Donald Trump az elnökválasztási kampányában egyértelműen abban a szerepben villogott, hogy ő lehet az egyik leginkább Izrael-barát vezető az Egyesült Államok történetében. Nem véletlen, hogy Jeruzsálemben izgatottan várták a győzelmét, sikerének pillanatában pedig a politikai elit tagjai elégedetten koccinthattak a közel-keleti országban. A helyzet aztán nagyot fordult 2025 tavaszán, amikor Washington egyre látványosabban kezdett eltávolodni a nagy szövetségestől, de egyelőre kérdés, hogy pontosan mit is takar a Fehér Ház meglepő politikai húzása, írja elemzésében a Portfólió.
Fotó: Kevin Dietsch/Getty Images
Álomkezdet
Minden remekül indult 2025 elején, akkor még úgy látszott, hogy sosem látott magasságba emelkedik az Egyesült Államok és Izrael kapcsolata. A Republikánus Párt elnökjelöltje, Donald Trump kampány során még olyan kijelentések hangzottak el, hogy Joe Biden akkori amerikai elnök lényegében teljesen magára hagyta Washington nagy szövetségesét, és minden zsidó vallású embernek szégyelleni kellene magát, amiért rá szavazott.
A határozott kiállás a Közel-Keleten is megtette a hatását, az izraeliek kétharmada egyértelműen Trumppal szimpatizált az amerikai elnökválasztáson. Az elnöki beiktatás után aztán olyan dolgok repkedtek, hogy a nyugati nagyhatalom majd átveszi és önhatalmúlag egy valódi földi paradicsommá változtatja a Gázai övezetet és hasonlók. Elhíresül erről az a mesterséges intelligenciával készült videó, amelyben a Földközi-tenger ezen partvidéke maga egy tejjel-mézzel folyó arannyal bevont Kánaán, ahol Trump az izraeli miniszterelnökkel, Benjamin Netanjahúval közösen szürcsölgeti a koktélt egy napozóágyon. Ezt a giccses és groteszk videót maga az amerikai elnök is megosztotta. A folytatás is kedvezőnek látszott: Trump még teátrálisan olyan gesztusokat is tett az izraeli miniszterelnöknek, hogy kihúzta Netanjahúnak a széket, amikor a 75 éves politikus az amerikai fővárosban járt áprilisban.
Baljós árnyak
A háttérben azonban mintha gyülekezni kezdtek volna a fellegek, egyre több jel utalt arra, hogy valami mintha nem lenne teljesen kerek a két ország kapcsolatában.
- Márciusban az amerikai delegáció elkezdett közvetlenül a Hamásszal tárgyalni. Bár ezek nem hoztak eredményt, mégis arra utalt, hogy az eddigieknél kevésbé támaszkodtak szövetségesükre.
- Donald Trump váratlanul győzelmet hirdetett a húszi lázadók felett, pedig túl sok változás nem történt a fronton. Azóta aztán a fegyverek is elhallgattak amerikai oldalon.
- Mindenki legnagyobb meglepetésére az amerikai elnök májusban találkozott Szíria „ideiglenes” elnökével, továbbá életmentő engedmények sorát tette Damaszkusz számára. Ez szintén minimum véleményes húzás Netanjahu érdekei szempontjából.
- Május elején az amerikai sajtóban jelent meg az az értesülés, hogy az Egyesült Államok kivonta az egyik Patriot légvédelmi rakétarendszerét Izraelből, és Ukrajnába telepítette át.
- Az amerikai kormány fokozta a nyomást Jeruzsálemen, hogy növelje a Gázai övezetbe beengedett segélyszállítmányok mennyiségét.
