Véget értek a 2024-es európai parlamenti választások. A következőkben országonként átnézzük, hogy a hazafiasnak mondott pártok milyen eredményt értek el. A rengeteg kis nacionalista formációra való tekintettel csupán a bejutottakról fogunk most képet kapni. Az egyes pártok bemutatását nem végzem el. Egyszerűen azért, mert egy részükkel találkozhattunk már a sorozatban, a többiekkel pedig a későbbiekben fogunk. A csillaggal jelölt országokkal már foglalkoztunk a sorozat keretein belül.
Ausztriában az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) 25,7%-kal az első helyen végzett, s ezzel 6 mandátumot szerzett a brüsszeli parlamentben. Mögötte a jobbközép ÖVP végzett (24,7%), valamint az SPÖ (23,2%), így mind a két párt 5-5 székhez jutott hozzá.
Belgiumban a Flamand Érdek (Vlaams Belang) 13,9%-kal lett első (!), ami 3 mandátumot jelent. A szintén nacionalistának mondott Új Flamand Szövetség (N-VA) 3. lett az EP-választáson 13,4%-kal, így szintén 3 képviselőt küldhet Brüsszelbe.
Bulgáriában* az Újjászületés harmadik lett a pártok között. 14,6%-ot ért el, ami 3 mandátumot hozott Kostadinov pártjának.
A ciprusi* ELAM 11,2%-kal negyedik lett, s így egy képviselőt küldhet az EU-ba.
Csehországban a Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) csak a hatodik lett 5,7%-kal, így 1 mandátumot ért el.
A Dán Néppárt (DN) 6,4%-kal 1 mandátumhoz jutott.
Észtországban* az Észt Konzervatív Néppárt (EKRE) 14,9%-a mindössze egy parlamenti székhez volt elég.
Finnországban a nemzeti-konzervatívnak mondott Finnek Pártja 7,6%-ot kapott, s így egy mandátumot zsebelt be.
Franciaországban a Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés 31,4%-ot kapott, ami több mint kétszerese a második helyen végző Reneszánsz, tehát Macron pártja eredményének. Ők 14,6%-ot szereztek. Le Pen ezzel 30 képviselőt küldhet Brüsszelbe, valamint készülhet az előrehozott választásra. Unokahúga, a Reconquête listájának vezetője, Marion Maréchal-Le Pen 5,5%-kal 5 mandátumhoz jutott hozzá.
Görögországban* a Görög Megoldás 9,3%-ot ért el, akárcsak a Kommunista Párt, s ez 2 mandátumot jelent. A Győzelem Párt (NIKI) 4,4%-a 1 helyet eredményezett. A Spártaiak nem szereztek mandátumot.
Hollandiában a Wilders vezette Szabadságpárt (PVV) 17,7%-kal második lett, ami 6 mandátumhoz juttatta őket. A Fórum a Demokráciáért 3% alatt végzett, mandátumhoz nem jutottak hozzá.
Horvátországban a Haza Mozgalom (Domovinski pokret) harmadik lett 8,8%-kal. Ez egy mandátumot jelent a horvát hazafiaknak.
Írországban a baloldali nacionalista Sinn Féin 19,2%-al 3 mandátumot tudott megkaparintani.
Lengyelországban* a Korona Konföderáció 12,1%-kal 6 mandátumhoz jutott hozzá.
Lettországban* a Nemzeti Szövetség második helyen végzett a liberálisok mögött. 22,1%-kal 2 mandátumhoz jutottak hozzá.
Litvániában* a Nép és Igazságosság Uniója 5,5%-kal 1 képviselőt küldhet az Európai Parlamentbe.
Máltán* a Nemzeti Párt 42%-kal három helyet szerzett az EU-ban.
Németországban* az AfD 15,9%-kal 15 mandátumot zsebelhetett be.
