelmno, Jasenovak, Majdanek, Sobibor, Sachenhausen, Sangerhausen, Flossenburg, Grini, Klooga, Landsberg-am-Lech, Flöha, Oranienburg, Hamburg-Neuengamme, Mauthausen, Natzweiler, Ravensbrück, Maly Trostinets és Theresienstadt. A legtöbb információ a cionista becsléseken, dokumentumokon alapszik, nagyon kevés konkrét bizonyítékkal.

A Wikipéda szerint 3,8 millió ember halt meg az alábbi „kivégzőtáborokban… 80-90 százalékuk zsidó, vagyis a zsidók felét a holokausztban gyilkolták meg:

Auschwitz: 1.4 millió haláleset X 85%: vagy 1.2 millió zsidó
Treblinka: 870,000 haláleset X 85%: vagy 740,000 zsidó
Belzek: 600,000 haláleset X 85%: vagy 510,000 zsidó
Jasenovak: 600,000 haláleset X 85%: vagy (néhány zsidó)
Chelmno: 320,000 haláleset X 85%: vagy 272,000 zsidó
Majdanek: 360,000 haláleset X 85%: vagy 306,000 zsidó
Sobibor: 250,000 haláleset X 85%: vagy 212,000 zsidó

Mikor azonban a Wikipéda cikkeit olvassuk az egyes táborokról, jelentős eltérések kezdenek mutatkozni, amint az alábbi kivonatokból is kiderül.

1989-ben Auschwitz korrigálta az emlékműveit és csökkentette a halálesetek számát 4 millióról 1,1 millióra. A teljes 6 milliós szám azonban soha nem változott (amit „megtakarítottak” Auschwitznál, azt ráírták más táborokra). A Nemzetközi Vöröskereszt és a részletes német halálozási feljegyzések viszont megmutatják, hogy összesen csak mintegy 150,000 haláleset történt Auschwitzban, amelyből 30,000 volt zsidó. A Wikipéda figyelmen kívül hagyja, vagy elveti ezeket a feljegyzéseket (v. ö. a fenti 1,2 milliós adattal).

Treblinkában a The Höfle Telegram 713,555 zsidó áldozatot említ 1942. december végéig. Az 1943-as szállítmányok hozzáadásával, amelyek Jicák Arad könyvében vannak felsorolva, valaki eljuthat a 800,000-es számig (v. ö. a fenti 740,000-es adattal).

Belzekben legfeljebb 434,500 zsidót gyilkoltak meg (v. ö. a fenti 510,000-es adattal).
A Jasenovaci Emlékhely 69,842 nevet jegyez fel az áldozatok közül: 39,580 szerb, 14,599 cigány, 10,700 zsidó, 3,462 horvát, valamint néhány más nemzetiség. (A világ első számú tekintélye a holokauszt áldozatait illetően, a Jad Vasem Központ 600,000-et állít).

A Chelmno táborban legfeljebb 152,000 embert gyilkoltak meg, főleg zsidókat a lódzi gettóból (v. ö. a fenti 272,000-es adattal).

A Majdaneki Állami Múzeum hivatalos adatai szerint 300,000 bentlakója volt a tábornak, több, mint 40%-uk zsidó. A Majdaneki Múzeum legutóbbi kutatásai szerint az áldozatok száma 78,000 volt, ebből 59,000 zsidó (v. ö. a fenti 306,000-es adattal).

Legfeljebb 250,000 embert gyilkoltak meg Sobiorban. Az áldozatok legnagyobb része zsidó volt Lengyelországból.

A többi helyszíneken felsorolt áldozatok száma nem közelíti meg a további 3,8 milliót, még kevésbé a 80-90%-nyi zsidót. Néhány példa:

Az összes haláleset Buchenwaldban a feltételezések szerint 56,545, zsidókat alig említenek.
Bergen-Belseben a feltételezések szerint 50,000-en haltak meg, közülük 35,000-en tífuszban 1945 első hónapjaiban.

A sachsenhauseni körülbelül 30,000 háborús áldozat közül a legtöbben orosz hadifoglyok voltak.
Maly Trostenetsben a Jad Vasem pillanatnyilag 65,000 halálesetet feltételez, míg Christian Gerlach német történész a halálesetek számár 40,000-60,000 közé teszi, közülük a legtöbben zsidók Minszkből.
Ravensbrückben mintegy 30,000-40,000 asszony és gyermek halt meg, a legtöbben lengyelek, zsidók csak kevesen.

