Feszültséget okozott a bukaresti koalíciós pártok között, hogy az Ilie Bolojan liberális miniszterelnök vezette bukaresti kormány állami temetést szervezett az emberiesség elleni bűncselekményekkel vádolt, kedden elhunyt Ion Iliescu volt államfő, Románia első szabadon választott elnöke számára, írja az MTI.
Fotó: Gandul.ro
A 95 éves korában elhunyt politikust szerdán a román elnöki hivatal dísztermében ravatalozták fel, ahol előbb az ország korábbi és jelenlegi politikai vezetői, majd az egyszerű állampolgárok is leróhatták kegyeletüket, augusztus 7-ére pedig nemzeti gyásznapot hirdetett a kormány a volt államfő temetése alkalmából.
Dominic Fritz temesvári polgármester, a kormánykoalícióban részt vevő Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR) elnöke kedd este Facebook-bejegyzésben jelezte, hogy pártja az 1989-es forradalom és a bányászjárások áldozataival szembeni tiszteletlenségnek tartja, és ellenzi, hogy Iliescunak állami temetést rendezzenek, és bár tudomásul veszi a kormány döntését, nem képviselteti magát a gyászszertartáson.
Válaszképpen Sorin Grindeanu, a Szociáldemokrata Párt (PSD) ideiglenes elnöke szerdán bejelentette: a PSD elutasítja az "USR vezetőinek tiszteletlenségét" és "nyilvános gyűlöletkeltését", és pártja nem vesz részt a koalíciós üléseken addig, amíg az USR "nem tesz tanúbizonyságot politikai érettségről, és nem vizsgálja felül hozzáállását". A PSD elvárja, hogy a politikusok tanúsítsanak tiszteletet a "demokratikus Románia első elnöke iránt, aki az országot rávezette az európai és euroatlanti útra" - írta Facebook-bejegyzésében a PSD ideiglenes elnöke.
A kormánypártok közti feszültségek miatt szerdán elnapolták azt a koalíciós egyeztetést, amelyet 11 órakor kellett volna tartsanak a második deficitcsökkentő intézkedéscsomag ügyében.
Szerdán Emil Constantinescu és Traian Basescu volt államfő, Ilie Bolojan liberális miniszterelnök és a négypárti kormány több szociáldemokrata és liberális tárcavezetője, a PSD több korábbi miniszterelnöke - Victor Ponta, Marcel Ciolacu és Sorin Grindeanu - járult Ion Iliescu ravatala elé. A bukaresti média szerint azonban sem az USR, sem a - kormánykoalícióban szintén részt vevő - Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nem képviseltette magát.
Bár Iliescu koporsóját az állami temetéssel járó valamennyi protokolláris külsőség tiszteletben tartásával az elnöki hivatal dísztermében ravatalozták fel, nem jelent meg a ravatal előtt szerda délutánig Nicusor Dan, Románia hivatalban lévő elnöke sem.
A több ízben is emberiesség elleni bűncselekményekkel vádolt Ion Iliescut, akinek a büntetőjogi elszámoltatásával azonban a - különböző procedurális okokra hivatkozó - román igazságszolgáltatás 35 éven keresztül adós maradt, csütörtök délben, katonai tiszteletadással temetik a Ghencea-sírkertben. A szertartáson csak a közeli hozzátartozók vehetnek részt.
Csütörtök estére a "Korrupció öl" nevű Facebook-csoport "Az 1989-es sebek még véreznek" címmel hirdetett demonstrációt a bukaresti Egyetem térre, a Dclic Facebook-közösség pedig 14 ezer aláírást gyűjtött össze az utóbbi 24 órában tiltakozásul az ellen, hogy a kormány állami temetést rendezett Ion Iliescunak.
