A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség, a NAÜ alig öt nappal a fegyveres konfliktus kirobbanása után elismerte, hogy ellenőrei Iránban szem elől tévesztettek 409 kilogramm magasan dúsított uránt. Ez a mennyiség bőven elegendő tíz nukleáris robbanófej felfegyverzéséhez, ha Ali Hámenei, Irán legfelsőbb vezetője mégis úgy döntene, hogy az ország nem áll le az atomfegyvergyártásának előkészületeivel – írja a Bloomberg.
Iszfahán június 16-án, a zsidó bombázás után (forrás: Planet Labs PBC)
A készlet 16, egyenként valamivel több mint 90 centiméter magas hengerben tárolható. Az amerikai szabályozó hatóság becslése szerint egy henger nagyjából egy búvárpalack méretének felel meg. Egy-egy henger tömege hozzávetőleg 25 kilogramm, egyszóval elég könnyű ahhoz, hogy akár gyalogosan, akár egy jármű csomagtartójában titkos helyre szállítsák.
Még ha az Egyesült Államok vagy Izrael meg is semmisítette Irán dúsítási infrastruktúráját – az ezzel kapcsolatos bizonyítékok korántsem egyértelműek –, még mindig fennáll a kockázata annak, hogy a szinte fegyvergyártásra alkalmas uránkészletet elrejtették, akár az örökkévalóságig.
Ennek ellenére a NAÜ főigazgatója derűlátó.
– Egy tartós tűzszünet után az ellenőrök talán visszatérhetnek Iránba, és megnyílik a lehetőség az iráni nukleáris programmal kapcsolatos tárgyalások folytatására – mondta Mariano Grossi. „Be kell szüntetni az ellenségeskedést, hogy Irán engedélyezze a NAÜ csapatának visszatérését a helyszínre” – szögezte le az ügynökség vezetője az ENSZ felügyeleti szervének rendkívüli ülésén.
Az iráni nukleáris hasadóanyag ismeretlen tárolási helye rávilágít arra, hogy Izrael mennyire kockázatos lépést vállalt, amikor katonai akciót indított az iszlám köztársaság ellen.
A támadások előtt a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ellenőrei minden részletre kiterjedően nyomon követték Irán uránkészletét. Naponta több helyszínt fésültek át, és felügyelték a nyilvántartást, hogy az urán ne kerüljön rossz kezekbe.
A június 13-i izraeli csapások azonban arra késztették Teheránt, hogy be nem jelentett létesítménybe költöztesse át a hasadóanyagot – még mielőtt az Egyesült Államok jóval fejlettebb technológiával csatlakozott az Irán elleni akcióhoz.
Grossi ugyan követelte, hogy az ellenőröket tájékoztassák az új tárolási helyszínről, azonban semmi sem szavatolja, hogy ezt az információt – a bizonytalan tűzszünet ellenére – megosztják velük.
Az iráni törvényhozásban máris körvonalazódik egy javaslat, amely arra kötelezné a kormányt, hogy függessze fel az együttműködést a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel. Ebben az esetben minden kapcsolatot leállítanak, amíg az ország nukleáris létesítményeinek biztonsága nem garantált – írta az iráni Mizan hírügynökség.
A bombázás által okozott szennyezés hatástalanítja az ellenőrzési eszközöket
Az iráni vezetők ma azért bírálják a NAÜ-t, mert nem állt ki egy fél évszázada kötött megállapodás alapján Teherán jogaiért. Irán akkor hozzáférést kapott a nukleáris technológiához, azzal a kikötéssel, hogy nem törekszik fegyverek előállítására.
A technológia ugyanis kettős felhasználású – polgári és katonai területeken egyaránt alkalmazható.
A szerződés alapján a NAÜ felügyeli a nukleáris hasadóanyag rendeltetésszerű felhasználását.
A megállapodás integritását „helyrehozhatatlan csapás” érte azok után, hogy Izrael és az Egyesült Államok úgy döntött, bombázza Irán nukleáris létesítményeit ahelyett, hogy folytatnák a diplomáciai megoldásról szóló tárgyalásokat – jelentette ki Teherán NAÜ-megbízottja.
A meglévő NPT-keretrendszer hatástalanná vált – mondta Reza Nadzsafi az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésről, angol rövidítéssel az NPT-ről.
Az Irán és a NAÜ közötti kapcsolatok megromlása mellett a nukleáris létesítmények elleni támadások kimondottan megnehezítették az ellenőrzést. A bombázott Fordó, Iszfahán és Natanz telephelyek vegyileg és radiológiailag szennyezettek, ami hatástalanítja a kulcsfontosságú ellenőrzési eszközöket. Ráadásul a magas dúsítású uránkészlet változatlanul hiányzik.
(Bloomberg - Index nyomán)
Korábban írtuk:
- Cion Don odacsapott, az iráni atomprogramnak vége - vagy talán mégsem?
