A tábornokaik mellett a lengyel nők is eltökéltek országuk elpusztításában, és a lengyel demokratikus rezsim támogatja őket vállalkozásukban.

Európában a lengyel nőket riasztja leginkább a gyerekszülés és fajfenntartás gondolata, holtversenyben a spanyol nőkkel, és nem sokkal lemaradva tőlük az olaszokkal. Érdekes, hogy Európa három legvallásosabb – legalábbis a felszínen katolikus – országáról van szó. (A népességfogyás tekintetében Magyarország a második, alig lemaradva Lettország mögött.)

Elméletileg az abortusz nagyon korlátozott Lengyelországban, de a gyakorlatban, mint Franciaországban az 1960-as években, az illegális terhességmegszakítás nagyon gyakori. Becslések szerint évente 80 000–200 000 csecsemőgyilkosságot követnek el büntetlenül.

Ezek a fehér nők mindenre képesek, hogy megöljék a gyermekeiket, egészen odáig, hogy szükség esetén külföldi utakat szerveznek erre a célra.

Ezzel a realitással szembesülve a lengyel burzsoá rezsim semmilyen intézkedést nem tesz, hogy megfegyelmezze ezeket a lotyókat, viszont egyre több bevándorlót importál a harmadik világból, hogy kielégítse a zsidó finánctőke és a katolikus munkaadók igényeit.

A párizsi élet immár szokásos jelenetei mindennapossá válnak a lengyel városokban is.

Mini Nigéria Lublinban. Lesz ebből még maxi is…

Ez a kapitalista rendszer, amely létrehozta az állami feminizmust, hogy munkába kényszerítse a nőket, és fogyasztási csatornává tegye őket ahelyett, hogy anyákká tenné őket, miközben a szent és sérthetetlen GDP miatt importálja a harmadik világot, egyszerűn nem fenntartható.

Patriarchális forradalom nélkül nem lesz demográfiai csoda.

(Démocratie participative, ford. H. T.)