Olaszországban a Meloni vezette Olaszország Fivérei nyerte a választást 28,8%-kal. Ez 24 mandátumot ér. Salvini Ligája 9%-ra és 8 képviselőre volt elég.
Portugáliában* a Cheha 9,8%-ot kapott, s 2 főt küldhet Brüsszelbe. Érdekességként megjegyzem, hogy a választások előtt 18%-ra mérték őket.
Romániában* két soviniszta formáció is bejutott az EP-be. Az AUR 14,9%-kal második lett, s így 6 széket nyert Brüsszelben, míg az SOS Romania 5%-kal és 2 mandátummal vette az akadályokat.
Spanyolországban a VOX harmadik lett 9,6%-kal, ami 6 képviselőt jelent. Bejutott még a SALF (Vége a bulinak) is 4,6%-kal és 3 mandátummal. Ez utóbbi párt a korrupció, illetve a mélyállam ellen kíván küzdeni.
Svédországban a Svéd Demokraták 13,2%-kal 3 mandátumot értek el.
Szlovákiában* a Republika 12,5%-ot kapott, így Milan Uhrik és Milan Mazurek Brüsszel felé veszi az irányt. Marian Kotleba pártja 0,5%-ot kapott, amivel természetesen nem ért el sikert. A soviniszta Szlovák Nemzeti Párt (SNS) 1,9%-ot kapott, így nem jutottak be az EP-be.
Szlovéniában* a Szlovén Nemzeti Párt nem kívánt elindulni a választáson. Az ottani Fidesz, a Szlovén Demokrata Párt (SDS) 30,6%-kal és 4 mandátummal az első helyen végzett.
Luxemburgban hazafiasnak nevezhető párt nem jutott az EP-be.
Európai körutazásunk természetesen az EP-választások lezárultával is folytatódik.
Az AfD máris kavarja
Alig száradt meg a tinta a szavazólapokon, de máris furcsa játszmák kezdenek kirajzolódni a német AfD EP-frakciója körül, melyek a magyar politikára is hatással lehetnek.
Maximilian Krah, Tino Chrupalla és Alice Weidel a himnuszt énekli 2023. augusztus 6-án (fotó: Klaus-Dietmar Gabbert / dpa / AP)
Mint korábban már olvashattunk róla, az AfD-t kitették a "botrányai" miatt az Identitás és Demokrácia (ID) frakciójából, mely - szerintem igencsak nemtelen - hadművelet a francia Nemzeti Tömörüléstől indult. Emlékeztetőül: Krah egy olasz lapnak adott interjújában azt találta mondani, hogy véleménye szerint a Waffen SS nem minden tagja volt háborús bűnös. Az ID és minden megfelelési kényszeres politikai erő ezt a kijelentést titulálta vörös vonalnak, s elzárkózott a további együttműködéstől. Itt azért megjegyezném, hogy egy minimális történelmi ismeretekkel rendelkező embernek nyilvánvaló, hogy egyik hadseregre vagy katonai alakulatra sem lehet rásütni, hogy minden egyes tagja kivétel nélkül háborús bűnös lenne. Még a szovjet Vörös Hadseregre sem.
Az ID-vel való szakítás után - illetve még közben - az AfD elég furcsa taktikát választott a Krah-ügy kezelésére. Normális esetben ebből az esetből ügynek sem kellett volna születnie. Nem tették ki, el se határolódtak teljesen tőle, csak "eldugták": nem engedték, hogy kampányrendezvényen szerepeljen, s letiltották a nyilatkozatait is.
Mint ismert, az AfD 15 mandátumot szerzett az Európai Parlamentben. Korábbi írásomban próbáltam áttekinteni, hogy milyen esélyekkel, s legfőképpen, hogy kikkel is jöhet létre egy új EP-frakció, mely az Identitás és Demokráciától is jobbra helyezkedik el. Akkor az AfD mellett szó volt a Mi Hazánk mellett a bolgár Újjászületésről, a szlovák Republikáról, a lengyel Korona Konföderációról, valamint a holland FvD-ről, ám ők sajnos nem szereztek mandátumot.