Az amerikai elnök lépéseiben közös, hogy mindezeket teljesen egyedül húzta meg, anélkül, hogy Izrael szerepét és biztonságát elkezdte volna hangsúlyozni. Mindezeket még lehetett úgy is értelmezni, hogy itt megint valamilyen fura külpolitikai húzást lehet látni. De itt nem álltak meg a jelek, árulkodó volt például, hogy a Trump kormányzat két fontos alakja is lemondta a tervezett útját Izraelbe: J. D. Vance alelnök „logisztikai okokra” hivatkozva nem utazott el az országba, előtte nem sokkal Pete Hegseth védelmi miniszter pedig inkább egyből Trumphoz csatlakozott a nagy közel-keleti körútján, pedig hivatalosan Izrael Kac védelmi tárcavezetővel és a miniszterelnökkel is találkoznia kellett volna.
JUST IN 🔴
— Open Source Intel (@Osint613) May 18, 2025
Vice President J.D. Vance, who was expected to visit Israel on May 20 after attending the pope’s inauguration in Rome, will no longer be making the trip, despite earlier reports.
Via @IsraelHayomHeb pic.twitter.com/AouqziPqv9
Az eltávolodás
Az izraeli miniszterelnök kifejezetten nagy figyelmet fordított arra, hogy ő maga Trump kifejezett személyes barátjaként jelenjen meg a köztudatban. Ez a kép viszont elkezdett átalakulni az elmúlt időszakban, az amerikai elnök látványosan elfordult a szövetségesétől. 2025 április elején Benjamin Netanjahu Washingtonba utazott, amely elsőre arról árulkodott, hogy mennyire jóban van egymással a két vezető, mivel ismét megerősítette, hogy az amerikai politikus magasról tesz arra, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) körözést adott ki a Netanjahu ellen (mivel az Egyesült Államok nem tagja ennek a szervezetnek, ezért egyébként erre nem is kötelezi a jog). Itt azonban mintha történt volna valami nagy törés a megbonthatatlannak hitt kapcsolatokban, különösen a találkozók követő sajtótájékoztatón.
- Az Egyesült Államok vezetője arról beszélt, hogy a nem sokkal korábban kivetett vámok továbbra is érvényben maradnak Izraelre vonatkozóan.
- Trump meglepetésre belengette, hogy Iránnal akar tárgyalni a nukleáris program visszaszorításáról, ez pedig látványosan Jeruzsálem érdekei ellen megy, mivel a közel-keleti ország inkább a radikális megoldás híve, több vezető egyenesen lebombázná a kritikus létesítményeket.
- Kifejezetten sürgette szövetségesét, hogy vessen véget a háborúnak Gázában.
Ezután egy hónappal később Donald Trump első tervezett elnöki külföldi körútját az Arab-félszigeten tette, ellátogatott Szaúd-Arábiába, Katarba és az Egyesült Arab Emírségekbe (itt meg kell említeni, hogy Vatikánban megjelent Ferenc pápa temetésén, ám ez nem volt előre tervezett), a térségtől nem túl távoli Izraelbe viszont nem. Összehasonlításul 2017-ben, az első ciklusa idején először szintén a szaúdi fővárosba látogatott, de onnan egyenesen Tel-Avivba és Jeruzsálembe ment. 2025 májusában szinte sziporkázott az amerikai elnök az útján, folyamatosan jelentette be a nagyobbnál nagyobb gazdasági megállapodásokat, ezek valahogy viszont nem annyira egyeztek a korábbi irányvonallal, egyszerűen Izrael mintha kimaradt volna ebből az egészből.
Az lehetett különösen fájó a Kneszet vezetőinek, hogy rengeteg fegyverről és hadiipari megállapodásról is szó esett, korábban pedig éppen ezen a terepen próbált meg Jeruzsálem nagyot dobni a térségi potenciális partnerek körében. Az is érdekes volt, hogy ameddig korábban szinte mindig azt követelte Washington, hogy minél több arab állam ismerje el hivatalosan is Izraelt, addig ez most teljesen kimaradt. Az 2020-ban nagyot szóló, és azóta is napirenden lévő Ábrahám-egyezmények azonban nem igazán kerültek előtérbe, holott korábban minden arra utalt, hogy Szaúd-Arábia beállhat azon országok sorába, amelyek hivatalosan is elismerik a közel-keleti országot. Óvatosan egyébként most is előkerült ez a látogatás során, de valódi céldátum megjelölése nélkül.