A kommunista párt vezetésében korábban részt vevő, de Nicolae Ceausescu pártfőtitkár által félreállított Iliescu a Temesvárról indult népfelkelést és a diktátor menekülési kísérletét kihasználva 1989. december 22-én, a hadsereg több tábornokával együtt megalakított Nemzeti Megmentési Front (FSN) nevében ragadta magához a hatalmat, az FSN ugyanis a román forradalmat "élőben" közvetítő televízió adásán keresztül gyakorlatilag átvette az ország operatív irányítását. 1990 májusában, az első szabad választáson Iliescut az érvényes voksok 85 százalékával választották az ország elnökévé.
A román legfőbb ügyészség több ízben is megpróbálta bíróság elé állítani Iliescut az 1989-es forradalom, illetve az 1990. júniusi úgynevezett "bányászjárás" - a politikai ellenfelek megfélemlítését célzó erőszakhullám - ügyében, de ezek a perek sosem jutottak el az érdemi tárgyalás szakaszába, mert a legfelsőbb bíróság rendre visszaküldte a vádhatóságnak a periratokat, és elrendelte, hogy kezdje elölről a bűnvádi eljárást, arra hivatkozva, hogy a bizonyítékok összegyűjtésénél nem járt el jogszerűen.
A katonai ügyészség azt állította: Nicolae Ceausescu kommunista diktátor félreállítása után, az ország vezetését 1989 decemberében magához ragadó Nemzeti Megmentési Front rémhírkeltéssel provokált ki fegyveres összetűzéseket, hogy egy nem létező ellenség elleni győztes harccal legitimálja hatalmát. Az úgynevezett "terroristákkal" kapcsolatos, mesterségesen előidézett tömegpszichózisban, 1989. december 22. után 862-en meghaltak, és 2150-en megsebesültek - szerepelt a vádiratban.
Ion Iliescu 1990 és 1996, illetve 2000 és 2004 között volt Románia elnöke.
Frissítés: bűnöző zsidó-, cigány- és szovjetügynök-leszármazott, tömeggyilkos, magyargyűlölő kommunista
Balogh Levente cikke a Krónikában:
Iliescu, az erdélyi magyar felsőoktatás megszüntetésében és a fekete márciusban is érintett meggyőződéses kommunista
A 95 éves korában kedden elhunyt Ion Iliescu kapcsán jogosan jelentették ki többen is, hogy egy történelmi korszak meghatározó alakja volt Romániában – azonban ez egy meglehetősen értéksemleges megközelítés.
A „holtakról vagy igazat, vagy semmit” elve alapján ugyanis kijelenthető: Iliescu pályafutása és tevékenysége sokkal inkább negatív eredményekkel jellemezhető, mint pozitívakkal – az egész ország, különösen pedig a magyar közösség szempontjából. A későbbi román elnök 1930. május 3-án született a dél-romániai, Călărași megyei Olteniţa városában, és már kiskorától magába szívhatta a kommunista eszméket, hiszen édesapja, Alexandru Iliescu már akkor kommunista volt. Nagyapja, Vaszilij Ivanovics egyes források szerint orosz zsidó volt, bolsevik és állítólag veszélyes bűnöző, akit a cári rendőrség üldözött.
1895-ben Oltenițába költözött, ahol nevet változtatott, hogy elrejtse származását, ami abban az időben szokásos gyakorlat volt az üldözés elől menekülő zsidók körében. Feleségül vette Maria Savut, Anghel Savu kocsmáros nővérét, és négy gyermekük született: Alexandru (Ion Iliescu apja), Eftimie, Aristița és Verginia. Alexandru Iliescu, Ion apja, 1901-ben született Oltenițában, és 1929-ben vette feleségül Maricicát, egy bolgár származású, roma gyökerekkel rendelkező, írástudatlan és románul gyengén beszélő nőt.