Úgy tűnik azonban, hogy maga az AfD az, legalábbis annak egy része, aki tovább kívánja nyújtani ezt a történetet, mint a rétestésztát. Az AfD ugyanis visszavágyik az ID-be. Igen, oda, ahonnan két héttel ezelőtt kvázi a frakció többi tagja politikai anatémát hirdetett ellenük. S, hogy az AfD Canossa-járásának mi az ára? Maga Krah, a listavezető.
Amint azt hírül adtuk, hétfőn az Alternatíva Németországért (AfD) leendő európai parlamenti küldöttsége úgy döntött, hogy kihagyja a csoportból a saját listavezetőjét. Maximilian Krah maga közölte a hírt X-en. "Újonnan megválasztott képviselőtársaimnak sok sikert kívánok ahhoz, hogy nélkülem ismét csatlakozzanak az ID-csoporthoz. Úgy gondolom, hogy ez a megközelítés helytelen, és pusztító jelzést küld választóinknak, különösen fiatal szavazóinknak."
A svájci Neuer Zürcher Zeitung információi szerint az AfD EP-csoportjának első ülésén négy tartózkodás és nyolc igen szavazat mellett mindössze három képviselő utasította el Krah kizárását az EP-csoportból. Ez nem azt jelenti, hogy Krah nem kapja meg a mandátumát, hanem, hogy az AfD csoportjától - s attól a frakciótól, amelyben az AfD részt vesz - függetlenül kell dolgoznia a továbbiakban.
Új küldöttségvezetőnek a választási lista harmadik helyén álló türingiai René Aust választották. Ez nyilván azt is jelenti, hogy a Krah mögött második helyen szereplő Petr Bystron sem volt eléggé megbízható a csoport számára, s azért lett a harmadikból az első. Egyébként mind Krah, mind Bystron az AfD jobboldalához tartoznak, vagyis a Björn Höcke vezette Der Flügel (A Szárny) csoporthoz, így valószínűsíthető, hogy Bystron is tagja volt annak a három főnek, aki Krah maradása mellett szavazott.
Az AfD társelnöke, Tino Chrupalla úgy fogalmazott, hogy "Nem szólok bele a dologba, a brüsszeli képviselőcsoportnak magának kell döntenie."
Az AfD delegációjának többi tagja az elmúlt néhány napban egy „irányellentétes pályáról”, egy „szórakoztató választási kampányról” és a hírnévnek okozott hatalmas károkról beszélt, amelyekért Krah a felelős. Azért itt érdemes megemlíteni, hogy az AfD egyik vezetője úgy nyilatkozott a Bildnek: "nem zárható ki, hogy Maximilian többet nyert a fiataloktól a TikTok-offenzívájával, mint amennyit a "rendes" szavazóktól veszítettünk miatta.” Furcsa deficit az, ami tulajdonképpen szufficitet eredményez...
Tudni érdemes, hogy Krah a német fiatalok körében különösen népszerűnek számít, még az AfD többi tagjához viszonyítva is.
Az EP-csoport új vezetője, Aust, aki korábban szociáldemokrata volt, azt mondta, hogy közelebb akarja hozni az AfD-delegációt a párthoz, és ezzel megakadályozni a Krah-módszeren alapuló egyéni törekvéseket. A szásznak „a reflektorfénytől távol” kellene rendeznie a dolgokat.
Krah azt mondta, úgy véli, hogy kiutasítása stratégiai hiba volt. Az AfD nem hagyhatja, hogy egy külföldi párt (a francia Nemzeti Tömörülés) diktáljon a személyi állománnyal kapcsolatban.