"A great day in Saudi Arabia!!!" –President Donald J. Trump 🇺🇸🇸🇦 pic.twitter.com/6aG8VTqt0W
— The White House (@WhiteHouse) May 13, 2025
Eltúlzott apróság, vagy valódi pálfordulás?
A változást már Izraelben is érzik, ugyanis egyre több megszólalás foglalkozik azzal, hogy az Egyesült Államok egyre látványosabban fordul el az országtól. Több sajtóorgánum is visszhangozza Dana Fahn Luzon izraeli kommentátor szavait, aki velősen fogalmazott Washington jelenlegi politikájával kapcsolatban:
Trump azt üzeni Netanjahunak: »Drágám, elegem van belőled«.Hogy nem tájékoztatott minket a fejleményekről, hogy nem mondhatta ki... Nem veszi figyelembe Netanjahut.
A látványos átalakulásra egyébként a helyi politikusok is igyekeznek lecsapni, így tett például Jaír Golán, az ellenzéki Demokraták baloldali pártjának vezetője is, aki szerint Trump belátta, hogy stratégiailag hátrányt jelent számára, ha az izraeli miniszterelnökkel barátkozik.
A washingtoni kormányzat prominens személyei egyébként nyilvánosan határozottan tagadják, hogy bármiféle távolodás lenne az Egyesült Államok és Izrael között. Steve Witkoff, a Fehér Ház közel-keleti különmegbízottja és James Hewitt, az amerikai Nemzetbiztonsági Tanácsának szóvivője is kiemelte, hogy rémeket látnak azok, akik szakadásról beszélnek, és hangsúlyozták a szövetség fontosságát. Valamelyest ezt támasztja alá az is, hogy Donald Trump beiktatása óta a nyugati nagyhatalomban a korábbiaknál is erőteljesebben lépnek fel a hatóságok azokkal, akik szerintük antiszemita véleményt fogalmaz meg. Különösen az egyetemeken tartott demonstrálókkal szemben tettek hoztak kemény ítéleteket, többeket ki is toloncoltak az országból. A megosztottság kézzel fogható az Egyesült Államokban, a feszültségeket az bizonyítja a legjobban, hogy május 22-én egy palesztinpárti merénylő politikai indíttatásból lelőtt két izraeli követségi dolgozót Washington D.C.-ben.
Ez az eset hatalmas felhördülést okozott a nyugati nagyhatalomban, a közéleti szereplők sorra ítélték el az esetet és fejezték ki együttérzésüket Izrael számára. Ebben nem jelentett kivételt Trump sem, aki külön ráerősített, hogy önmagát az Egyesült Államok történetének eddig leginkább Izrael-párti elnökének nevezte.
Ezekből a gesztusokból és a kommunikációból egyre inkább egy olyan kép kezd kirajzolódni, hogy a Fehér Ház valójában egyáltalán nem távolodott el attól, hogy a közel-keleti ország mellett álljon ki, az viszont láthatóan nagyon nem akaródzik a republikánus kormánynak, hogy a jelenlegi jeruzsálemi vezetéssel közösséget vállaljanak. Ezt a feltételezést erősíti a Politico cikke is, aki öt amerikai és izraeli tisztségviselőt szólaltatott meg a kérdésben.
A megkérdezettek elmondták, hogy erős túlzás lenne törésről beszélni, viszont a közvélemény valóban jól érzékeli, ha arra a megállapításra jut, hogy távolodás van a felek között. Az egyik megszólaló szerint ennek kifejezetten az az egyik oka, hogy az amerikai kabinetben erősödik az a nézőpont, amely Izraelre partnerként tekint, de nem olyanra, mint amelyiknek feltétlenül szükséges lenne szívességeket tenni. Kiemelték azt is, hogy Netanjahu politikájából hiányzik az a fajta tisztelettudás, amelyet Trump és a kabinetje elvárna, valamint az se segít feltétlenül, hogy az amerikai elnököt elkápráztató pompával és csillogással sem törekszik lenyűgözni a Kneszet vezetője.
