November 4-én Mohamed El-Baradei, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség igazgatója kijelentette: az iráni Kumban található atomlétesítmény üzembe helyezése - melyről Teherán szeptember 21-én tájékoztatta a nemzetközi szervezetet - egyáltalán nem ad okot semmiféle aggodalomra. Ezek után főhetett a cionisták feje, hiszen hosszú évek óta képtelenek kézzelfogható bizonyítékokkal előállni az iráni atomprogram létét illetően.
De nem is ez a lényeg. A zsidó állam és a cionisták uralma alatt álló washingtoni kormányzat mindenképpen le akar számolni az iszlám köztársasággal, amely nem hajlandó feladni függetlenségét és szabadságát. Mi több, támogatja azokat a népeket a muzulmán világban, amelyeket az Izraeli Egyesült Államok leigázott és terrorizál. Mármost, világunk alaptörvénye: aki a cionista világuralommal szembe mer szegülni, azt megsemmisítik. Az iráni atombombával kapcsolatos hazug propaganda azt a célt szolgálja, hogy Tel-Aviv és Washington lehetőleg minél több csatlós országot sorakoztasson föl a perzsa állam elleni támadás idejére. A háború megindításához természetesen valamilyen ürügyre is szükség van, hiszen a közvélemény támogatását is célszerű megnyerni az agresszoroknak.
Azonban egyre kevesebben hiszik el a zsidóknak, hogy a „fanatikus mullahok” valóban atombombával kívánják „letörölni Izraelt a térképről” és „újabb holokausztra készülődnek”. Tekintsünk most el attól a ténytől, hogy a perzsa államnak – Izraellel ellentétben – nincsen nukleáris fegyvere. De ha lenne is, ugyan miért akarná ledobni atombombáját a zsidó állam területén? Hiszen bármennyire is sajnálják a zsidók, de Izrael egyelőre még meglehetősen kis területű állam (habár az a kis terület is egy másik nép földje), így ha Izraelt atomtámadás érné, akkor természetesen a palesztinok – a perzsák szövetségesei – sem maradnának életben, sőt, az egész közel-keleti térség súlyos bajba kerülne, és muzulmánok százezrei, ha nem éppen milliói halnának meg a radioaktív sugárzás következtében. De Irán már csak azért sem fog támadni, mert ha megtenné, az USA és Izrael azonnal nukleáris ellencsapást mérne a perzsa államra, amelynek eredményeképpen a több évezredes múltú országot valóban letörölnék a térképről. Miért akarnának meghalni a „mullahok”?
Mennyire bosszanthatja a cionistákat Mohamed El Baradei, aki időnként kimondja a nyilvánvaló tényt: semmiféle bizonyíték nincs arra nézve, hogy Teherán atomfegyver előállításán munkálkodik! Így azután más casus belli után kell nézni. Izrael a Libanon és a Gázai övezet elleni támadásai során is megtalálta az ürügyet, amelyre hivatkozva megindította az agressziót. Egyes feltételezések szerint egyébként Izrael a 2006-os Libanon elleni támadás idején, illetve a 2008 végén a Gázai övezetet kormányzó Hamász megsemmisítése céljából megindított háború alatt abban reménykedett, hogy Irán muzulmán testvérei védelmében valamilyen formában beavatkozik a harcokba. Ami, ha megtörtént volna, nem lett volna csoda, hiszen legalább valaki tett is volna valamit az zsidó állam terrorjának kiszolgáltatott libanoniak és palesztinok érdekében. Ugyanakkor Tel-Aviv alighanem éppen az iráni beavatkozásra várt, mert akkor arra hivatkozva csapást mérhetett volna az iszlám köztársaságra. Az iráni vezetők azonban roppant óvatosan – és okosan – viselkedtek, és nem adtak ürügyet a vérszomjas zsidóknak a háború megindítására. (Ami persze egyértelműen bizonyítja, hogy a „fanatikus mullahok” valójában igencsak józanul gondolkodnak.)
Izrael és az USA óriási összegeket költ propagandára, és éppen ezért sikerül a világ közvéleményét félrevezetniük a különböző „ürügyeikkel”.1982-ben például palesztin fegyveresek súlyosan megsebesítették Slomo Argovot, a zsidó állam londoni nagykövetét. Erre a merényletre hivatkozva aztán Izrael kegyetlen csapást mért a Palesztin Felszabadítási Szervezet libanoni támaszpontjai ellen. (De libanoni civilek ezrei is áldozatul estek a mészárlásnak.) Az USA sem emelt kifogást, holott korábban Alexander Haig külügyminiszter azt mondta, Washington csakis akkor támogatja az izraeli hadsereg akcióját, ha a Tel-Aviv-i kormány megfelelő és hihető ürüggyel áll elő. 2002-ben pedig a napokban a Földközi-tengeren lezajlott incidenshez kísértetiesen hasonló eset történt. A Vörös-tengeren az izraeli haditengerészet rajtaütött egy teherhajón, amely – Tel-Aviv állítása szerint – 50 tonna fegyvert szállított a palesztinoknak. Mind Izrael, mind az USA Jasszer Arafatot, valamint a Hezbollahot tette felelőssé a „fegyvercsempészésért”, amelyre hivatkozva aztán az amerikai adminisztráció minden kapcsolatot megszakított a Jasszer Arafat vezette PFSZ-szel. (Megjegyzem egyébként, hogy a Hezbollah és a PFSZ aligha hajtott végre közösen ilyesfajta akciót, mivel a két szervezet között Arafat életében meglehetősen feszült volt a viszony.)
Izrael mindig is igyekezett ártatlan áldozatnak beállítani magát, akit vérengző arab és muzulmán szomszédai el akarnak törölni a Föld színéről. Az elmúlt napokban két esemény is történt, amely a zsidók kezére játszott. Az egyik az volt, hogy a Hamász állítólag egy nagy hatótávolságú, természetesen iráni gyártmányú rakétával hajtott végre kísérletet. A másik pedig, hogy az izraeli haditengerészet rajtaütött egy hajón, amely Iránban gyártott fegyvereket szállított a libanoni síita szervezet, a Hezbollah számára. Nem lehet tudni, a cionisták állításaiban mennyi az igazság. Joggal lehetnek fenntartásaink, hiszen nem éppen az igazmondásukról ismertek. Ugyanakkor szögezzük le: ha Izraelnek joga van az USA-tól és más nyugati államoktól a legmodernebb harci eszközöket beszerezni, akkor a cionista terrorállam igája alatt szenvedő népeknek és szervezeteknek még sokkal több joguk van ahhoz, hogy életük és szabadságuk megvédése érdekében felfegyverkezzenek. Amit persze Izrael és az USA igyekszik megakadályozni. Akár egy újabb háború árán is.
Perge Ottó