Krah úgy értelmezi a kiutasítását, mint egy reggeli ajándékot Marine Le Pennek, a Nemzeti Tömörülés korábbi vezetőjének, aki reménykedik a francia elnöki tisztség elnyerésében. Le Pen korábban Krah-ra hivatkozva zárta ki az AfD-t az Identitás és Demokrácia (ID) frakcióból. Krah nélkül az AfD e hét közepén akarja bemutatni magát az ID-nek a reintegráció érdekében - de Weidel szerint "magabiztosan és egyenlő alapon". Aust a választás éjszakáján kéthetes „kapcsolatszakadásról” beszélt Le Pennel, aminek most vége.
Krah-t egyébként már tavaly is megtámadta egyik párttársa, Norbet Kleinwäcter, aki a Bundestag tagja. Kleinwäcter akkor azt mondta, hogy Krah az ID-ből ki akarja vezetni az AfD-t, és csatlakozni akar a "jobboldali szélsőségesek és a holokauszt tagadóiból állók kis morzsafrakciójához”, mely szerinte egyértelműen zsákutca. Nem nehéz kitalálni, hogy a lengyel Korona Konföderációra, a bolgár Újjászületésre, a holland FvD-re, na és persze a Mi Hazánkra utalhatott Kleinwäcter.
Krah korábban azt is felvázolta, hogy szerinte mi lenne az észszerű út az AfD számára az Európai Parlamentben. A pártnak vezető szerepre kell törekednie, és el kell fogadnia „külső pozícióját”, különösen a békepolitikában. Ez azt jelenti, hogy az AfD-nek el kell fogadnia az ID-frakciótól való elszakadást, és össze kell fognia különböző kisebb partnerekkel egy új szövetség létrehozása érdekében.
Úgy látszik, hogy az elefántcsonttornyban ülő AfD-felsővezetők körében még mindig nem rajzolódik ki az a nagyon egyszerű kép, miszerint nem azért fognak az emberek tömegei megjelenni mögöttük, mert PC módon megpróbálják "finomra hangolni" - elhallgattatni - a jobboldali hangokat, hanem ha épp kimondják a kendőzetlen valóságot.
Egy radikális(nak mondott) csoport vagy párt soha nem követhet el nagyobb hibát annál, mint amikor be akar simulni a "hagyományos" vagy mainstream frakciók közé, mert abból tizenkettő pont egy tucat, s az emberek egy újra, tisztára és őszintére vágynak, nem egy n+1-ik "de mi tényleg igazán demokraták vagyunk és nem gaz nácik" pártra. A harc nem az ellenségnek való megfelelésről szól, mert már akkor vesztettünk, amikor a kardot ki se vontuk a hüvelyéből.
KG
A sorozat korábbi részei:
- Európai nacionalista pártok nyomában, I. rész: Lengyelország
- Európai nacionalista pártok nyomában, II. rész: Németország, AfD
- Európai nacionalista pártok nyomában, III. rész: Németország, Die Heimat (NPD)
- Európai nacionalista pártok, IV. rész: Németország, Freie Sachsen, Harmadik Út és mások
- Európai nacionalista pártok nyomában, VI. rész: a balti államok
- Európai nacionalista pártok nyomában, VII./1.: Bulgária
- Európai nacionalista pártok nyomában, VII./2.: Bulgária
- Európai nacionalista pártok nyomában, IX. rész: A megszállt Erdély, valamint Románia: Noua Dreapta
- Európai nacionalista pártok nyomában, X. rész: Ciprus
- Európai nacionalista pártok nyomában, XI. rész: Görögország, Arany Hajnal
- Európai nacionalista pártok nyomában, XII. rész: Görögország - parlamenti pártok
- Európai nacionalista pártok nyomában, XIII. rész: Görögország: AKKEL, Hellének, ELASYN stb.
- Európai nacionalista pártok nyomában, XIV. rész: Szlovénia
- Európai nacionalista pártok nyomában, XV. rész - az úgynevezett Szlovákia: SNS
- Európai nacionalista pártok nyomában, XVII. rész: hazafias szövetségek az Európai Unióban
