Németország a közép- és kelet-európai államok szempontjai elé helyezte saját nemzetállami érdekeit azzal, hogy megállapodott Oroszországgal a térséget elkerülő Északi Áramlat gázvezeték kiépítéséről – írja Alexandros Petersen energetikai szakértő a New York-i napilap véleményrovatában. A vezeték kiépülése után Moszkva könnyen zsarolhatja majd a volt szocialista országokat. Dőlttel a kommentárunk.
Az amerikai lap publicistájának cikkéből kitűnik, hogy a szerző nem igazán ismeri a vén kontinens viszonyait, ám minket leginkább az érdekelne, hogy mit szól mindehhez Orbán Viktor? Igen, az a Viktor, aki jó barátja és politikai partnere Merkelnek, és aki különböző belpolitikai megfontolások és atlantista kötelezettsége miatt rendre kiállt a Nabucco terve mellett, nemegyszer kínos pillanatokat okozva hazánknak ezzel, például amikor az orosz nagykövetnek szólt be a diplomáciában szokatlanul durva hangnemben. (Megjegyzem: nem ártana, ha a nemzetközi színtéren a Nabucco érdekeiben kifejtett küzdelemben tanúsított keménységéből itthon is megtapasztalhatnánk valamit.)
Az oroszbarát német baloldal kezdettől fogva támogatta a Balti-tenger alatti Északi Áramlat gázvezeték kiépítését, amelyet kritikusai az 1939-es, Kelet-Európa felosztásáról is döntő német-szovjet megnemtámadási egyezményre utalva Molotov-Ribbentrop vezetékként emlegetnek. Petersen szerint nem is alaptalanul, hiszen a jövőre induló építkezés befejezése után a Németországba irányuló orosz gázszállítás közvetlenül, a közép- és kelet-európai volt szocialista országok megkerülésével is megvalósulhat, ami rendkívül hátrányosan érinti a térség országait. Az Északi Áramlat elkészülte után Oroszország könnyen sakkban tarthatja a szovjet befolyási övezethez tartozó államokat, hiszen a gázszállítások leállítása akkor már nem veszélyezteti majd a nyugat-európai ellátást.
Ez tény, ám egy apró részletről megfeledkezik a szerző: a kelet-európai államok számára mentőövként lefestett Nabucco-projektet még nem veszélyezteti az Északi Áramlat. Legalábbis, ennek ellenkezőjét még nem jelenthetjük ki teljes bizonyossággal. Ugyanakkor az oroszok továbbra is tervezik a Nabucco vetélytársaként jegyzett Déli Áramlat megépítését, olyan stratégiailag fontos államokat nyerve meg ezzel maguknak, mint Örményország, Szerbia, vagy ezekhez hasonló sikereket könyvelhetnek el a közeljövőben Törökország viszonylatában is.
Az energiapolitikai szakértő szerint sokan remélték, hogy Angela Merkel újragondolja a német politikát, és nagyobb tekintettel lesz az Unió keleti tagállamainak érdekeire, mint elődje, Gerhard Schröder (aki leköszönése óta a Gazprom alkalmazottjaként az Északi Áramlatot építő cég igazgatótanácsának elnöke).
A cikk fenti mondata egy nagy halom csúsztatás tulajdonképp. Schröder sem volt tekintettel térségünk országaira, de amúgy meg miért kellett volna így tennie? A német államfő, a német kancellár és a német kormány tagjai úgy általában Németország érdekeit kövessék, mint ahogy a magyar kormány tagjai Magyarországét stb. Azonban még ez sem igaz: az E-On Schröder idejében vetette ki hálóját térségünkre s vált a legellenszenvesebb multik egyikévé. Igazán nem „vádolható” azzal, hogy a német kormány bármiféle óhajának megfelelve humánus üzletpolitikát folytatott volna, mint ahogy mai napig sem teszi azt. Angela Merkel valóban újragondolta a német energiapolitikát, mely alapvetően két pillérből áll az ő elgondolásában: Németországnak minél több lábon kell állnia, azaz a lehető legtöbb beszerzési forrás megteremtésére kell koncentrálnia. A másik pedig, hogy az alternatív energiák elterjedése terén kormányzati segítséget nyújt a német állampolgároknak és vállalkozóknak, így járulva hozzá az energiafüggőség csökkentéséhez. E két energiapolitikai elgondolást mi, magyarok is magunkévá tehetnénk, azonban a kormányrúdra várakozó Viktornak is fel kellene fognia: ez nem az a kérdés, ahol hazánk egyértelmű elkötelezettséget vállalhat bármely külföldi projekt, szolgáltató, cég, kormány elképzelései mellett.
(The Wall Street Journal, Glóbusz nyomán, Geyer)