Elmondások szerint Washingtonban úgy érzik, hogy az izraeli miniszterelnökkel messze a legnehezebb együtt dolgozni bármilyen témában. Az egyik megszólaló így fogalmazott az Netanjahu stílusával kapcsolatban:
Egyike azoknak az embereknek, akik csak erőltetik és erőltetik, és ez rosszul érintheti Trumpot.
Az sem segít a helyzeten, hogy a republikánus elitben sem mindenki támogatja feltétel nélkül Izraelt. Ameddig Marco Rubio külügyminiszter, Stephen Miller kabinetfőnök-helyettes és John Ratcliffe, a CIA igazgatója egyaránt közismert arról, hogy mennyire kiáll Jeruzsálem meddig, addig például Tulsi Gabbard, a nemzeti hírszerzés igazgatója a megfontolt megközelítés híve. Sokan úgy vélekednek Washingtonban, hogy Izrael végeláthatatlannak tűnő háborúja a Gázai övezetben mára kifejezetten problémás lett. Az amerikai elnök ugyanis szeretné elérni, hogy ott béke legyen, megkezdődhessenek az újjáépítési munkálatok, valamint a konfliktus miatt ellenérzésüket kifejező közel-keleti muszlim többségű országok végre csatlakozzanak inkább azok táborába, amelyek elismerik Izrael államiságát. Trump kifejezetten úgy érezheti, hogy
Netanjahu „beleköp a levesébe”, azért inkább kerül mindenféle megnyilvánulást a témában, az elmúlt hetekben a washingtoni merényletet leszámítva kifejezetten hallgatag volt erről.
A szelek megváltozása különösen nehéz időszakban éri Izraelt, mivel az országot egyre több és több nemzetközi kritika éri a Gázai övezetben mutatott beavatkozások miatt. Ez önmagában még nem lenne akkora probléma az ország vezetése számára, hiszen gyakorlatilag a létrejötte óta ezzel a komoly ellenszéllel kell szembenéznie, viszont mostanra már azok a szövetségesek is elfordulni látszanak, akik eddig határozottan kitartottak Jeruzsálem politikája mellett. Azt egyelőre nem lehet megállapítani egyértelműen, hogy ez a szemmel látható átalakulás mégis milyen hatást fog gyakorolni hosszú távon Izraelre. Amennyiben ez az állapot fennmarad, az mindenképpen súlyos következményekkel fog járni, mivel a közel-keleti ország minden eddiginél jobban elszigetelődhet, mivel az eddigi legfőbb támogatását adó Egyesült Államok kerülhet ki mögüle. A jelenlegi amerikai kormány (és különösen Trump) politikai szeszélyei miatt azonban nem világos, hogy pontosan mennyire hidegülhet el Washington Jeruzsálemtől, ám az biztos, hogy Netanjahu kormánya már érzékelte a veszélyt, ezért igyekeznek hangzatos üzenetekkel hízelegni a Fehér Háznak.
Netanyahu: ‘Trump plan for Gaza emigration is condition for ending war’https://t.co/EJ4syNyKOw
— Jewish News (@JewishNewsUK) May 22, 2025
Ennek egyelőre nem sok eredményét lehet felfedezni. Az biztos, hogy néhány kijelentésnél sokkal többre lesz szükség, a viszonyítási alapot éppen az Arab-félszigeten villantották fel az arab uralkodók: csillogás, pompa, dollármilliárdos bizniszek, történelmi ajándékok. Ezekkel szinte senki nem tudna a világon versenyre kelni, még Izrael sem, de a véres gázai esemény végleges leállítása, vagy végső soron az egyébként se túl népszerű Benjamin Netanjahu leváltása még ott van a Kneszet kezében ütőkártyaként Trumphoz.
