A napokban jelent meg egy finn szakértőgárda által összeállított elemzés arról, hogy mennyibe kerül ellátni, segélyezni, "integrálni" (ami ugye lehetetlen - a szerk.) egy-egy bevándorlót. A statisztikai adatokból kiderült, hogy egy iraki migráns ellátása körülbelül 215 millió forintba kerül (gyermek nélkül), míg egy szomáliai migráns ellátása közel 300 millió forintba kerül élete során.



Fotó: Reuters/Vesa Moilanen

A Suomen Perusta kutatóközpont nemrégiben megjelent tanulmányában azzal foglalkozott, hogy mekkora mértékben terheli meg a finn államkasszát és szociális ellátórendszert a bevándorlók anyagi támogatása. Az összegeket a bevándorlók teljes életére vetítették ki, s azt vizsgálták, hogy a migránsoktól érkező bevételek (adófizetés) hogyan aránylanak a kiadásokhoz (szociális ellátás biztosítása, segélyezés, "integrálás" költségei). A Finn Statisztikai Hivatal, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium, valamint a Belügyminisztérium adatait felhasználva a think tank arra a következtetésre jutott, hogy a kiadások hatalmas mértékben meghaladják a megtérülő bevételeket.

Az elemzés során az iraki és szomáliai menedékkérőket, "menekülteket" vizsgálták, mivel ebből a két országból érkezik a legtöbb bevándorló Finnországba. A tanulmány megjegyzi, hogy "humanitárius bevándorlás" címen menedékkérők, "kvóta-menekültek" és teljes családok tömegei érkeznek 2015-től folyamatosan az országba. A legfontosabb statisztika 2015-re datálható, amikor nagyjából 32 000 fő bevándorló érkezett az állam területére letelepedési szándékkal. A konkrét számokat vizsgálva a következő adatok olvashatók ki az átfogó tanulmányból:

Az elemzés arra is felhívja a figyelmet, hogy a finn kormány 2016-ban – a 2015-ös migrációs krízis után – 750 millió eurót különített el az éves költségvetésben a felmerülő költségek fedezésére. 620 millió eurót a migránsok befogadására szántak, míg 130 millió eurót a "társadalmi és kulturális integrációjukra".

A Suomen Perusta kutatóközpont tanulmánya arra is rávilágít, hogy a második generációs bevándorlók esetében – akik már Finnország területén nőttek fel – a társadalmi és gazdasági "kirekesztettség" 6–8-szor magasabb, mint a finn születésű fiatal állampolgárok esetében. Annak ellenére, hogy a második generációs fiatal migránsok már Finnországban részesültek oktatásban, máig kimagaslóan sokan "kirekesztettek" közülük. Az elemzés azt is megállapítja, hogy a menedékkérők esetében sokkal alacsonyabb a várható nyugdíjösszeg. Orvosi ellátásuk sokkal költségesebb, mivel plusz kiadások merülhetnek fel gyógyításuk során (például a fordítás díja).

A dokumentum két következtetést von le a statisztikákból. Az egyik az, hogy Finnország közpénzügyi helyzete szempontjából az lenne a legjobb, ha az ország egyáltalán nem fogadna be olyan migránsokat, akik esetében több a ráfordítás, mint a bevétel. Az iraki és szomáliai bevándorlók és menedékkérők kapcsán a szerzők összegzése a következő:

A tanulmány konklúziója az, hogy Finnország közpénzügyi szempontjából nem hasznos befogadni olyan személyeket, akik Irakban vagy Szomáliában születtek.

(Mandiner nyomán)