Ion Iliescu szerény körülmények között született, 1930. március 3-án. Maricica 1932-ben meghalt. Ion Iliescu születésének évében apja a Szovjetunióba menekült, ahol a Komintern és az NKVD ügynökeként tevékenykedett. Oltenițai házát titkos kommunista gyűlések helyszínéül használták. Alexandru Iliescut később árulásért elítélték, a börtönben állítólag a rendőrség informátora is volt. Börtönbüntetése alatt viszonyt folytatott Mariával, egy cellatársa feleségével, amelyből egy gyermek született, Eugen, Ion Iliescu féltestvére, aki a titkosszolgálatnál dolgozott és ellentmondásos körülmények között halt meg a Közel-Keleten.
Ion Iliescu mostohaanyja közvetlen kapcsolatban állt a hírszerzés világával. 1944 után Ana Pauker cselédje és szakácsnője volt, majd Gheorghe Gheorghiu-Dej küldetésre küldte Szófiába, illetve Moszkvába, ahol leleplezték mint szovjet kémet. Hazatérve a Román Vámhatóság főigazgatója lett, ebből a beosztásból vonult nyugdíjba. A család másik ellentmondásos alakja Ion Iliescu nagybátyja, apja testvére, aki állambiztonsági tiszt volt, és részt vett a román elit kemény elnyomásában Gheorghiu-Dej idején. Sztálin halála után elbocsátották, és egy cipőgyár igazgatójává nevezték ki. Egy tragikus esemény során egy vitában megölte a menza vezetőjét, és 17 év börtönbüntetésre ítélték, ahol elhunyt.
Ion Iliescu az általános iskolát szülővárosában végezte, a gimnáziumot azonban már Bukarestben. 1948-ban, 18 évesen alapítója volt a romániai diákszövetségnek, 1950-ben pedig felvették a bukaresti műszaki egyetemre, ahol vízgazdálkodást tanult. Felvételét állítólag azért támogatták, mert nagynénje, aki nevelte, Ana Pauker, a Román Kommunista Párt egyik kiemelkedő alakjának házvezetőnője volt. Ez megkönnyítette számára a tanulmányok folytatását a Szovjetunióban, a Moszkvai Energetikai Intézetben, ahol 1950 és 1954 között tanult.
Moszkvai tartózkodása alatt Iliescu a Román Diákok Egyesületének titkára volt, ottani élményeiről a sokatmondó, A Szovjetunióban való tanulás öröme címmel írt cikket a Scânteia című pártlapba 1951-ben. Egyes állítások szerint ismerte Mihail Gorbacsovot, a Szovjetunió leendő vezetőjét, bár mindketten többször is tagadták ezt a kapcsolatot. Ion Iliescu 1951-ben nősült, de felesége nem szült gyermeket, háromszor is elvetélt. Bár apját a Gheorghe Gheorghiu-Dej fémjelezte korai kommunista időkben partvonalra szorították – állítólag azért, mert az akkori kommunista vezér megkörnyékezte Iliescu mostohaanyját, aki nemet mondott a közeledésre –, Iliescu politikai karrierje elkezdett felfelé ívelni. Megválasztották a diákszövetség elnökévé, majd 1965 és 1984 között a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja volt.
Ezt követően a Nicolae Ceaușescu fémjelezte kommunista diktatúra némileg háttérbe szorította – ez annyit jelentett, hogy a Műszaki Könyvkiadó élére nevezték ki, itt érte az 1989-es forradalom. Az RFI szerint ugyanakkor mindennek ellenére már a 80-as évek második felében a nacionálkommunista diktátor lehetséges utódjaként emlegették, ugyanis Mihail Gorbacsov támogatta őt. Így nem véletlen, hogy az 1989 decemberében bekövetkezett események közepette hirtelen megjelent a Román Televízióban, és sikerült magához ragadnia a hatalmat, hogy a Nemzeti Megmentési Front elnökeként aztán 1996-ig ki se adja a kezéből. Mint ismeretes, 1990-ben elnökké választották, majd az 1991-es alkotmány elfogadása után az 1992-es választáson újabb mandátumot kapott.
