Negyven éve, 1983. szeptember 1-jén szovjet harci gépek Szahalin szigetének közelében, szovjet légtérben lelőtték a dél-koreai légitársaság (Korean Airlines) KAL 007 jelzésű, New Yorkból Szöulba tartó utasszállító repülőgépét, amely letért előírt útvonaláról. A máig tisztázatlan hátterű tragédiában 269 ember, köztük egy amerikai kongresszusi képviselő vesztette életét, ez volt a hidegháború egyik leghalálosabb eseménye.
A Boeing 747 típusú repülőgép New Yorkból indult, majd miután megtankolt az alaszkai Anchorage repülőterén, folytatta útját Szöul felé. Alaszkát elhagyva, vélhetőleg navigációs hibából északi irányban letért a nemzetközi légifolyosóról és attól nyugatra beröpült Kamcsatka fölé, megsértve a szovjet légteret. Ezután egy ideig ismét nemzetközi légtérben repült az Ohotszki-tenger fölött, de miután egyre nagyobb mértékben tért el a repülési tervtől, a Szahalin-sziget fölött másodszor is behatolt a szovjet légtérbe.
A szovjet légvédelem már az első alkalommal észlelte a légtérsértést, amelyet - mint utólag kiderült tévesen - kémrepülőgépnek, azaz katonai célpontnak tulajdonítottak. Amikor a koreai gép másodszor is belépett a szovjet légtérbe, kiadták a parancsot lelövésére, akár a nemzetközi légtérben is. A távol-keleti körzet légierejének parancsnoka ezt csak azután engedélyezte volna, hogy a pilóták meggyőződtek arról: nem utasszállító gépről van szó, de a gépeket indító bázis parncsnoka elegendő bizonyítéknak tekintette a két egymást követő légtérsértést.
A Boeing nyomába három Szuhoj Szu-15 típusú elfogó vadászgép és egy MiG-23 vadászgép eredt, de sem rádión, sem vizuálisan nem sikerült a kapcsolatot felvenniük vele. Ezután figyelmeztető lövéseket adtak le, amit az éjszakai sötétben a koreai pilóták valószínűleg nem vettek észre, s éppen ekkor kaptak engedélyt magasságuk növelésére a tokiói repülőtértől, hogy takarékoskodjanak az üzemanyaggal. A szovjet pilóták ezt elkerülő manőverként értelmezték, és tokiói idő szerint hajnali 3 óra 26 perckor Gennagyij Oszipovics ezredes két levegő-levegő rakétát lőtt ki az utasszállítóra.
A szovjet pilóta azonnal jelentette a célpont elpusztítását, ami akkor még nem volt igaz. A gép hidraulikus rendszere ugyan működésképtelenné vált, de az utastérben nem csökkent le a nyomás és a hajtóművek is tovább működtek, így a Boeing-747-es még 12 percig a levegőben maradt. A fekete doboz tanúsága szerint a pilóták nem is tudták, hogy rakéta találta el őket, csak a károsodást észlelték.
A gép minden erőfeszítésük dacára fokozatosan elvesztette magasságát és a tengerbe zuhant, a fedélzetén tartózkodó 269 ember életét vesztette.
A szovjetek kezdetben mindent tagadtak, később beismerték a gép lelövését, de azt állították, hogy kémrepülőgépről van szó. Ronald Reagan amerikai elnök a Szovjetuniót tette felelőssé a "gyalázatos és elítélendő tettért", Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter gépe nem szállhatott le New Yorkban és több nyugati légitársaság egy ideig nem indította el moszkvai járatait. A hullámok aztán idővel elcsitultak, az ügyet egyre kevesebbet emlegették.
Az incidens hátteréről ma sem tudni biztosat. A hivatalos verzió szerint az útiránytól való eltérés csupán a véletlen műve volt, mert a pilóták nem állították be megfelelő módon a robotpilótát. A gépet lelövő szovjet pilóta (aki nyilatkozatai szerint később sem bánta meg tettét) a fényekből látta ugyan, hogy utasszállítónak tűnő Boeing géppel van dolga, de feltételezte, hogy az egy katonai célokra átalakított polgári típus, ráadásul felettesei elvárták tőle: mindenképpen akadályozza meg, hogy a gép elhagyja a szovjet légteret. A szovjetek azon az éjszakán fokozott készültségben voltak, mert a térségben egy SS-25 rakétával terveztek kísérletet, és arra számítottak, az amerikaiak hírszerzési célra átalakított Boeing RC-135 gépeket küldenek a közelbe.
Azóta újabb magyarázatok, elméletek is születtek: a tragédia tizedik évfordulóján egy disszidált szovjet pilóta azt állította, a kamcsatkai radarrendszer hibája vezetett a gép lelövéséhez, ami így nem szándékos támadás, hanem üzemzavar lett volna. Egy másik verzió szerint amerikai felderítő gépek abban az időszakban Kamcsatka térségében többször is megsértették a szovjet légteret, hogy információkat szerezzenek az akkoriban átalakított szovjet katonai távközlési rendszerről, s hasonló célra akarták a KAL 007-es járatát is felhasználni.
Egy még vadabb elmélet szerint a tervezett rakétakísérlet miatt amerikai felderítőgépek tucatjai hatoltak be a szovjet légtérbe, ahol légicsatába keveredtek, s mivel az incidens napvilágra kerülése felmérhetetlen következményekkel járt volna, "elterelő hadműveletként" áldozták fel a koreai gépet, amely szándékosan tért le útvonaláról, mert tudott az amerikai akcióról.
(MTI)
