Mint ismeretes, 2020-ban a görög legfelsőbb bíróság bűnszervezetnek nyilvánította a görög Arany Hajnalt, és több vezetőjét - köztük Nikólaosz Mihaloliákoszt, a párt alapítóját - hosszú börtönbüntetésre ítélték. Ezzel a párt formailag megszűnt létezni a parlamenti és hivatalos politikai életben. Azonban 2023-ban egy új párt jelent meg, amelyet sokan az Arany Hajnal utódjának tartanak. „Ellinón Pathos”, ami magyarul azt jelenti „A Görögök Szenvedélye”.

Vezetője, Iliasz Kaszidiárisz, aki korábban az Arany Hajnal egyik legismertebb arcaként és szóvivőjeként ismert, jelenleg is börtönbüntetését tölti. Azonban az Arany Hajnal ettől függetlenül folytatja tevékenységét magát pártnak nevezve. Erről adunk az alábbiakban hírt.

Az Arany Hajnal Ifjúsági Frontja idén is megemlékezést tartott a póntoszi görögség üldöztetéséről és a történelmi események áldozatairól. Az eseményre május 19-e előestéjén került sor Szalonikiben, a Kordelió tér egyik emlékhelyén. A szervezet közlése szerint a megemlékezés „egyszerű, de dinamikus” formában zajlott.

A beszámoló szerint a rendezvény elején a résztvevők transzparensekkel és szórólapokkal jelentek meg, melyek központi üzenete ez volt: „Pontusz - görög föld. Aki nem felejt, az harcol.” A résztvevők sorfalat alkottak a tér közepén álló emlékmű előtt, és a párt által „fegyelmezett fellépésként” jellemzett módon emlékeztek az egykori póntoszi harcosokra.

A felszólalók az Arany Hajnal hivatalos narratívájának megfelelően emelték ki a pontuszi görögség „ellenállását a török barbarizmus ellen”, és hangsúlyozták, hogy a párt „elutasítja a kompromisszumot és a meghunyászkodást”, amit a hivatalos görög politika részéről tapasztalnak. Egy másik beszéd a póntoszi származású nacionalisták szerepét méltatta a XX. századi háborúkban, köztük a bolsevizmus elleni harcban is.

A rendezvény során koszorút helyezett el az Arany Hajnal nevében Georgiosz Hasziotisz, a politikai tanács tagja, „Nikólaosz Mihaloliákosz politikai fogoly” (a párt alapítója és volt vezetője) nevében. A megemlékezést a görög himnusz és a Hriszí Avgí saját himnusza zárta.

A szervezet állítása szerint a megemlékezést követően kiterjedt utcai kampányt folytattak a környékbeli lakosság körében, amelynek során szórólapokat osztottak, és „pozitív fogadtatásban” részesültek. A párt úgy értékelte, hogy a „népi kerületek a mozgalom természetes terepei”.

A megemlékezéshez kapcsolódóan kiadtak egy tájékoztató szöveget is, amelyben a május 19-i eseményeket nem gyásznapként, hanem „a harci szellem és a nemzeti öntudat napjaként” határozza meg. A kiadványban élesen bírálják a görög politikai elit tagjait, akiket „idegen érdekek kiszolgálóiként” emlegetnek, és hangsúlyozzák a párt „nacionalista küldetését” a póntoszi, illetve más történelmi görög területek – például Ciprus, Kis-Ázsia, Észak-Épirusz – ügyében.

A dokumentumban a párt nyíltan elutasítja a „liberális dekadenciát és az egyéni önzést”, helyette pedig a „faji archetípusokra” épülő nemzeti közösséget hirdet. A szöveg végén felszólítják a szimpatizánsokat, hogy „csatlakozzanak a harcos közösséghez, amelyet az Ifjúsági Front és a Hriszí Avgí szervez”.

A történelmi háttér

A magyar olvasóközönség kedvéért természetesen hasznos ismertetni a történelmi hátteret is, pontosan mire is emlékeztek a görög hazafiak.

A póntoszi görögök a Fekete-tenger déli partvidékén, elsősorban Északkelet-Anatólia területén (a mai Törökországban) éltek több mint kétezer éven át. A régiót, amelyet az ókorban Póntosznak neveztek, már az i. e. 8. században benépesítették a görög telepesek, főként Milétoszból. Ennek köszönhetően a póntoszi görög közösség az egyik legrégebbi görög diaszpóra volt, amely sajátos kultúrával, nyelvjárással, vallási hagyományokkal és identitással rendelkezett.

A 20. század elején, az Oszmán Birodalom széthullásának időszakában, a régióban élő keresztény kisebbségek - köztük a póntoszi görögök - súlyos üldöztetésnek lettek kitéve. Az első világháború (1914–1918), majd az azt követő görög–török háború (1919–1922) alatt az oszmán, később a kemalista török vezetés azzal vádolta a görögöket, hogy az ellenséggel, vagyis a görög hadsereggel működnek együtt. Ennek következtében a póntoszi görögöket tömegesen deportálták, kényszermunkára hurcolták, sokakat kivégeztek, falvakat pusztítottak el, nőket és gyermekeket erőszakoltak meg vagy kényszerítettek áttérésre.

A történészek becslései szerint körülbelül 300 ezer póntoszi görög vesztette életét ezekben az években. A túlélőket 1923-ban, a lausanne-i egyezmény nyomán végrehajtott görög–török lakosságcsere keretében kényszerűen áttelepítették Görögországba. Ezzel végérvényesen megszűnt a több évezredes görög jelenlét Póntosz földjén.

A görög állam és számos történész ezeket az eseményeket népirtásként (genocídiumként) értékeli, és a póntoszi görög közösség kollektív emlékezetének fontos részévé vált. Görögországban 1994. óta május 19. hivatalosan is a Póntoszi görögök genocídiumának emléknapja, amelyen országszerte tartanak megemlékezéseket az áldozatok tiszteletére.

Henney Viktor – Kuruc.info