1996-ban alulmaradt a Demokratikus Koalíció jelöltjével, Emil Constantinescuval szemben, de 2000-ben újabb négy évre államfővé választották az akkor már Szociáldemokrata Párttá átvedlett szervezete jelöltjeként. A román állam eső embereként igyekezett megtartani a hatalmat a saját maga, valamint a kommunista párt és a hírszerzés átfazonírozott illetékesei számára, ezért nem feltétlenül volt a jogállamiság és a piacorientált kapitalizmus híve – elhíresült jellemzése, hogy Románia „eredeti demokrácia”.
Iliescu 1989 decemberi és azt követő tevékenysége számos okból ellentmondásos – olyannyira, hogy két ügyben, az 1989 decemberében a kormányzati szervek által elkövetett, számos halálesetet eredményező visszaélések és az 1990-es bányászjárásban játszott szerepe miatt emberiesség elleni bűncselekmények miatt vádat is emeltek ellene és számos akkori vezetőtársa ellen. Mivel azonban a bíróság többször is visszaküldte az ügyészségnek a vádiratot, végül nem sikerült felelősségre vonni.
Magyar szempontból sem túlságosan kedves az emléke. Egyrészt 1959-ben Iliescu és Ceaușescu szervezte meg és vezényelte le azokat a tanszemélyzeti és diákgyűléseket, amelyek az 1956-as magyarországi forradalom apropóján nacionalista elhajlásra hivatkozva előkészítették a magyar Bolyai Tudományegyetem felszámolását. Ahogy Asztalos Lajos Személyes élmények a Bolyai Tudományegyetem Felszámolásáról című, 2009-ben a Krónika Szempont mellékletében megjelent írásából kiderül, az 1990-ben alakult Bolyai Társaság által összefogott társadalmi mozgalom indult a Bolyai Tudományegyetem újraindítására. Ugyanabban az évben, az első választási kampány idején a Bolyai Társaság küldöttsége fölkereste az elnökjelölt Ion Iliescut. A politikus, akár 1959-ben, arra hivatkozva, hogy az egyetem diákjai „nacionalisták” voltak, 1956-ban a magyarországi „ellenforradalmat” támogatták, hallani sem akart kérésükről.
A másik ilyen, magyar szempontból sötét emlék Iliescu kapcsán az 1990-es marosvásárhelyi magyarellenes pogromkísérlet, az úgynevezett fekete március. Amint az akkori események egyik magyar főszereplője, az idén elhunyt neves jogász, Kincses Előd visszaemlékezett, „1990-ben, amikor láttuk, hogy baj lesz, Marosvásárhelyre hívtuk Ion Iliescu államfőt is, de ő elutasította. Alexandru Todea Maros-menti görög-katolikus tiszteletes értesült a szervezésről és személyesen utazott Bukarestbe, és kérte Iliescut, hogy állítsa le az akciót, de ő azt mondta: csak a végén avatkozik közbe. Az igazságszolgáltatás nem vizsgálódott, hogy megállapítsa a szervezők, felbújtók kilétét” – fogalmazott Kincses Előd. Hozzátette, meggyőződése, hogy Bukarestből szervezték a fekete márciust, a legfőbb vétkesnek Ion Iliescu mellett Victor Atanasie Stănculescu egykori hadügyminisztert és Mihai Chiţac akkori belügyminisztert tartja – utóbbi kettőt egyébként később a forradalomban játszott szerepükért elítélték, Ştefan Guşával együtt, és Iliescu töröltette a halálbüntetést, nehogy kivégezzék őket. „Ezenkívül éppen akkor járt le a Securitate megszüntetése után az alkalmazottaknak juttatott három havi fizetett szabadság, így a magyarveszély kapóra jött a hírszerző-szolgálat újraszervezéséhez, beindításához. A pert a marosvásárhelyi ügyészségnek kellene újrakezdenie” – ismertette Kincses Előd egy, a Székelyhonon olvasható, 2010-es cikkben.
