A Sat1 televízió Yara rémálma: erőszakos diáktársak címmel riportot sugárzott, melyben erről volt szó: „Rémálom Yara számára: ő az egyetlen németül beszélő gyerek az osztályában. A lányt kiközösítik és fizikailag megsebesítik. Az általános iskolással és apjával beszéltünk erről az időszakról”.

Fotó: Dieter Schachtschneider/HNA

Más hírekből egyebet is meg lehet tudni az ügyről.

Mike F. (Mike Ferreira de Oliveira) vállalkozó, Denisia nevű brazil felesége, valamint két lányuk, Yara és Luana a Hessen tartományban lévő Kasselben él. (Megjegyzés: Mike vezetékneve azt sugallja, hogy az apja valószínűleg Portugáliából vagy Brazíliából származik, de Mike német beszédében nincs külföldi akcentus.)

2017 őszén Yara a Carl-Anton-Henschel-Schule-be járt, ahol az elsős diákok 95%-ának "migrációs háttere van". Yara évfolyamában csak két gyerek volt, akik németül beszéltek. Mike F. ennek a hatását abban is észrevette, hogy Yara némettudása leromlott, rossz szavakat és rossz mondatszerkezeteket kezdett használni.

Az első szülői értekezleten arról kérdezték a szülőket, hogy a gyerekük a török nyelvi oktatáson, valamint az iszlámoktatáson részt akar-e venni. Amikor Yara szülei visszakérdeztek, hogy a portugál nyelvet is választhatják-e, merthogy az legalább EU-s nyelv, a tanárnő csak furcsán nézett rájuk.

Mike F. elmondta, hogy az első szülői értekezlet után a rákövetkező el is maradt, mert a tolmácsnő beteg volt, és egyetlen szülő sem beszélt németül. Hozzátette: „Az volt az érzésem, hogy a lányomnak kell arabbá integrálódnia, nem pedig fordítva”.

Elmesélte, hogy a lányát egy hónappal a 2017-es beiskolázás után a diáktársai gesztenyével dobálták, amikor a szünetben egy állványra mászott fel. Yara leesett, és a száján és az állán megsérült.

2018 májusában Mike F. éppen az USA-ban volt üzleti úton, amikor a felesége fényképet küldött Yaráról, hogy egy arab gyerek sérülést okozott a hasfalán. A német RTL Mobbing [a csőcselék terrorja] az általános iskolában: a nyolcéves kasseli lányt diáktársai támadták meg című hírében 0:37-nél (-1:26-nál) látható a sérülés.

A fenti eset után két nappal újra fizikailag bántalmazták a lányt. Mike F. elmondta: „Egy másik esetnél három arab osztálytárs a lányom fejét leszorította, és fojtogatták őt”. Mike F. értesítette a Carl-Anton-Henschel-Schulét, hogy a lánya ezen okok miatt nem megy oda többet, valamint egy hónappal a 2018-as nyári szünet előtt iskolaváltási kérelmet nyújtott be, amit az oktatási hivatal jóváhagyott. Ezenkívül feljelentést tett a rendőrségen testi sértés miatt, azonban az államügyészség később beszüntette az eljárást, mert a fiúk életkoruk miatt nem voltak büntethetők.

Mindeközben az iskola vezetése a rendőrségen feljelentette az apát és az anyát a tankötelezettség megszegése miatt, mert Yara 30 napnál többet hiányzott igazolatlanul, miután az apja nem engedte el. Mike F. szintén tett újabb feljelentést, mégpedig Martina Bleckmann igazgatónő ellen rágalmazás miatt.

A Sat1 riportja és annak fordítása:

0:00
[Műsorvezetőnő:]
6 óra. Szép jó reggelt, kedves nézők! A kis Yara számára a beiskolázással megkezdődik a rémálom. Ő az osztályában az egyetlen, aki otthon németül beszél. Ez eleinte egyáltalán nem probléma, csak sajnos az osztályban kiközösítik, sőt, később hegyes tárgyakkal és más dolgokkal meg is sebesítik. Találkoztunk a nyolcévessel, vele és apjával erről az időszakról beszéltünk.

0:24
[Fejléc: Erőszak az általános iskolában]

0:25
[Mike F.:]
Támadásokra is sor került, és nem iskolaudvari huzavonáról beszélünk, azt még toleráltam volna, hanem valóban fizikai támadásokról.

0:33
[Yara:]
Amikor valami rossz történt, akkor néha elkezdtem sírni, és azt kívántam, hogy bárcsak a szüleim ott lennének.

