Érdekes események történtek Kínában. A kommunista vezetés alatt a nem kínai népek, tibeti, ujgur, stb., hasonló körülmények között élvezhetik a vörösök „testvéri internacionalizmusát”, mint nem is olyan rég a Ceausecu-féle Romániában a magyarok és a szászok. Azaz, minden vagyon közös, de a többségi nemzet rendelkezik felette, a kisebbségiek kárára.

Az ujgur tartományban lázadás tört ki a napokban, amiért a többségi han népcsoporthoz tartozók, a kínai kommunista kormány hathatós segítségével elnyomják őket. Az eddigi mérleg: 140 halott és több mint 800 sérül – legalábbis a bolsevik állam tájékoztatóeszközei szerint. Ismerve a kommunisták igazságmondási képességét, valószínűleg a helyzet ennél is drámaibb.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy az utóbbi időkben a cionbolsevik kormány gyakran látogatott Kínába, emlékezetes, hogy a hazánkba látogató kínai küldöttséget egészen magas rangú állami hivatalnokok fogadták, a magyarországi talmudista karhatalom pedig elfojtotta a tibetiek jogaiért tüntető magyarok hangját, hogy a ferdeszemű komcsikat semmi zavarja. Lehetetlen nem észrevenni a párhuzamot: míg a múlt hétvégén a globolsevizmus és az elnyomás ellen tiltakozó magyarokat vertek Budapesten, addig az Ázsiában élő távoli rokonaink ugyancsak emiatt tiltakoztak és voltak kénytelenek elszenvedni a karhatalom bosszúját. Mindent összevetve nyugodtan mondhatjuk: ez egy magyarellenes hétvégége volt.

Ugyanakkor érdekes jelenség, hogy a magyarság és a vele rokon népek egyre inkább központi szerepet játszanak a globális cionterror elleni küzdelemben.

Az Új Kína hírügynökség jelentése szerint hétfő reggelre „ellenőrzés alá vonták a helyzetet”. Az éjjel még egyes jelentések szerint voltak kisebb összetűzések, több autó lángokban állt a Pekingtől több mint 3 ezer kilométerre nyugatra fekvő 2,3 milliós városban. Néhány városrészben leállították a forgalmat. Alim Seytoff, egy washingtoni ujgur disszidensszervezet vezetője elektronikus levélben fényképeket küldött a hírügynökségeknek, amelyekről azt mondta, a vasárnapi zavargásokról készültek Urumcsiban. 
A  felvételeken látni lehetett, hogy több száz civil összecsapott a rendőrséggel, sérült, vérző civil ruhás emberek fekszenek az utcán, továbbá felsorakozott rohamrendőröket pajzzsal, botokkal a kézben, miközben páncélozott járművek járőröznek. A hivatalos tájékoztatás szerint egy ujgur tiltakozó gyűlés résztvevői – csaknem ezer ember – han kínaiaikra támadtak az utcán, autókat borítottak fel, és gyújtottak lángra, sok üzletet szétvertek. Egyes hírek szerint 40 embert őrizetbe vettek.

A kínai kormány disszidens ujgur csoportokat tett felelőssé a zavargásokért. „A tények azt mutatják, hogy ezt (a lázadást) külföldről irányították, és onnan szították” – mondta egy neve elhallgatását kérő tisztségviselő az Új Kína hírügynökség jelentése szerint. Kijelentette, a békétlenséget az „Ujgur Világkongresszus irányította a színfalak mögül”; a szervezet vezetője egy Egyesült Államokban élő ujgur üzletasszony, bizonyos Rebíja Kadír, aki több évet töltött börtönben, mielőtt elmenekült Kínából. Ismerős, nem? Még véletlenül sem az elnyomó hatalom a felelős, még részben sem. Minden az ujgurok hibája.

Ujgur disszidensek szervezetei ugyanakkor határozottan tagadták Peking vádját, hogy szervezett összeesküvésről lett volna szó. Mint elmondták, a felgyülemlett düh vezetett zavargásokhoz; a muszlim ujgur kisebbség csalódott, amiért hátrányos megkülönböztetést kell elszenvedniük a kormányzat és a többségi han népcsoporthoz tartozók részéről, arra panaszkodnak, hogy elnyomják őket.
Hszincsiang földgázban, ásványi anyagokban és termőterületekben gazdag vidék, de az ujgurok közül – akik a nyugat-kínai autonóm régió 20 milliós összlakosságának felét adják – sokan azt mondják, kevés gyümölcsét látják ennek a gazdagságnak. A tartomány székhelyén, Urumcsiban többségben vannak a han kínaiak. A városban a zavargásoktól függetlenül is számottevő a rendőri jelenlét. Akárcsak Csíkszeredában például, a román katonai jelenlét.

(MNO nyomán, Geyer, képek: BBC, MNO)