Mint ismert, a márciusi eseményekben 2 román és 3 magyar személy veszítette életét, a sebesültek többsége magyar volt, azonban kizárólag magyarokat és magyar cigányokat ítéltek el, több mint 20 személyt. Cseresznyés Pál és Barabás Ernő 10-10, Szabadi Ferenc 5 év börtönbüntetést kapott, a cigányokat pedig 6 hónapos nevelő-börtönre ítélték. Iliescu mindezek ellenére a kormány döntése értelmében állami temetést kap – igaz, a nemzeti gyász csupán egynapos, a csütörtöki temetés pedig szűk körben zajlik majd. A volt elnök szinte háborítatlanul, jómódban élhette le az elmúlt évtizedeket – leszámítva azt a néhány kellemetlen percet, amikor az ellene indult eljárások során beidézték az ügyészségre vagy a bíróságra. Tetteiért nem bűnhődött, tisztes aggkort megérve szenderült jobblétre. Egyébként kora révén számos mém főszereplőjévé vált: egyes, aggastyán korú közszereplők halálakor gyakran jelentek meg a közösségi oldalakon a képek, amelyeken a még mindig jó bőrben levő Iliescu könnyek között gyászolja őket. Emellett már évekkel ezelőtt egy honlap is indult, amelynek szövege egyetlen kérdésből állt: Meghalt Iliescu? A válasz erre kedd óta immár igen. Politikai öröksége – amely pozitívnak aligha nevezhető – viszont még jó ideig velünk marad.
„Egyfajta vadállattá vált” – egykori katonai ügyész Iliescu forradalomban vállalt szerepéről és az ellene zajló büntetőperről
Ion Iliescut a történelem a megfelelő helyre sorolja majd – vélekedett Cătălin Pițu volt katonai ügyész, az Iliescu és társai ellen az 1989-es forradalom idején elkövetett, számos ember halálát okozó visszaélések miatt zajló nyomozás vádiratát összeállító katonai ügyész a Gândul portálnak nyilatkozva. A dosszié 3000 kötetes. A bírósághoz benyújtott vádirat bemutatja, hogyan járt el Ion Iliescu vezette csoport 1989 decemberében, hogy egy úgynevezett forradalom leple alatt véglegesen átvegye a hatalmat egy puccs révén.
„Ion Iliescu meghalt. Többször találkoztam vele. Elegáns ember benyomását keltette (viselkedése szempontjából is), akivel sok kérdést megvitattam magas szinten, de aki, amikor az 1989. december 22. után bekövetkezett 850 halálesetről volt szó, valamilyen fenevaddá változott. A tekintete rendkívül éles lett, az arcszíne láthatóan elsötétült, és negatív-agresszív energiát árasztott. Aztán elég gyorsan visszatért a nyugodt állapotba.
A forradalom és a bányászok lázadása ügyében indított eljárásokról úgy gondolom, hogy azok Ion Iliescu nélkül is folytatódni fognak. Az intuícióm azt súgja, hogy ezentúl ezek az ügyek nem fognak többé ellenállásba ütközni a bíróságok, különösen a legfelsőbb bíróság részéről. Hangsúlyozni kell, hogy Ion Iliescuról a továbbiakban történelmi perspektívából fognak beszélni, az emberi igazságszolgáltatás már nem fogja érinteni. Fontos azonban, hogy legalább történelmi perspektívából Ion Iliescuról a valóság fényében beszéljünk. És a történelem, meg vagyok győződve róla, pontosan oda fogja helyezni Románia volt elnökét, ahová tartozik” – nyilatkozta Cătălin Pițu tábornok, egykori katonai főügyész.
Korábban írtuk: Meghalt Iliescu - és így "természetesen" ő is elkerülte a felelősségre vonást