0:39
[Az iskola névtáblája látható: Carl-Anton-Henschel-Schule]

0:40
[Mike F.:]
Egy arab gyerek csak úgy fellökte – egy gyerek, akit egyáltalán nem is ismert. Ez a gyerek egy éles tárggyal felhasítja a hasfalát.

0:48
[Narrátor:]
Amikor Yara a régi iskolája előtt áll, újra feltör az összes rossz emlék – a kiközösítéssel és fizikai erőszakkal kapcsolatos emlékek.

0:57
[Yara:]
Egészen szomorú voltam. Néha fájni kezdett a hasam, és amikor fájdalmaim voltak, a tanárom mindig [azt mondta]: „Neked majdnem mindig van valami fájásod!”

1:08
[Narrátor:]
Yara apja észreveszi, ahogyan a kislánya láthatóan megváltozik.

1:14
[Mike F.:]
Egy gyereknek nem kell sokat mondania, hogy az ember azt észrevegye – éreztem azt. A gyerekem mindig nyitott, vidám, boldog volt, és egyszerre kissé befelé fordulóbb lett. Azután észrevettem, hogy már nem megy szívesen iskolába.

1:28
[Narrator:]
Megértési problémák, gondolja először az aggódó apa - végül is ő az egyetlen németül beszélő gyerek az osztályban. Mindenki más a német törve vagy egyáltalán nem beszéli.

1:39
[Mike F.:]
Már az első szülői értekezleten, ami röviddel a beiskolázás után volt, kezdődött az egész, hogy egy tolmácsnő tevékenykedett, aki a tartalmat németről törökre fordította, hogy az ott lévő összes arabul beszélő ember egyáltalán valamit értsen. Szóval teljesen elveszettnek éreztem magam, és tudatára ébredtem, hogy akkor a lányom gyakran hogyan érezheti magát.

1:55
[Narrátor:]
Azonban hogy az elsősnek az általános iskolájában tényleg mit kell átélnie, először akkor tapasztalja meg, amikor lányánál sérülést lát. A lány elmeséli, hogy először fellökték.

2:08
[Mike F.:]
Összeszedi magát, megfordul, és abban a pillanatban ez a gyerek egy éles tárggyal felhasítja a hasfalát, azaz a bőr felső rétegét felhasította, úgyhogy erősen vérzett. És akkor természetesen odament a tanárnőhöz, megmutatta ezt a sebet, fájt neki, vérzett, ugye… És a tanárnő azt teljesen elbagatellizálta, és a gyerekemet a nap hátralevő részén az oktatáson ténylegesen részt vetette.

2:27
[Narrátor:]
Veszélyes tárgyakkal való megsebesítés egy általános iskolában, és azt követően nincs telefonhívás a megsebesített gyerek szüleinek? Mike F. a tanárokhoz fordul, azonban ott lepattintották, meséli nekünk.

2:39
[Mike F.:]
Hangsúlyoztam, hogy arab gyerekek voltak – az már túl sok volt. Rögtön leállítottak, és egy tanárnő, akivel beszéltem [azt mondta]: „Nos, hát ilyen probléma van más iskolákban is, annak a gyerekek származásához nincs köze”. Így. És akkor azt mondtam: „Egy pillanat, mert számomra ez különbség: egy normális iskolai huzavonánál, ahol az ember egy kicsit lehorzsolódik, ahogyan azt korábbról én is ismerem, vagy itt, ahol ténylegesen tárgyakat és fegyvereket vetnek be. Ez különbség”.

3:04
[Narrátor:]
Csak amikor értesítette az oktatási hivatalt, történt előrelépés az ügyben és volt egyáltalán lehetséges az iskolaváltás. Azóta Yara végre újra kivirágzott: boldog, önfeledt, és végre barátokra lelt.

3:20
[Yara:]
Ahol most a Vellmarschulében voltam és ott az első születésnap volt, a papám Ariel-meghívót [hableányos partira való meghívót] készített nekem. 13 gyereket hívtam meg, csak 12 jött el, egy hiányzott, de tényleg szép volt, tényleg jól elvoltunk.

3:40
[Narrátor:]
Mellesleg Yara új osztályában is vannak migrációs hátterű diákok, meséli nekünk az apa, de ott nincsenek problémák, és nyár óta a nyolcéves végre félelem nélkül mehet iskolába.

(Hidra - Kuruc.info)

Kapcsolódó: "Arabizálva vagyunk!" - Olyan jól sikerült a Merkel-projekt, hogy 103 elsősből 1 beszél otthon németül