Hatvan éve, 1964. október 16-án robbantották fel a belső-ázsiai Lop Nor kísérleti telepen az első kínai atombombát, ezzel az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország után megszületett a világ ötödik nukleáris hatalma. (Melyet Izrael követett 1966-ban vagy 67-ben, de azóta is hazudnak róla - a szerk.)
A kínai atomkutatás megalapozásában döntő szerepet játszott az 1950-es évek első felében feltárt urániumlelőhely Kuanghszi tartományban. Mao Ce-tung, az ország első embere 1956 áprilisában a Kínai Kommunista Párt (KKP) Politikai Bizottságának ülésén kijelentette: Kína nem lehet meg atomfegyver nélkül, ha el akarja kerülni, hogy mások basáskodjanak felette.
A terv megvalósítása az akkor még felhőtlen szovjet-kínai viszonynak köszönhetően szovjet támogatással indult. A kínai-szovjet atomsegély-egyezményt 1957. október 15-én kötötték meg, ebben a szovjet fél vállalta, hogy az "új védelmi technikák" között a kínai kormány rendelkezésére bocsátja az atombomba makettjét és a gyártásához szükséges teljes műszaki dokumentációt.
Szovjet közreműködéssel zajlott le a kínai uránkészletek feltárása és hasznosítása, a segítségükkel épült fel a Takla-Makán sivatag keleti csücskében, a kiszáradt Lop Nor sóstó körzetében a Malan atomkísérleti telep. Peking közelében hatezer főt foglalkoztató atomkutató központot hoztak létre, ennek munkáját tanácsadói minőségben Jevgenyij Vorobjov, a szovjet atomprogramot irányító Igor Kurcsatov jobbkeze vezette. Kína kísérleti nukleáris reaktort, uránfeldolgozáshoz és gázdiffúziós urándúsító üzemhez szükséges berendezéseket, valamint részecskegyorsító ciklotront is kapott Moszkvától, sőt nukleáris töltetek célba juttatására alkalmas hordozóeszközök mintadarabjai is a birtokába kerültek.
A szovjetek elővigyázatosak voltak: nem az amerikai séma alapján összeszerelt és 1949-ben felrobbantott első atombombájukat engedték át, mert az már elavultnak számított, de nem is a legkorszerűbb konstrukciót, hanem egy 1951-es változatot. Moszkva ugyanis tartott a kínai hatalmi törekvésektől, különösen azért, mert Nyikita Hruscsov szovjet pártvezető 1958. júliusi pekingi tárgyalásain Mao az éleződő tajvani válság közepette nukleáris robbanófejekkel felszerelt rakétákat követelt tőle. Valószínűleg ez lehetett annak oka, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága 1959 nyarán levélben hozta kínai testvérpártjának tudomására: az 1957-es egyezmény dacára sem szolgáltathatják ki a nukleáris fegyver gyártásának teljes dokumentációját és technológiáját, mert az megzavarná az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával folyó atomsorompó-tárgyalásokat. Egy év múlva aztán az összes szovjet szakértőt is visszarendelték Kínából.
A kínai tudósok azonban ekkor már szovjet közreműködés nélkül is be tudták fejezni az atombomba kifejlesztését. Csu Kuang-ja atomfizikus és társai 1964. október 16-án délután 3 órakor a Malan bázison - az 596-os kódszámú kísérlet során - felrobbantották az első kínai atombombát, amely 25 kilotonna hatóerejű volt, és U-235 hasadóanyaggal működött. Hamarosan elkészült az első kínai hidrogénbomba is, melyet 1967-ben teszteltek. 1969. szeptember 29-ig Kína összesen tíz bombát robbantott fel, s 1966 októberében kilőtte első atomrakétáját is.
2012 októberében bejelentették, hogy turisztikai látványosságként megnyitják a közönség előtt a Malan bázist, de erre azóta sem került sor, sőt a New York Times című lap tavaly a nukleáris létesítmény széles körű modernizációjáról számolt be. 2015-ben a Kínai Tudományos Akadémia egyetemének pekingi kampuszán, egy 1958-ban létesített volt rakétakísérleti bázison múzeumot kaptak az atomtudósok, akik részt vettek a "két bomba és egy műhold" programban, megalkották Kína első atom- és hidrogénbombáját, később pedig az első kínai műholdakat.
A pekingi kormányzat szerint az 1960-as évekbeli atomrobbantásoknak "nagy történelmi jelentőségük volt" egy olyan korszakban, amikor Kínának "összetett" nemzetközi körülményekkel kellett számolnia. A kínai vezetés máig hangoztatja, támadó céllal nem vetnek be nukleáris fegyvert. A hidegháborús fegyverek fokozatos szétszerelésével a nukleáris robbanófejek száma globálisan ugyan csökken, azonban évről évre növekszik az aktív eszközök robbanóereje és hatékonysága. A globális feszültségekre hivatkozva Kína jelenleg is bővíti nukleáris arzenálját: míg 2022 januárjában 350 nukleáris robbanófejjel rendelkezett, 2024-ben már több mint 500-zal.
(MTI nyomán)