Különböző történészek a halálesetek számát Mauthausen, Gusen I, Gusen II, Gusen III négy fő táborában 55,000-60,000 közé becslik.

Dachauban mintegy 200,000 foglyot tartottak, hozzávetőleg a harmadrészük volt zsidó. 32,099 fogoly halt meg a feltételezések szerint a táborban, valamint további majdnem 10,000 a kiegészítő táboraiban, elsősorban különféle betegségekben.

A dachaui táblákon most az áll, hogy a helyiségeket soha nem használták gázkamraként bárki meggyilkolására. Valójában nincs semmi bizonyítéka annak, hogy bármely „haláltáborban” használtak mérges gázt, gázkamrát, vagy gázkemencéket a gyilkolásra. A Wikipéda mégis zsidók millióit említi, akiket minden egyes táborban olyan gázkamrákban öltek meg, melyek több ezer embert voltak képesek egyszerre befogadni. Ez szükséges a halálesetek számáról történő számadáshoz: „az európai zsidóság 75%-a”.

A Wikipéda azt is kijelenti, hogy 11 millió ember halt meg a „haláltáborokban”, majdnem ugyanannyi nem zsidó, mint amennyi zsidó. Miképpen egyeztethető ez össze azzal az állítással, hogy a halálesetek 80-90%-át a „haláltáborokban” a zsidók tették ki? A nem zsidók milliói egyszerűen eltűntek. Végül a Wikipéda kijelenti, hogy az első hitelt érdemlő adatok a „haláltáborokról” 1944-ben a partraszállás idején jutottak el nyugatra, míg a holokauszt-ipar még mindig próbál kártérítéseket kikövetelni Amerikából, amiért nem avatkozott be korábbi időpontban az európai háborúba a zsidók oldalán.

Fontos objektív tanulmány, amit elhallgatnak, a Nemzetközi Vöröskereszt 1948-as jelentése, mely a szervezet azon második világháborús (1942-1945) tevékenységéről szól, amit a német hatóságok által fenntartott táborokban végeztek. Megengedték nekik, hogy több, mint egymillió adag ételt, ruhát és gyógyszert vigyenek a foglyoknak. Kijelentették, hogy a tevékenységüket nem a németek akadályozták, hanem a szövetségesek blokádja Németországgal szemben, valamint hogy Németország szörnyű helyzete a háború utolsó hónapjaiban „a szövetségesek barbár légi háborújának” (a szőnyegbombázásnak) a következménye. Azt is kijelentik, hogy a „mintegy hárommillió európai zsidó” legnagyobb része teljesen elkerülte az internálást. 3 milliót mondtak? (Úgy látszik, a zsidók nagy számban vándoroltak ki Európából az 1930-as években Amerikába, majd az 1940-es években Izraelbe.) Semmiféle említés sincs azonban népirtásról, gázkamrákról, halálos fürdőkről, mérges gázról stb. – pont az ellenkezője.

A második világháborúról Churchill és Eisenhower által írt vaskos könyvekben egy szó sem esik a náci „haláltáborokban” történt zsidó népirtásról.

Képzett mérnökök vizsgálták meg a „haláltáborokat”, és kijelentették, hogy a helyiségek fürdők voltak, és nem lehetett gázkamraként használni azokat, a feltételezett „halálok” pedig lehetetlenségek. Őket bebörtönözték.

A nürnbergi bíróság a gyűlölet színháza volt, amit cionisták hangszereltek a londoni egyezmény alatt. A tanúvallomásokat kínzással kényszerítették ki. A német tábornokokat az ágyék folyamatos verésével kasztrálták.

1933-ban Samuel Untermeyer azt mondta, hogy a világban 14 millió zsidó él. 1940-re ez felment 17 millióra (bámulatos faji termékenység), majd lecsökkent 11 millióra 1945-re a holokauszt miatt. De egy 1948-as cikkben Hanson Baldwin, a New York Times háborús szakértője azt állította, hogy a világon 15-17 millió zsidó él, majdnem ugyanannyi, mint 1940-ben.

A korábbi demográfusok azt állították, hogy 14-15 millió zsidó élt a „holokauszt” idején. Manapság kevesebb, mint 14 millió van, nagyjából ugyanannyi, mint 1933-ban. Ennek majdnem a fele most az Egyesült Államokban, kétszer annyi, mint 1920-ban.

Így magyarázza a Wikipéda az eltéréseket:
„A tagadók gyakran használják a ’négymillió változatot’ lépcsőfokként az továbblépéshez… ahhoz az elképzeléshez, hogy a holokauszt a [cionista] összeesküvés által terjesztett megtévesztés. Abban reménykednek, hogy sikerül a történészek hitelét lerontani azzal, hogy látszólag egymásnak ellentmondóknak állítják be őket. Bárki megkérdezheti, miféle történészekről beszélnek, miután majd mindegyik figyelemre méltóan következetes volt a nagyjából egymillió halálesetet becsülve. Röviden, a tagadók minden lármája a ’négymillió változatról’ megtévesztő próbálkozás, mely arra irányul, hogy az olvasójukat becsomagolják a megtévesztés hálójába, ami a publikált történelem legelemibb tanulmányozásával is elvethető.”

Akkor viszont miért használják még mindig a cionisták a 6 milliós számot, tudván, hogy az „megtévesztő”? Nem zsidók milliói is meghaltak. A számoknak semmi értelme. Vajon a cionisták attól félnek, hogy a kutatások kimutatják, hogy holokauszt nem is volt soha, és ezért állnak ellen makacsul a kutatásoknak? Olyan ez, mint a Cion bölcseinek jegyzőkönyve. 1930-ban egy svájci bíróval (Meyer) kimondatták, hogy a Jegyzőkönyv hamisítvány, a fellebbezés során azonban az ellenkezője bizonyosodott be. A cionizmus mégis azt állítja mindmáig, hogy a Jegyzőkönyv hamisítvány. A „megtévesztés hálója” világosan cionista.
Egy cikk szerint: „A második világháborús vérontás meghaladta az első világháborúsat. Egyedül a német háborús veszteségeket 7 millióra becsülik, ennek mintegy fele a csatákban estek el. Lerombolt, szétvert és megszállási zónákra osztott sokkal kisebb Németország maradt 1945-ben, nagyjából az 1910-es évnek megfelelő lélekszámmal.” (Az orosz veszteségek felmérhetetlenek voltak, az vitte el a német hadsereg veszteségeinek oroszlánrészét.)

A háború után még több millió német halt meg az éhezés és a betegségek következtében a szétrombolt társadalomban, továbbá 1,5 millió német katona halt meg Eisenhower andersonwilleihez hasonló haláltáboraiban a hírhedt és barbár Morgenthau Baruch-terveknek megfelelően. Az amerikai katonák akkor ugyanúgy, mint az első világháborúban, de manapság is, a cionista gyűlölet és kapzsiság öntudatlan tőrjei voltak. Figyeljük meg, hogy az európai szövetséges hadsereg főparancsnokai, Eisenhower és Clark, zsidók voltak.

A cionistákat szemlátomást semmi sem állítja meg, hogy szét ne zúzzanak mindenféle, a holokauszttal kapcsolatos kutatás minden lehetséges eszközzel. A kezük bámulatosan messzire elér és a fanatizmusuk is bámulatos. „Millió szemük” van, melyek mindent és mindenkit figyelnek (v. ö. a Jegyzőkönyvvel). Mitől félnek? Vajon a holokauszt „kártyavár”? Ha megbukik, vele bukik a cionizmus, Izrael és a jól jövedelmező holokauszt-ipar. S dacára a cionista médiamonopólium kikötéseinek, az emberek mindenütt elkezdtek ráébredni a csalásaira.

Akkor fog a cionista kor és a Jegyzőkönyv káosza együtt az állandó háborúival, a pánikjaival, a szegénységgel, a depresszióival, a forradalmaival, az agresszióival, a bérgyilkosságaival, a hamis zászlóival, a monopóliumaival, a bűneivel és népámításával véget érni. Az emberiség mészárlása véget ér, és a béke fog uralkodni.

Terjeszd ezt minden internetes oldalon, fórumban és üzenő-falon. Szükséges a holokauszt objektív felülvizsgálata, amely mentes Franciaország, Anglia és Amerika befolyásától. Az AIPAC (American Israeli Public Affairs Committee) most minden kongresszusi képviselőjelölttől megköveteli, hogy esküdjön föl a cionizmus iránti hűségre. A cionisták abszolút uralják Washingtont (de Londont és Párizst is). Soha nem volt még nép a titkosrendőrség ekkora hadseregeivel. Hol van a mi hűséges katonaságunk? A világ csodálkozik!

Az emberek soha nem lehetnek biztonságban a zsarnokságtól, ha semmiképpen sem lehet azt elkerülniük, míg teljesen alá nem kerülnek. Ezért nemcsak jogukban áll kikerülni alóla, de jogukban áll megakadályozni is azt. John Locke.

D. Cassidy